Komárom-Esztergom Megyei Hírlap, 1997. november (2. évfolyam, 255-279. szám)

1997-11-01 / 255. szám

2 1997. NOVEMBER 1., SZOMBAT A legintimebb ünnepünk Már szél kotorja az úton kevergő leveleket, fázósan húz­zuk magunkon össze a nagykabátot. Átjár minket a hideg, és a borongós reggeleken jó a füstölgő kéményekre nézni - az is melegíti lelkünket egy kissé. Visszavonhatatlanul itt az ősz, vagyis inkább a tél, hi­szen reggelente varjúkárogásra ébredünk, és forró teát szo­rongatunk. Az időjárás hidegebbre fordulásával és rövidülő nappa­lainkkal együtt egy ünnepünk is jelzi, ideje magunkon kí­vül másokra is gondolni. November 2-a Halottak napja. Minden kultúrában nagy tiszteletet élveztek a halottak, és ezt az állandóan rohanó idő sem tudta megváltoztatni jöhettek diktatúrák, háborúk, katasztrófák. Az élők élni akartak, a halottakat temetni kel­lett. November első napjaiban mindenki szakít néhány percet halottaira. Krizantémekkel megrakott autókon, bicikliken érkezünk a temetőbe, amely talán máskor félelmetes így este­felé. Ezen a napon a gyertyák, mécsesek fénye glóriát fon a sírok fölé. Ilyenkor megállunk, magunkban elbeszélgetünk azzal, aki odaföntről figyeli sorsunkat. Talán, ez a leginti­mebb ünnepünk, hiszen mindannyiunknak vannak halottai, akikkel csak lelkünkben kommunikálhatunk. Ha tehetjük, menjünk ki vasárnap, vagy szombaton a te­metőbe! Vigyünk virágot, gyújtsuk meg az emlékezés gyertyá­it, és beszélgessünk egy kicsit magunkkal. Ezen a napon még sokkal szívszorítóbb látvány az olyan sír, amelyet felver a gaz, mint máskor. A meleg, sárgás fény­ben még szomorúbb az a halom, amely senkinek sem fontos. Pedig az, aki ott fekszik, valaha sokat jelentett valakinek, valakiknek. Emlékezzünk, hisz csak úgy tudjuk fenntartani kapcsola­tunkat a világgal, ha tudjuk honnan jöttünk, kik vagyunk. Kapkodó napjainkban álljunk meg egy percre! Ha távol vagyunk otthonunktól, és szeretnénk kegyeletünket kifejezni, keressük meg az első temetőben a Mindenki Keresztjét. Áll­junk meg egy pillanatra, és érezzük, hogy megszűnik a távol­ság. Nem lesznek kilométerek, nem lesznek utak, eltűnik az idő, a tér. Valami kozmikus egység fog minket magához, ahol csak szeretteink vannak és az emlékezés. Mert minden­ki számára fontos valaki és mi is azok vagyunk valakinek... - momo - KOMÁROM-ESZTERGOM MEGYEI HÍRLAP Közéleti napilap Alapítva 1991­-b­an. Szerkeszti: a Szerkesztőbizottság Lapterjesztésvezető: Vámosi László Marketingvezető: Samu Tamás Kiadja a Komáromi Nyomda és Kiadó Kft. Felelős vezető: az­ ügyvezető A kiadó és a szerkesztőség postacíme: 2901, Komárom, Igmándi u. 1., Pf.: 21 Telefon: 34/343-970, 34/344-244, 34/344-185. Tax: 34/842-301 Előfizethető a postahivatalokban, a hírlapkézbesítőknél. Előfizetési díj: 1997. január 1-jétől 1 hónapra 573 Ft, országos napi- és hetilapok előfizetőinek 433 Ft, nyugdíjasoknak 383 Ft. Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt., árusítja a BUVIN­ÍR Rt., alternatív terjesztők. A hirdetések tartalmáért felelősséget nem­ vállalunk, kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Nyomtatás: a Komáromi Nyomda és Kiadó Kft. nyomdájában. Felelős vezető: az­ ügyvezető igazgató. ___________________ ISSN: 1219 — 8277. HÍRLAP A 107 jelenti Betörések Tatabányán, az Erőműi tó­nál nem várt látogatók több horgászbódéban is körülnéz­tek. Az ismeretlen elkövetők nem válogattak a módszerek­ben: volt, ahol a tetőt bontot­ták ki, máshol a lakatot feszí­tették le, bemásztak az abla­kon vagy éppen kifeszítették azt és úgy másztak be a hor­gászbódéba. Az ellopott tár­gyak között elsősorban gázpa­lack, horgászfelszerelés, fúró­gép és élelmiszer szerepelt. Tegnap hajnalban megszó­lalt a tatabánya-dózsakerti mű­szaki bolt riasztója. A rend­­ő­­rök pillanatokon belül a hely­színre érkeztek. Szerencsére nem loptak el semmit az üzlet­ből, a dupla kirakatüveget vi­szont kitörték, s ezzel mintegy 60 ezer forintos kárt okoztak. Baleset Csütörtökön délután Bajót és Nyergesújfalu között B. Ba­lázs 