Komárom-Esztergom Megyei Hírlap, 1998. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-02 / 1. szám

III. évfolyam 1. szám KOMÁROM-ESZTERGOM MEGYEI­­ KÖZÉLETI NAPILAP 1998. január 2., péntek Szerencsés új évet! A megye valamennyi polgárának, a Hírlap olvasóinak, előfize­tőinek szerencsés, boldog új esztendőt kíván Szerkesztőségünk! Fotó: Crisan A mai HÍRLAP tartalmából 2. oldal Boldog új évet! - Vidám horoszkóp - Mindazoknak, akik tudni szeretnék, hogy mit hoz szá­mukra az 1998-as esztendő - Elégedett-e Ön magával? - A 107 jelenti 3. oldal Hazai tükör - Göncz Árpád ünnepi kö­szöntője - Petárdatűz a kapitányságon -Januártól nő a regionális tévék szerepe 5-11. oldal -Jövő heti rádió- és televízió­műsor Újévi köszöntés Nyergesújfalun Immár hagyománynak te­kinthető, hogy az új eszten­dő első napjaiban ünnepsé­get rendeznek Nyergesújfa­­lun. Idén is folytatódik ez a szép szokás, hiszen január 5- én, hétfőn délután 3 órakor tartják az Újév Köszöntő ün­nepséget az Ady Endre Mű­velődési Ház emeleti nagy­termében. Az eseményről lapunk egy későbbi számá­ban olvashatnak. - mo - »n­ű«? GÁZKÉSZÜLÉKEK FŰTÉSI RENDSZEREK Értékesítése és Szerelése NAP % GÁZ-FŰTÉSTECHNI­KAI MINTABOLT 2900-Komárom, Mártírok út 105/b 34/343-655 Az év első komáromi bébije Lehet-e boldogabban kezde­ni az új esztendőt, mint aho­gyan ez a komáromi Szabó család esetében történt? Ugyanis tegnap, 1998. ja­nuár 1-jén, reggel nyolc óra huszonöt perckor jött világ­ra Komáromban, a Selye Já­nos Kórház szülészet-nőgyó­gyászati osztályán - az esz­tendő első komáromi újszü­löttjeként - kislányuk, Szabó Zsaklin. Felvételünk - ami az osztályon készült a bébiről és édesanyjáról, Szabó Sán­­dornéról - talán az első a most született babáról. Zsak­lin 3810 grammal és 56 cen­timéterrel született dr. Kosz­tin Árpád szülész-nőgyógyász és Vizkeleti Im­réné szülésznő segítségével. A szülés könnyű volt, sze­rencsére semmiféle kompli­káció nem merült fel. A baba és édesanyja reme­kül érzik magukat. A Komá­­rom-Esztergom Megyei Hír­lap szerkesztőségének vala­mennyi munkatársa gratulál az újszülötthöz, és neki, va­lamint persze családjának jó egészséget, és boldog új esz­tendőt kíván! - tág- Akik szilveszterkor is dolgoztak Idén jól alakultak az ünnep­napok. Valóban volt idő a pi­henésre, az ünneplésre. Mégis tiszteletre méltó azok­nak az embereknek a mun­kája, akik az év utolsó nap­ján is dolgoznak, másokért. Szilveszteri körútunk alatt voltunk a Szent Borbála Kór­ház Baleseti Ambulanciáján, a mentősöknél. A fiatal doktor, Füle István pályázat útján került a tata­bányai baleseti sebészeti osz­tályra. - Milyen volt a nap? - Viszonylag nyugodt, ed­dig. Egy kisgyerek nyelt félre egy cukrot, a többi eset ré­szegség miatti sérülés volt, vagy csak egyszerűen ittas ember. - Nem éppen orvosi fela­dat. - Nem bizony. De mióta megszűnt a detoxikáló, min­den részeget idehoznak. Nem tartom jó megoldás­nak. Végül is minden osztály ugyanolyan jogosult erre a dologra, nem? Közben beteg érkezik, a családja hozta be, Skoda Sán­­dornét Oroszlányból. Füle doktor azonnal a beteggel kezd törődni. - Mi történt? - Elestem a lépcsőn, ami­kor kijöttem a kiskonyhából, mert elég nagy volt a köd, és nem láttam. A doktor megkérdezi, hogy volt-e az asszonynak eszméletvesztése. A válasz: nem. Mindenesetre - sóhajt fel Skoda Sándorné -, nem így képzeltem a szilvesztert. Hőbörgő részegember ér­kezik, mint megtudjuk, már délután boldogította az ügyeletes dolgozókat. A dok­tornak aztán van türelme... Hiszen emberünk nem ép­pen a kedves részegek közül való, a doktor nevét követeli, aztán elnevezi doktor Le­­szek­nek..., tiszteletnek sem­mi nyoma. Szerencsére azért mi tud­juk, hogy aki ezt a hivatást választja, az tudja, hogy mi­lyen áldozatokkal jár. Egyéb­ként Füle doktor még nem nős, a barátnője tanár. A doktor úgy gondolja, hogy méltó társa az lesz, aki elfo­gadja, hogy bizony heti két­szer ügyelnie kell. Lehet, hogy ez pont a tanárnő lesz. A mentősöknél teljes a stáb. Szakál József, Bakó Fe­renc, Várhegyi Tamás, Faddi Gábor, Borbáss László, Zóka Ta­más, Boda István és Szénási At­tila megyei szolgálatvezető. Viszonylag itt is nyugalom volt eddig - mesélik -, dühí­tő a két vaklármás riasztás, és el is gondolkodtató, hogy mire jó a mentősökkel szó­rakozni. Elég csekély fizeté­sért - huszonötezer forint - rendben és fegyelemben dolgoznak. - Nekünk is vannak ám ér­zelmeink - meséli Feri -, bár a helyszínen nagyon is hideg fejjel és racionálisan kell gondolkodnunk. De az em­pátiakészség nem hiányoz­hat belőlünk. - Sosem felejtem el, ami­kor egy kisgyereket találtunk egy balesetnél, már holtan. Akkor belerúgtam a mentő­kocsi oldalába. - Igen - folytatja Attila -, ilyenkor tehetetlenek va­gyunk. Szól a telefon, valaki bol­dog új évet kíván a mentősök­nek, aztán lecsapja. Még min­dig jobb, mint a vaklárma. Monos Zsuzsa A tatabányai Szent Borbála kórház sebészeti ügyeletén dr. Füle István Skoda Sándornét látja el Törzsgárda a Lővérben Király Marika és Fia, Tibor nem tétlenkedik a tatabányai Lővér étteremben. Itt a szil­veszteri törzsgárda. - Egyébként közepes évet zártak - mesélik -, látszik, hogy az embereknek nincs pénzük, sokszor bizony „pang” az étterem. A rendezvényekből és az es­küvőkből lehet talán megélni, és az a tudat is segít, hogy na­gyon szeretik a munkájukat. Embereknek akár egy jó étellel, jó szóval örömet okoz­ni­­ nincs szebb dolog. Körsétánk lassan végetér, a lakásokból, a szórakozóhe­lyekről vidám kacagás szűrő­dik ki..., így van ez jól. Optimizmus, remény és jó­kedv nélkül nem szabad évet kezdeni. M. Zs.

Next