Komáromi Lapok, 1921. január-június (42. évfolyam, 1-52. szám)

1921-06-25 / 51. szám

2. oldal. gét itt kimondták, hiszen az urak mind tudnak magyarul, mert magyar iskolákat jártak és a magyar alma mater emlőin lettek jogtudósokká. Az ember beszélni néha elfelejt, de olvasni, ha megtanult, soha. ^Komaromi­­ Lapok 1921. junius 26. II református utateii közgyűlése. — Balogh Elemér püspök felavatása. — Az anyaországtól elszakított szlovenszkói református egyházak régi kerületeikből kiestek s a megváltozott helyzet uj szervezkedésre kény­­szeritette azokat. A trianoni szerződés ratifiká­lása folytán a református hivek, kik részben a tiszáninneni, részben a dunántúli egyházkerü­lethez tartoztak, Szlovenszkó területén önálló egyházi szervezetek alkotásába fogtak s igy alakult meg a szlovenszkói tiszáninneni és a szlovenszkói dunáninneni református egyház­kerület. A dunáninneni ref. egyházkerület június 22-én Pozsonyban tartotta első közgyűlését és ugyanazon alkalommal lélekemelő ünnepélyes­séggel avatta föl első püspökét, Balogh Elemér pozsonyi lelkészt. A kerületi közgyűlés történelmi neveze­tességű ténykedésével nagy horderejű és az itteni magyar reformátusokra nézve döntő­ jelentőségű munkát kezdett meg: a szlovenszkói Sión fel­építését, mely a tisztán magyar hivek lelki életének irányítását és gondozását szolgálja. A minden kis mozzanatában a református egyhá­zat­ jellemző nemes egyszerűséggel, de méltó­sággal lefolyt közgyűlés s a templomban vég­bement főpásztoravatási aktus nemcsak a re­formátusoknak, volt ünnepe, hanem az itt élő magyarságnak is, mely ezen az egyházi ünnepen szívben és lélekben együtt volt, amint­hogy az ott elhangzott beszédekben a magyar­ság közös fájdalma zokogott és közös reménye csillant föl. A közös fájdalom a kegyetlen el­­szakítás miatt, a közös remény és bizalom egy jobb kor eljövetelére . . . A lélekemelő ünnepségek lefolyásáról a­­ következő tudósítás számol be. A közgyűlés. A pozsonyi református egyházközség ta­nácstermében délelőtt 9 órakor gyűlt egybe a dunántúli református egyházkerület közgyűlése. A közgyűlést Patay József barsi esperes, püspök­helyettes magas szárnyalású imával nyitotta meg, majd üdvözölte a megjelent kerületi ta­gokat, kiknek soraiban ott láttuk Tóth Kálmán esperest, Szilassy Béla főgondnokot, Gyalókay László, Tuba János kér. főjegyzőket, Sörös Béla aljegyzőt, Akács Lajos, Udvardy Gyula, Gálffy Géza, dr. Finkey Ferenc, dr. Gaál Gyula, dr. Mohácsy János, dr. Kersék János tanácsbírákat, Süteő István helyettes főgondnokot, Lukács Géza tiszai főgondnokot, Bih­ary Kálmán h. fő­jegyzőt és a szlovenszkói reformátusság más előkelőségeit. A közgyűlést Patay József esperes és Süteő István, majd Szilassy Béla főgondnok vezette. A választások eredményét Bihary Kál­mán h. főjegyző felolvasván, a kerület főgond­noka, tisztikara és tanácsbirái letették a tör­vényben előirt eskü. Patay esperes üdvözli a kerület uj fő­gondnokát és funkcionáriusait, mire Szilassy Béla főgondnok elfoglalja mellette az elnöki széket. Majd Tóth Kálmán esperes fölemelkedik helyéről és meleg hangú beszédben üdvözli az uj főgondnokot, kinek kiemeli egyházához való hűségét és szeretetét, melyet fenkölt szüleitől örökölt. Eddigi politikai és társadalmi szerep­lése is biztosítéka annak, hogy ha őre lesz egyházának és az abban képviselt magyar fajunk a mostani súlyos viszonyok között. A reá vá­rakozó nehéz feladatok