Komáromi Lapok, 1921. január-június (42. évfolyam, 1-52. szám)

1921-05-04 / 36. szám

2 oldal. Komáromi LapokH mernünk, hogy az itt élő zsidóságnak mindég jobb sora volt, mint a többi európai országok­ban , ha polgári foglalkozásaik az akkori idők szokásaihoz és hagyományaikhoz képest korlá­tozva is voltak, azért nyugodtan folytathatták a megélhetéshez szükséges kereseti forrásukat, szabadon gyakorolhatták vallási kultuszukat, a múlt század ötvenes éveitől kezdve meglehetős positiót vívtak ki maguknak az állami társada­lom összes ágaiban, a zsidóság vezetőit ott találjuk a kultúra, a művészet, a sajtó, a köz­gazdaság, a kereskedelem vezető helyein, sőt ha kisebb számban is, de megtaláltuk őket a felsőbb hivatalokban, a minisztériumokban, az államtitkári állásokban. A magyarság a zsidóságot, mint egyenrangú polgárt tekintette, abban a zsidót, mint vallást, de sohasem mint nemzetet látta és ezért hálátlanság volna a zsidóságtól, ha a balszerencsébe jutott magyar­ságot ép most hagyná el, megtagadná a vele született magyar mivoltát, magyar érzését. A „Zsidó Párt“ a „Zsidó Nemzet" fogalma egész új keletű, azt az új állam vezetői dobták ki a választási harc mezejére, annak háttere csak egy lehetett, a magyarság számarányát megtörni és mesterségesen leszorítani. Sajnos, a felvidéki zsidóság beleesett a kelepcébe. Egy része, tekintettel a részrehajló és a magyarsággal nem rokonszenvező számlálóbiztosok befolyására, érzelmeinek nem mert szabad lefolyást engedni nem merte magát magyarnak vallani, szlovák­nak, vagy pláne csehnek nem vallhatta magát, — hisz ezzel egész múltját hazudtolta volna meg — és így nem maradt más expediense, mint a választási harcba kidobott „Egyesült Zsidópárti“-nak vallotta magát. De hisz sok helyen nem is tehetett egyebet. Volt közöttük sok, aki korcsmaengedéllyel bírt, másiknak trafikja volt, harmadikban egyébb, függő hely­zete volt az állammal. Bizony, létfenntartását kockáztatta, h­a magyarnak vallja magát. Ez az egyedüli magyarázat a felvidéken oly meglepő számban leadott Egyesült Zsidópárti szavazatnak. A Ruszinszkóban élő és magát zsidópártinak ne­­­vező zsidóságra mindjárt ráolvasták a szava­zataiknak következményét és most a „Zsidó Nemzet" tagjai kötelesek a közhivatalokban, iskoláikban a héber nyelvet használni, már pedig tudvalevő dolog, hogy a héber nyelvet teljesen csak a rabbik és nagyon kevesen is­merik és a ruszinszkoi zsidóság kérdőjellé görbült quid nunc? A hivatalos köröktől meg­kapták azonnal a választ: Ha nem tudsz saját nemzeted nyelvén beszélni, vagy ha ezt nem ismered kellőleg, úgy a közhivatalokban, isko­lákban az államnyelvet, a csehszlovák nyelvet kell használnod, hatósághoz intézendő beadvá­nyodat csehszlovák nyelven kell fogalmaznod, oly nyelven, melyet „a zsidó nemzetnek“ kis hányada ismer. Így fest az életben a külön Zsidó Nemzet politikai jelszavával a kacérkodás. Óhajtanám, ha a zsidóság köréből minél többször csendülne fel a Fried Jenő szellemé­ben elhangzó őszinte, szókimondó hang. Ez bizonyára csak jó érzést váltana ki az itt élő és testétől elszakadt magyarság között. Mert ezzel csak kötelességünknek és hálaérzetünk­nek teszünk eleget a magyarság iránt, akikkel gyermekkorunk óta élünk egy társadalomban és akik között mindig jó sorunk volt. Tény és valóság, hogy az utóbbi időben sok történt odaát, ami lelki egyensúlyunkat megbillentette. Volt a zsidóságnak több önmagáról megfeled­kezett