22 éves nyergesújfalui la­kos Trabant típusú gépkocsi­val egy kanyarban megcsú­szott és a jobb oldali útpad­kán felborult. A baleset során a gépkocsi utasa, P. Zsófia 21 éves súlyosan megsérült. Autólopás Tatabányán, az Ifjúmunkás útról ellopták az EWE-937-es forgalmi rendszámú metál­­kék Ford Sierrát. Fásítás Tatabányán A tatabányai önkormányzat - mint arról már többször is beszámoltunk - akciót hirdetett Ültess egy fát városodnak! címmel. A jubileumi rendezvényeken a testvérvárosi delegációk tagjai ül­tették el az első fákat, majd három napon át, tegnapig összesen több mint kettőszáz túlmézetes fa került a különböző városrészek utcáira. Vállalkozók, cégek, intézmények, magánemberek vá­sárolták meg a fákat, melyek elültetésében aktívan részt is vettek.­­ E­­ Képünkön: Emsberger Gyula és Dali Ásza Arnold fát ültet Tatabánya központjában­Fotó: Dallos • Az SZDSZ ingyenes jogi tanácsadása 1997. novem­ber 4-én, kedden 14 és 15 óra között tartja fogadóórá­ját Esztergomban az SZDSZ irodában (Széchenyi tér 21., átjáróház). Fogad ár. Kántor András ügyvéd. TRAFFEPAX - A megyei rendőr-főkapi­tányság november 1-jén és 2- án tíz alábbi helyeken tart traf­­fipaxos ellenőrzést: Kisbér, Tata, Dorog és Tatabánya te­rületén. Megyei krónika A honvédelmi miniszter a NATO-ról Mondj igent Európára Lakossági fórum Oroszlányban (Folytatás az 1. oldalról) Oroszlány város polgár­­mesterének, Székely Antal­nak bevezető szavait követő­en Keleti György emelkedett szólásra. Többek között el­mondta, hogy sokan van­nak, akik azt mondják, e kérdésről sokat beszélünk. Ám vannak, akik keveslik. Az ország számára sorsdön­tő kérdés, hiszen az euro-at­­lanti csatlakozás fontos ré­sze annak, hogy Európához csatlakozhassunk. Nem vé­letlen, hogy Lengyelország, Csehország és Magyaror­szág volt, akit elsőként meg­hívtak a csatlakozási tárgya­lásokra. Kiemelte, hogy egyedül a NATO volt képes Boszniában békét teremte­ni, mert amióta az ENSZ felkérés alapján a béke­­fenntartók ott vannak, megtörtént a hadifoglyok cseréje, a nehézfegyverek begyűjtése és elkezdték megteremteni a békés pol­gári élet feltételeit. Ezt követően Howard Stephens ezredes magyar nyelven szólít a fórum részt­vevőihez. Elmondta, hogy a magyarok a nehezén már túl vannak, hiszen elültették a magokat. Csupán nevelni kell és a jó termést kell be­várni. Ha kellő gondosko­dással járnak el, akkor gaz­dag aratásra lehet számíta­ni. Magyarország hadserege részéről a megfelelő vezetés a varsói szerződés romjairól a NATO kapujába vezette az országot. Jól teljesítettek, ezért akarja partnerül vá­lasztani. A cél fokozni az ál­talános európai biztonságot. A NATO nem fogja előírni, hogy mit tegyenek, de értel­mes döntéseket vár. Simányi András nagykövet rövid hozzászólásában el­mondta, hogy nem az zavar­ja, ha egy-egy témáról sokat beszélnek, hanem az, ha nem értelmesen. A NATO csatlakozással kapcsolatban címszavakban célzott a kato­nai költségek alakulására, az ország szuverenitásának, Európa és NATO-csatlako­­zás, a modernizáció, az sta­bilizáció és a fejlődés kérdé­seire. Természetesen lakossági fórumról lévén szó a megje­lent közel kétszáz fő lehető­séget kapott, hogy kérdése­ket tegyen fel, illetve el­mondja véleményét. A ven­dégek pedig megpróbálták érveikkel meggyőzni őket. Keleti György egy rögtön­zött szavazásra hívta a meg­jelenteket, kézfelnyújtással jelezték, melyik oldalon áll­nak. Az eredmény a terem­ben az volt, amiről a közvé­­leménykutatók beszélnek, vagyis kétharmados, egyér­telmű támogató ellenében néhányan ellenezték csu­pán a NATO-csatlakozást. A honvédelmi miniszter arra szólította fel az embereket, hogy minél többen menje­nek el szavazni, mert a kor­mány és a parlament számá­ra az a fontos, hogy a nép minél szélesebb rétege mondjon véleményt. A lakossági fórumon több­ször szóba került a NATO kompatibilitás kérdéseinél Nagy Tibor dandárparancs­­nok neve. A tatai alakulat vezetőjének eddig végzett munkájáról többen elisme­rő szavakkal nyilatkoztak. A fórumon