24 óra, 2019. április (30. évfolyam, 76-99. szám)

2019-04-10 / 84. szám

MEGYEI KORKÉP Láncreakció Sugár Gabi gabriella,sugar@mediaworks.hu Z­sáknyi ismerettel érkeztek az idősebbek az Új Nemze­dék Nonprofit Kft. által szervezett Regionális Ifjúság­szakmai Találkozóra. Negyed óra sem volt elegendő ar­ra, hogy ismertessék azokat a lehetőségeket, amelyek a tata­bányai fiatalokat szolgálják, s más települések pozitív gya­korlatairól is szó volt. Lehengerlő volt a Tótvázsonyból érkezett szakember előa­dása, aki a közösségi média és videózás generációs kérdé­seit feszegette. Könnyed stílusban adta elő az elmúlt csak­nem húsz esztendő tapasztalatait, miként jutottak el a pla­­kátkifüggesztős önkénteskedéstől az összes programot fel­vonultató Facebook-oldalig. A fórum egyik ér­deme, hogy a résztvevők fele diák volt vagy az éves falinaptárak ké­szítéséig. Ma már mind szer­ves része a település min­dennapjainak. Óriási pakkal érkezett, amelyből sorra rán­totta elő a kiadványokat, fü­zeteket, reklámhordozókat... Az előadó az induláskor lehetett annyi idős, mint a hall­gatóság nagy része ma. Talán húsz évvel ezelőtt ő is részt vett egy hasonló találkozón, ahol egy fura alak táskájából rángatta elő a feljegyzéseit. A fórum legnagyobb érdeme, hogy a különböző terület­ről érkezett szakemberek nem egymás között tárgyaltak. A csaknem hetven résztvevő fele még diák volt, akik kíván­csiak voltak a „nagy öregekre”. Ki tudja, talán évek múlva valamelyikük az itt felmerült ötleteinek évtizedes tapaszta­latait „húzza ki zsákjából”. Utolsó dudaszóval búcsúzott a lengyár KOMÁROM Kedden délelőtt 10 órakor megszólalt a komá­romi lengyár kürtje. Egyko­ron reggel hat órakor, illet­ve délután kettőkor hallhat­tunk a munkaidő kezdetét, il­letve végét jelző duda hang­ját. A mostani szokatlan idő­pontnak az volt a magyaráza­ta, hogy a termelést 1904-ben kezdő cégnél az utolsó gép is megállt. A lengyár a vá­rosközpontban épült fel. Kezdet­ben 120 munkás­nak adott kenyér­­kereseti lehetősé­get, az 1970-es, 1980-as években, a gyár fénykorá­ban körülbelül ezren dolgoz­tak a vállalatnál, több felvidé­ki munkavállalót is naponta hoztak-vittek a buszok. A rendszerváltozás nehéz­ségeit a tizenkilenc Buda-Flax üzemből kettő élte túl, a győri gyár és a komáromi. Mindkét gyár a privatizáció után ma­gánszemélyek tulajdonába került. Később a győri gyárat is felszámolták, így a komá­romi lenfonógyár maradt Ma­gyarország egyetlen lenipari létesítménye. Jelenlegi formájában 1992- től működött, elsősorban szö­vődés és műszaki célokra gyártottak lenfonalat. Az el­múlt években több mint két­százan dolgoztak a cégnél, a létszám az utóbbi évek­ben folyamatosan csökkent. A keddi utol­só „fújásra” körül­belül húszan vá­rakoztak. Voltak, akik lehorgasztott fejjel álltak, néhányan em­lékeket idéztek fel, akadtak, akik papír zsebkendővel tö­­rölgették szemeiket. A duda­szóval nemcsak tőlük, hanem ahogy egyikük fogalmazott: a várostól és lakóitól is elkö­szönt a lengyár. Kovács László A gyár fény­korában mint­egy ezer em­ber kereste itt kenyerét Szakmai találkozót rendeztek fiatalokkal fiatalokért Ma tanulják beszélni a fiatalok nyelvét is Regionális Ifjúságszak­mai Találkozót szervezett az Új Nemzedék Nonprofit Kft. a Vértes Agorájában. Veszprém után Tatabánya adott otthont a fórumnak, amelyen az ifjúsági mun­kában dolgozó szakembe­rek mellett a városi diákön­kormányzatok képviselői is részt vettek. Sugár Gabi gabriella.sugar@m­edi­aworks.hu TATABÁNYA Zenés felvezetés­sel indult a regionális találko­zó, amelyre Veszprém és Fej­ér megyéből is érkeztek te­lepülési ifjúsági referensek, ifjúságsegítők, közművelődé­si szakemberek, gyermekvé­delemben dolgozó munkatár­sak és ifjúsági területen te­vékenykedő formális és in­formális szervezetek munka­társai. Lőrincz Álmos gitá­ros,­ énekes köszöntése után Cserteg István, az Új Nemze­dék Közösségi tér munkatár­sa ismertette a találkozó prog­ramját, majd Pap Tibor, a Vér­tes Agorája csoportvezető­je hangsúlyozta: e találkozók célja, hogy párbeszéd alakul­jon ki a szakemberek és a fia­talok között. Áment Balázs, az Új Nemze­dék Nonprofit Kft. képvisele­tében is megerősítette a pár­beszéd fontosságát, s hozzá­tette: a szervezetük a megye­­székhely, Tatabányán működ­tet egy közösségi teret, ahol rendszeresen találkozhatnak a fiatalok. Tatabánya a fiatalokért címmel