teljesítéséért jutalom, hisz nem fog neki járni, csak a reformátusoknak és magyaroknak teljes elismerése. A mély hatást keltő beszédre Szilassy Béla főgondnok hosszabb beszédben válaszolt. Meghatott szavakban mondott köszönetet az egyházkerületnek azért a megtiszteltetésért, hogy a magyar dunántúli egyházkerület ideszakadt részének világi elnöki tisztségére emelték s azért a bizalomért, mel­lyel kitüntették. Becses és megtisztelő ez, mert a tagok összeforrása azok által egészséges presbitériumok által megy végbe, melyeket sem a világháború, sem az utána jött végzetes béke eredeti tisztaságukból és eredeti fényükből ki nem forgathattak. Bennök látja azt az egyetlen épséget és azt a meg nem csorbitot erőt, amire a magyar ref. egyházi életben, mint őseredeti fundamentu­mokra az újjászervezés munkájánál biztosan építhetünk. Rámutat beszédében a Presbiteri Világ­­szövetség fontosságára, mely kapcsolat legfőbb előmozdítója lehet a népek és nemzetek igaz­ságos megbékülésének. E külső fedezet mellett az egyház egészséges szervezeteit céltudatos funkcióban kell tartani. Mély vallásosságtól át­hatott szavakban ecsetelte azokat a kötelessége­ket, melyek az egyháznak vezetésére elhívott férfiakra várnak, melyekért előnyt, hatalmat,­­dicsőséget nem maguknak, csak a gondviselő Istennek szerezhetnek. Az ő nagyságával szem­ben érzett kicsinységünk egyetlen ereje az, hogy magunkat az ő kezében tudjuk. Ezzel a feltét­len odaadással és Istenben vetett rendíthetetlen bizalommal kíván odaállani az Úr szolgái mögé, tudva azt, hogy a legfenségesebb megbízatás a világon, amit a ref. lelkészek hordoznak, ők, akik az evangélium hírnökei, az Úristennek sáfárjai. Az ujjászervezkedésnél figyelemmel kell lenni azokra a jelenségekre, melyek az ősi haza feldarabolásánál, a magyar nemzet megalázta­tásánál végeredményképen a keresztyény társa­dalmi rend felbomlasztására irányul, s épen ezért a szervezkedés ne csak adminisztráció létesítésére irányuljon az uj államkerethez al­kalmazkodva, hanem az­­ egyház beléletének megújhodására is, hogy készen legyen az egy­ház, ha a viharok megújulnak. — Szabad ref. egyházunk — folytatja a szónok — azon sajátossága, hogy a nemzeti jelleghez simul, nagy ereje, ha hivatása magas­latán áll, de gyengeségének kútforrása, ha jel­lemképző erejét elveszti. Magyar hazánktól el­szakadt magyar reformátusságunknak fokozot­tabb mértékben van szüksége az egyház jellem­­erősítő munkájára. Ennek érdekében ott kell állnunk a lelki szabadság védelmére, egyházi autonómiánk biztosítására minden időben és annak bárminemű elhomályosítását meg kell akadályoznunk, jelentkezzen az a kívülről dik­tált lelkészképzés tervezetében, a belső sze­génységben, vörös terror vagy hatósági kény­szer alakjában. Hogy egyháztagjainkat a magunk életfel­fogására nevelhessük, különös gondot kívánok fordítani iskoláinkra. Hadd legyenek ezek a lelki szabadságnak, lelki egyenességnek, a ko­moly ismeretekkel telített jellemképzésnek to­vábbra is igaz eszközei. Hogy nevelésünk ezen­túl egészen praktikus irányt vegyen, erre az uj idők kényszere szorít. Nem fogunk vissza­riadni a praktikus életpályáktól és a kálvinista jellem nyíltsága és megbízhatósága talán épen ott tudja a legnagyobb munkát végezni, ahol ma a legtöbb gyom és álnokság terem. Hadd hívjam fel erre a mi lelkészeinkkel nemes hi­vatásukban együtt­működő tanítói kar figyelmét. Ez ma bizonyos változást jelent