tagja, aki hozzájárult ahhoz, hogy Ma­gyarország a bolsevizm­us örvényébe jutott, majd annak elmúltával beállott a Bécsi Magyar Ujság­nak, mint a magyarságot mindig szidal­mazó s rágalmazó gárdájába. De éppen ezért a magyarság ne általánosítson s ha a főko­lomposok között zsidók is voltak, abban az egyént és ne a zsidót nézzék, büntessék, sulyt­­sák a bűnösöket, de nem azért, mert zsidó, hanem mert vétkezett hazája és nemzete ellen. Minden akció reakciót szül és a túloldali zsidóság már eléggé megszenvedett a magáról megfeledkezett és az országot az érvénybe jut­tató vezetők bűneiért. Jóleső érzéssel veszünk róla tudomást, hogy a túloldal kilengései meg­szűntek, hárítsunk el mi is magunkról minden látszatot, hogy mi a magyarságot nem szeret­jük úgy mint eddig izzó fajszeretettel, szivünk teljes melegével. Olvastam Vázsonyinak egy beszédjében, hogy ha az orosz bolsevizmus vezérei közé pár zsidó beállott, ennek meg­van a lélektani alapja. Oroszországban kutyábbnál kutyább helyzete volt a zsidóságnak, de a saját faja vesse meg az a zsidót, aki Magyarországon, ahol a zsidóság, a kereskedelem, a pénzügy, a kultúra terén vezető szerepet játszott és egyenlő­­jogokat élvezett, bolsevizmust támasztott, avagy akart támasztani. Ez akkora hálátlanság — mondja Vázsonyi — melyet szóval kifejezni nem lehet és a zsidóság és magyarság közötti ezeréves jó viszonyt rombolja le. A külön zsidó nemzetségbe való becsa­logatása a szlovenszkói zsidóságnak ezt az ezeréves jó viszonyt akarja meglazítani, tönkre­tenni. Óva kérem minden zsidó testvéremet, ne üljön fel semmiféle ilyen politikai csalétek­nek és szirénhangnak. Ha más templomba já­runk is, egy igaz Istent imádunk, magyarok, vagyunk, azok maradunk és ezen magyar vol­tunkból nem engedünk sem jutalmakért sem fenyegetésekért. Mi a zsidót csak mint vallást ismerjük el, de a zsidó politikai párt alapjára nem helyezkedhetünk. (s. b) melyeket a keresztényszocialisták gyűlésén volt alkalmam láthatni. A magyar faj, az összetar­tozás érzete, a három szín csak úgy odavon­­zotta, odahozta magyarjainkat, akár a kisgazdák, akár a keresztényszocialisták tartották gyűlésü­ket. A beszédek tárgya és tartalma is annyira hasonlított egymáshoz, hogy egy ismerősöm, faluról való kisgazda azt kérdi tőlem „ugyan kérem most már melyik párthoz csatlakozzunk, ezek is magyarok, meg a múltkoriak is olyan szépen beszéltek?“ Nehéz volt pár rövid szó­val felelnem ... E kérdés, láttam sokak arcán feltolult önkéntelenül s ha a magyarság lelkiismerete spontán megnyilatkozhatott volna, úgy ezt kel­lett volna mondania: Magyar vezetőink! Az itt megjelent tízezer magyar sürgetve követeli az egységes magyar párt felállítását. Vezéreink nyújtsatok kezet az ugyancsak e helyről, nem régen hozzánk való keresztényszocialista magyar vezéreknek s azok szorítsák meg jobbotokat s kifelé is egységesen képviseljetek bennünket, mert annyi kinn az ellenségünk, hogy talán nem is tudjuk meg­számolni. Barátaink pedig ... oly kevesen van­nak, hogy azok keresése közben csak egymás karjaiba találunk. Ezt kérjük, nem­ ezt köve­teljük tőletek! Ezt követeli tőletek a magyar föld, annak népe, e nép élő lelkiismerete! Jarois Andor. Mlexii 3 felsippilt Újvári menprésre Szép volt, istenien szép, a magyar őserő, mely a falvak kis házikói s a határok smaragd zöldje közt szerényen húzódik meg, végigdön­­gött a kuruc Érsekújvár kövezeten s impozáns falankszot alkotott