Komárom-Esztergom Megyei Hírlap, 1996. november (1. évfolyam, 179-204. szám)

1996-11-01 / 179. szám

KOMÁROM-ESZTERGOM MEGYEI__________ I. évfolyam 179. szám 1996. november 1., péntek KÖZÉLETI NAPILAP Ma mindenszentek... Gyertyaláng... ~w~ oszorúk, krizantémok, gyertyák illata lengi be a sír­ly kerteket. Emlékezünk. Rá, akit nagyon szerettünk. JL. Aki nem egy volt a sokból, hanem nekünk a legdrá­gább. Emlékszünk mosolyára, mozdulataira. Amikor hazajött s mesélte mi minden történt vele aznap. S meghallgatta a mi tör­téneteinket is. Ha fájt a lelkünk, átkarolt, magához szorított. Velünk volt jóban, rosszban. S aztán jött a betegség. Hogy igyekezett eltitkolni! Sokáig hit­tünk neki. Elhittük, hogy csak fáradtság gyötri, semmi más. Felriadtunk éjszakánként, amikor kíntól tépve, járkált a lakás­ban. Tagadott, mint mindig. Aztán eljött a nap, amikor nem tudott többé munkába menni. Amikor már képtelen volt moso­lyogni, amikor kísérni kellett az orvoshoz. S amikor szembe kellett nézni a végzettel, még ő vigasztalt. El­rendezett mindent maga körül. Nem akart semmit félbehagyni. Ilyen volt mindig. Az utolsó napig tűrte a tűrhetetlent. A gyere­kekért üzent. Őket akarta látni. Tekintetüket, kezük szorítását, szeretetüket akarta magával vinni „odaátra”, ahogy ő nevezte a mégis mérhetetlent. Elment tőlünk. Sok éve már. A kín mégsem csitul. Fáj na­gyon, hogy nem láthatja gyermekeit, unokáit. S a kicsik is tud­ják, hogy nem jön vissza soha már. Apró kezük a miénkbe kul­­csolódik, amikor a gyertya lángja fellobban a síron. Ezernyi kér­déssel ostromolnak, de suttogva, mintha templomban volná­nak. Könnyeinket látva elpityerednek. Egymást vigasztaljuk. Azzal, hogy Te lélekben velünk maradtál. Csillaggá váltál. Mutasd meg, melyik ő, mondja a legkisebb. S én egy kicsi, pislákoló csillagra mutatok. Látod, mondom, most üzen nekünk. Tudja, hogy rá emlékezünk ma is. A sírkert csupa fény és virág. Amíg mi élünk, ő sincs feledve. Ő, aki vérünkből való vér volt. Ezt jelzik a mécsesek, a gyertyácskák. A szív fáj na­gyon, a lélek pedig tudja, ez a sorsunk. Ebben a tudatban kell élnünk. Félni mégsem szabad, mert mire a halál jön, mi már nem vagyunk... T. J. A MEP még nem nyilatkozott Függőben a kórházi ágyak száma Október negyedikei, pénteki számunkban már hírt adtunk arról, hogy a Megyei Egyezte­tő Fórum ajánlatot tett az Egészségbiztosítási Pénztár fe­lé a járó- és fekvőbeteg-ellátás­ról. A témában két kritikus pont volt: a tatai és a kisbéri kórház ügye, hiszen ez a két intézmény a törvény szerint általános kórházként nem működhet a jövőben. Cik­künk megjelenése előtt két nappal döntött a fórum, mely­nek elnöke dr. Kovács György Zoltán volt. A múltidő azért is fontos, mert az ajánlattétel megszületésével egyidőben a fórum befejezte munkáját. A pénztár azonban még nem mondta ki a végszót, a kong­resszusajánlat tárgyalása egye­lőre függőben van. Mint azt az elnök a Hírlap kérdésére elmondta, a MEP egyeztetési kísérletet tett. A törvényben lévő ellentmondá­sok és az átmenet nehézségei ellenére megszületett a dön­tés, a megye részéről ez nagy áldozatokat jelent. Az elnök úgy érzi, hogy az ajánlat min­denképpen megérdemel annyit, hogy elfogadja a MEP, aki az országos tényeket figye­lembe véve, központi irányítás­sal vagy „bekeményít”, vagy megérti azokat a jogos indoko­kat, amelyeket a jegyzőkönyv­ben is rögzítettünk. Jogilag a tárgyalást felfüggesztették, de november végéig döntést kell hozni. Vannak olyan szakmai kérdések, amelyeket nyitva hagytunk korábban, tehát eb­ben a szerződéskötés során még lehet finomítani. Alapve­tő kérdésekben már megtör­tént az ajánlattétel, amit hosszas egyeztetések előztek meg. „Ha a jogi utat végigjárva a felajánlásunkat nem fogadják el, akkor a MEP arra kötele­zett, hogy az intézményekkel külön tárgyalások során kösse meg a megállapodásokat. Én bízom benne, hogy az állás­pontok közeledni fognak egy­máshoz, hiszen kényszerszülte és nagy áldozatok árán meg­született konszenzusról van szó a kapacitási ajánlatban.” Mai számunkban: A jövő heti rádió- és televízióműsort az 5-11. oldalakon közöljük A reformoknak áruk van A közigazgatás Országunk szeretne az Eu­rópai Unióhoz csatlakozni. Ennek azonban feltételei vannak, s ezeknek nem könnyű eleget tennünk. Meg kell tanulnunk euró­pai mértékkel gondolkodva átalakítani államapparátu­sunkat, jogalkotásunkat. Ezt mi mindannyian még csak tanuljuk, hiszen a rendszerváltás óta eltelt évek nem elegendőek ah­hoz, hogy zökkenőmente­sen váltsunk „történelmi időszakokat”. . Ezért is hívta meg Nagyig­­mánd polgármester asszo­nya, Szijj Ferencné a megye polgármestereit, jegyzőit, valamint a közigazgatásban dolgozó hivatalnokokat ok­tóber 31-én, hogy a változá­sokra és a felmerülő gon­dokra együtt keressék a vá­laszt. Meghívott előadóként dr. Zsuffa István közigazgatási államtitkár tartott először a megjelentek egy kis cso­portjának vitaindító beszé­det. Mint dr. Zsuffa István elmondta, elsősorban a gaz­dasági apparátus átszervezé­se a fő feladat. Majd közvet­lenül a külügy és a belbiz­tonság reformja a legfonto­sabb teendő az unióhoz va­ló csatlakozás érdekében. Az államtitkár hangsúlyoz­ta az európai jogi normák szükségességét, és azok is­meretét a közigazgatásban dolgozók részéről. A változá­sok mindenképpen a köz­igazgatási szolgáltatások mi­nőségi javulását vonják ma­guk után, de ez lassú folya­mat és sajnos pénzigényes is. A változásokat csak viták és kompromisszumok árán lehet meghozni. A 10 órától kezdődő nagy­gyűlésen valamennyi önkor­mányzat képviseltette ma­gát. Az itt elhangzott témák a közigazgatás korszerűsíté­sének problémái, a köztiszt­viselők továbbképzése, vala­mint az önkormányzatok jö­vőbeni feladatai voltak. Az államtitkár előadásá­hoz számos polgármester és jegyző szólt hozzá. Egyebek mellett kérdéseket tettek fel saját önkormányzatuk mun­kájával kapcsolatban, amire dr. Zsuffa István és dr. Miko­lasek Sándor, a Megyei Köz­­igazgatási Hivatal vezetője válaszolt.­ ­B. M.­ időszerű kérdéseiről beszélgettek a köztisztviselők Dr. Mikolasek Sándor, a Komárom-Esztergom Megyei Közigazgatási Hivatal elnöke, Kovács József, Bábolna polgármestere, Szijj Ferencné, Nagyigmánd polgármestere valamint dr. Zsuffa István közigazgatási államtitkár Fotó: L Z. Költségvetés és tatai vízivágóhíd Ülésezett a megyei testület A megyei önkormányzat idei évről szóló költségvetésének többször módosított rendele­tét ismét módosította és ki­egészítette a testület tegnapi ülésén. Hogy miért? A közal­kalmazotti bérekkel kapcso­latban bérpolitikai intézkedé­sek léptek életbe, részben központiak, szeptember else­jétől. A besorolási bérek átla­gosan mintegy 5 százalékkal emelkedtek. A kiadási fő­összeget ez 11 millió forinttal növelte. Ebből csupán 4,6 millió forint a bér, a többit a munkáltatót terhelő járulé­kok teszik ki. Augusztusban döntött a tes­tület arról, hogy a kötelező óraszámemelést szeptember elsejétől hajtja végre. Ebből fakadóan 10 millió 328 ezer forint kiadásnövekedés jött létre. Az intézmények és a hi­vatal kisebb-nagyobb pályáza­tokat nyert, amelyeket szintén fel kellett vezetni a költségve­tésbe. (­Folytatás a 2. oldalon) Kitüntetések megyeieknek Az 1956-os forradalom és szabadságharc kezde­tének, valamint a Ma­gyar Köztársaság 1989. évi kikiáltásának napja alkalmából a Magyar Köztársaság elnöke ki­tüntetéseket adományo­zott, melyeket a megyei közgyűlés elnöke, dr. Kovács György Zoltán adott át a tegnapi me­gyegyűlésen. Homola József, az eddig végzett kiemelkedő munkássága elismerése­ként Magyar Köztársasá­gi Ezüst Érdemkereszt kitüntetésben részesült. Dr. Pet­he Sándor- aki ma már sajnos nincs az élők sorában - helyett özve­gye, dr. Pethe Sándorné vehette át az 1956-os emlékérmet. Ugyancsak emlékérmet kapott Nagy Gáspárné és Vulkán Gábor. 1956-os Emlékla­pot adott át az elnök Ag­­falvi László és Erdélyi Já­­nosné özvegyének. Em­léklapot kapott még Agócs István, Birkés Kele­men, Keszi Jenőné, Kovács Edit, Magyar Tiborné, Majthényi Sándor, ■Svetlai Szepes József és Szabó An­tal. Gratulálunk nekik! -ice-

Next