tartott ismertetőt Jo­hn Katalin alpolgármester az ifjúságot érintő városi intéz­kedésekről. Hangsúlyozta: ha olyan hivatást választ egy fi­atal, amelyet szívvel-lélekkel csinál, akkor a munkája lesz a hobbija. Mindenki születik valamire - tette hozzá, majd az oktatásfejlesztési folyama­tokra tért rá. Kiemelte az Ár­pád Gimnáziumot, amelyet re­álgimnáziummá fejlesztenek, s alapterülete is jelentősen bő­vül. A felsőfokú műszaki kép­zés fejlesztésével a helyi gaz­daság elvárásait támogató, minőségi képzési rendszert kívánnak létrehozni Tatabá­nyán. A szakképzés moderni­zálását szolgálja a duális kép­zés is, amelynek eredménye­ként a tanuló akár a tanul­mányai elvégzése után akár azonnal elhelyezkedhet. Ki­emelt figyelmet szentelnek az úgynevezett hiányszakmák­nak is, ezekről évente egyez­tetnek a szakemberekkel. Kü­lönféle ösztöndíjprogramokat is kidolgoztak. A Tatabánya Hazavár Prog­rammal a fiatalok lakáshoz jutását is próbálják segíte­ni, a Tatabánya Ahol Otthon­ra Találsz Programmal pedig a fiatal munkaerő megtartá­sa, vagy letelepedésének tá­mogatása a célja a városnak - hangzott el a fórumon. Szendre Szilárd, a Tótvázsonyi Ifjúsági Egyesület vezetőjeként beszélt a különböző információs csatornák eredményességéről Fotó: Z. I. Tetőtéri hírekkel is tájékoztatnak Érdekesen szemléltette a kö­zösségi média és a videózás ge­nerációs kérdéseit a Tótvázso­nyi Ifjúsági Egyesület vezető­je, Szendrei Szilárd. Lendületes, pörgős előadásában arról be­szélt, hogy az 1400 lakosú tele­pülésükön miként építettek ki mára egy működő, a helyi infor­mációkat felsorakoztató tájé­koztató rendszert, amelyben az éves falinaptárnak ugyanolyan fontos szerepe van, mint a Face­­booknak, vagy a Tetőtéri hírek elnevezésű információs lapnak, amelyeket természetesen be is mutatott. A szakember kiemel­te: rendszeresen végeznek mé­réseket is a különböző informá­ciós csatornák eredményessé­géről. A fórumon szó volt a tatai diákéletről, a székesfehérvári diáktanácsról, s a külföldi kap­csolatok jelentőségéről is. 2019. ÁPRILIS 10., SZERDA Látogasson el hírportálunkra! KEMMA.hu A megyei borversenyen több mint százötven nedű „szállt ringbe” a dobogós helyezésekért A fehér fajtaborokból neveztek a legtöbbet TATA Immáron hagyományo­san a Gottwald étterem adott otthont a Neszmélyi borvidé­ki borversenynek. A „nedűvi­adal” időpontja azonban eltért a hagyományoktól. Május el­ső csütörtökje helyett ugyan­is tegnap zajlott a borbírálat. Ennek prózai oka volt, az or­szágos borverseny május vé­gén tesz, arra pedig már csak a borvidéki vetélkedők arany- és ezüstérmesei nevezhetők. Az étterem nagytermében négy bizottságban vizsgál­ták a hegy levét, mégpedig a megyei borászszakma nagy­ágyúi. A rendezők vezető bí­rálónak Kállay Miklós pro­fesszort hívták meg, aki öröm­mel tett eleget a felkérésnek. A szervezési feladatok oroszlánrészét Mukli Dániel, a Neszmélyi borvidék hegy­községe elnöke vállalta el. Az ítészek a 100 pontos bírá­lati rendszer alapján pontoz­tak. A vélemények összehan­golása miatt tesztbor kóstolá­sával indult a program, amely információink szerint, Olasz- és Rajnai rizling házasításá­­ból „született”. A zsűri végül ezüstérmes minősítést adott a próbanedűnek... - Összesen százötvenhat mintát vizsgálnak a bírálók - jegyezte meg Mukli Dáni­el. - A legalacsonyabb és leg­magasabb pontszám kiesik, így a héttagú bizottság öt ér­téket vesz figyelembe. A bo­rok döntő többsége fehér, ami jellemző erre a környékre. Meglepő viszont, hogy vörös­ből több érkezett a versenyre, mint rozéból. De ez a két fajta még együtt is legfeljebb a har­madát teszi ki a teljes „kíná­latnak”. A megyei megmérettetésre 48 termelő hozta el „féltett” kincsét. A palackokban pedig 38 szőlőfajta leve bújt meg. A verseny hivatalos és ünnepé­lyes eredményhirdetését pén­teken tartják. Petrik J. Simecz Róbert hegybíró is bírálta a borokat Fotó: Nagy T. A stílus Erre a térségre inkább a fe­hérszőlő-ültetvények, vala­mint a fehér fajtaborok készí­tése a jellemző, de tendencia lett a házasítás, a cuvée, mert ez alkalmas igazán a gazda „önkifejezésére”. A környék tradicionális nedűje az Olasz­­rizling, ám a vidék „stílusa”, hogy gyümölcsös, illatos boro­kat rejtenek a palackok. Az it­teni hűvösebb klíma pedig na­gyon megfelel ennek, illetve ebből adódóan a fogyasztók borok iránti elvárásának, az uralkodó bordivatnak.

Next