a piac­téren. Minden magyar szív örömtelien dobbant fel, hogy itt vagyunk, nem pusztuljunk el s ha akarunk, még tehetünk is önerőnkből. Egy csodálatos önbizalom­érzet fejlődött ki bennünk, éreztük, hogy él magyar ... áll Buda még. A meg nem alkuvás, a tör­hetetlen magyarság, a kettétört remények közti élni akarás, valami csodálatos, eddig tán nem ismert rigmust adott lépteinknek, mikor az im­pozáns menet az állomásról bevonult. S utána jöttek a hazafias, magyar beszé­dek, jött sok éljen s most hadd mondom el, hogy én mit éreztem utána ... Négy héttel előbb ugyancsak Érsekújvár­ban voltam­ a keresztényszocialisták nagygyű­lésén. A tömeg tán nem volt oly nagy, de a hangulat épp oly emelkedett s magyar volt, mint ápr. 24-én. A beszédekből épp úgy a tör­hetetlen magyar hit és bizalom szólt hozzánk, akárcsak most, a tömeg éppúgy éljenzett, mint most s ha a közönséget végignéztem ápr. 24-én 60 százalékig azon arcokat pillanthattam meg, 1921. május 4. a Kiiilin­­taWpM folyó hó 1-én tartotta 48-dik évi rendes köz­gyűlését, melynek tárgyai az 1920. évi mérleg tárgyalása és az intézet alapszabályainak, illetve eddigi cégének az uj állami törvények értel­mében való megváltoztatása volt. A „Takarékpénztár“ elnevezést ugyanis az uj államalakulatban csakis a „községi taka­rékpénztárak“ használhatván eddig ily ősrégi cég alatt fenálló pénzintézetek kénytelenek voltak önmagukat elkeresztelni. így lett a ko­máromi első spánztárból: „komáromi első hi­telintézet“ a korona­­pé­nztárból: „korona bank“, a komáromvidékiből „Komárom vidéki Hitel­bank“. És most már — boldogabb lett ugy­e­bár — a haza, eltűnt a pénztelenség és virág­zóbb lett a gazdasági élet ? A Vidéki takarékpénztár e közgyűlése a részvényesek szokatlanul élénk érdeklődése mel­lett folyt le. 57 részvényes körülbelül 1500 rész­vény képviseletében vett részt azon. Tuba János elnöki megnyitójában a rész­vényesek nagy figyelme és érdeklődése mellett mutatott rá az 1920. évi zárszámadás egy­némely fontosabb és az intézetnek az adott viszonyok között valóban kedvező helyzetét igazoló, a nagy­közönség körében is megnyug­vást kelthető adatára. E takarékpénztár a múlt év folyamán — a fenfor­gó viszonyok között — is megóvta ál­landóan fizetési képességét. Az új betétek kor­látozás nélkül állottak a betevő közönség ren­delkezésére, sőt a régi betétekből is a pénzpiac tényleges helyzetéhez képest és a fennálló tör­vényes rendelkezések korlátai között állandóan folyósított kifizetéseket legalább is oly arány­ban, mint a fizetési zavarokkal működéseikben meg nem bénított többi szlovenszkói magyar intézetek. Likviditása érdekében jelentékeny áldoza­toktól sem riadt vissza és állandóan gondos­kodott róla, hogy a szükséghez képest megfe­lelő hitel álljon rendelkezésére. Nyújtott persze csak mozgósítható váltó kölcsönöket, financirozott vállalkozásokat és e mellett az új betétek ki­fizetéséről korlátozás nélkül, a régiekről pedig a törvényes korlátok között mindig gondosko­dott, aminek eredménye kihelyezéseinek: váltó­tárcájának, folyószámla üzletének, sőt betéteinek szép emelkedése volt. Az utóbbi két év üzleteredménye pedig szükséglete beszerzése előtt saját érdekében okvetlen tekintse meg . —........ —i­ j­ Steiner Kornél és Tsa kirakatait, hol mindenkor a napi árak mellett (Chrudim) Goodyear-cipőket. aassssasasBs i1 szerezheti be a világhírű F. L. POPPER M = egységes árak: 59 koronától 299 koronáig. 1

Next