felszólalók kö­zött természetesen voltak olyanok is, akik a NATO- csatlakozást ellenezték. Ám mint tapasztalhattuk, rend­kívül kulturált hangnemben próbálta meggyőzni egy­mást az ellenző, illetve a NATO-csatlakozást pártoló. Az sem elhanyagolható, hogy Keleti György és ven­dégeitől elsőkézből kaphat­tak választ kételyeikre a megjelentek a NATO-csatla­­kozással kapcsolatban. - tátrai Tízparancsolat Előadás-sorozat Oroszlányban A gondolkodás törvényéről is szó van A Bibliaiskolák Közössége előadás-sorozatot indított Tízparancsolat címmel Oroszlányban október 30- án. A közösség a Bibliában foglaltak megértését segíti az ország több területén egész éven át szervezett elő­adásokkal. Idén második al­kalommal látogatnak Oroszlányba Oláh László, Hiltes Gábor, Németh Péter és Szabó Attila bibliaoktatók. Mindenkit várnak - vallási hovatartozásra való tekintet nélkül -, aki érdekel a Bib­lia világa, akit törekszik megismerni Isten rendelke­zéseit, törvényeit és szeret­né ezeket beépíteni a maga életébe. Az idei program tíz előadást, a Tízparancsolat pon­tjainak értelmezését foglalja magába. Oláh Lász­ló október 30-ai, diavetítés­sel egybekötött előadása a go­n­do­l­ko­d­ás tö­rvényér­ől szólt. Az előadásokat kéthe­tente, csütörtöki napon tartják majd 17.30 órai kez­dettel, az oroszlányi műve­lődési központban. L. A. „Bányagödör” koszorúkkal (Folytatás az 1. oldalról) Hogy függ össze Mihály bá­tyám elismerése a politikai el­ítéltek bányamunkájával? A sokat átélt de mosolyogni ma is tudó nyugdíjas vallomásá­ból ez is kiderül:­­ Én, uram tizenöt évesen szegődtem a bányához! 1951-ben már tapasztalt vá­jár voltam.... Akkor csapott le Csolnokra az ÁVH, mert­hogy néhányan szervezked­tek. Pedig csak pisztoly javí­tottak az I-es aknán... Soka­kat elvittek akkor a faluból. Nekem szerencsém volt. igaz, jobban is vigyáztam: megúsztam a dolgot. Azért kezdtem ’51-el, mert éreztetni szeretném, hogy ’56-ban Csolnokon nemigen akadt fegyveres ember. És máshol se volt különb a hely­zet. Ma mégis annyian verik a mellüket... De az ide hozott foglyokról akarok most szólni. Előbb a köztörvényesek kerültek ide. Olyan munkát kaptak, amit ha­mar betanulhattak. Nem taga­dom, dolgoztak velem rablók, még gyilkosok is... Aztán elvit­ték őket, mert kellett a hely az 1200 politikai elítéltnek. Hogy milyen emberek vol­tak? Jobban vigyáztak rám, mint magukra! Egyre többen kértek meg, hogy vigyek ki le­velet... Egy idő után már élel­met, később gyógyszert is be­csempésztem nekik. Sokan nem akartak dolgoz­ni, mert értelmetlennek tar­tották az engedelmességet. Úgy mondták, ha dolgozunk is, rabok maradunk. Akik hozzám tartoztak, akik az én csapatomban voltak, azokkal megértettem, hogy valamennyit termelnünk kell; nekem családom van. Kevés smasszer jött le a műszakra, fegyver nemigen volt náluk. Előfordultak szökések, néme­lyik elítéltnek szerencséje volt: hiába üldözték, nem tud­ták elfogni. Sólyom Kornél elítélttel na­gyon összebarátkoztunk. Én ugyan mindig semleges vol­tam, de tőle azért tanultam. Idővel elhittem neki, amit ál­landóan mondogatott, hogy lesz ez még másképp is... A politikai elítélteket azzal vádolták, hogy a rendszert akarták megdönteni. Féltek tőlük. Néhány éves bánya­munka után 56 októberében teherautókra gyűjtötték min­det, és Dorogra vitték őket, hogy ne legyen módjuk - úgy­mond - a leszámolásra. Örültem, hogy ne örültem volna ennek a szép jelvény­nek! De anyagi támogatással járó­ kitüntetésnek még sob­­ b Csolnokon­ ban örültem volna! Hiszen én valóban a családom és a ma­gam sorsát reszkíroztam, ami­kor az elítélteken próbáltam segíteni. Bányagödör? Inkább táró az! A kisvasút itt bújt a föld alá, innen indult Dorogra. Tavaly megnéztem volna Bo­rókás-tárót, de már eltömedé­­kelték. A munkástáborból egy tégla nem maradt, pedig a IX- es és a XII-es aknán dolgozó foglyoknak ez volt a lakhelye. Annyit mondhatok még, azért az szép dolog, hogy a Bányagödörre emlékeznek, hogy koszorúznak... Lejegyezte: M. S. Putz Mihály

Next