az ismeretköz­lés terén; gyakorlati, kereső­pályákra irányított ifjúságunkba bele kell nevelnünk a keresztyén , szolidaritás és a magyar ref. egyházunkkal­­ szemben fennálló elkötelezettség öntudatát, hogy­­ majdan egyházunk erős oszlopai legyenek. Most egyelőre — sajnálattal kell bevalla­­nunk — iskoláinkat egymagunk fentartani nem tudjuk, számukra csak úgy, mint egyházunk számára igénybe kell vennünk az állami hozzá­járulást. Bármint fáj is nekünk régi szégyenünk, sok esetben koldus szegénységünk, mi az állam­mal szemben nemcsak a felekezetek között meg­állapított visszonosságra hivatkozunk, hanem egyenesen törvényadta jogunkra és az igazság erejére támaszkodva követelünk annyit amen­­­nyit az állam fizetni köteles a békeszerződés­nek a reánk vonatkozó kisebbségi jogok védel­mére alkotott §-ai értelmében. Mi mint az államalakulathoz csatolt magyar reformátusok, levonjuk az új helyzetből eredt következményeket. A magyarországi ref. egyház egyetemétől elszakított gyülekezetek külön szer­vezkedését, megyékké és kerületekké alakulását megindítottuk. Előttünk áll még a szlovenszkói magyar ref . egyház egységének kiépítése. Vezető férfiaink bölcsességétől függ az erre alkalmas forma megtalálása. Legyen szabad azon remén­­nyel nézni a jövő elé, hogy a régi magyar egyetemes egyház kiépítésének nemcsak elő­nyeit ismertük meg, de hiányait is láttuk és egységes szervezetünk létesítésénél a mi élet­viszonyainknak megfelelő­en építjük ki konven­­tünket. A mi speciális viszonyaink szerint a törvényrevíziót keresztül vezetjük. Hogy egyházi életünkben az eddig elérteknél tovább nem haladtunk, annak legjelentékenyebb akadálya a statárium és katonai diktatúra volt, mely a szabad mozgást tette lehetetlenné. A békekötés és ratifikálás után végre talán felülemelkedik a kormányzásban az államraison, mely nem az ellentétek kiélesítését és terrorisztikus eszközök hatását fokozza, hanem a kiegyenlítés útjait keresi. A mi egyházi szervezetünk minden ilyen törekvéssel szemben csak azt a lényegét tevő evangéliumi alapelvet fogja vallani: Keressétek először az Isten Országát és annak igazságát és mindenek megadatnak néktek. Az Isten Országának keresése szerveze­tünkben az Úr lelkének megőrzése, ez által a keresztyény­ség egyetemességének nemzeti és fele­kezeti válaszfalakon túl is hit tisztelete és meg­becsülése, a múlt hagyományainak megtartása a jelen követelményeinek figyelembe vétele fogják működésemet irányítani. És amidőn a régi egyházkerület e töredékén annak örökébe lépek, ki az egész kerületben a lélek egységét és épségét a kálvinista magyarságra nézve az egész világon oly tiszteletet parancsolóan kép­viselte, a magam törékeny erejével azon fogok igyekezni, hogy Tisza István gróf emlékét és lelkét a mi egyházunkban maradandóvá tegyem. Nem pusztán a felejthetetlen emberért, hanem az örök Isten dicsőségéért.“ Szilassy Béla beszédét többször megsza­kította a helyeslés és befejeztével hosszantartó lelkes éljenzés hangzott föl. A maradandó ha­tást keltő magvas beszédet a közgyűlés egész terjedelmében jegyzőkönyvbe iktatta. Patay püspökhelyettes indítványára a köz­gyűlés köszönetet szavazott Lukács Gézának a tiszáninneni kerület főgondnokának megjelené­séért. Majd Tuba János egyházkerületi főjegyző köszönte meg rövid magvas beszédben megvá­lasztását. ígéri, hogy teljes erejével kész magát a reformátusok és ezzel a magyarság szent ügyének szentelni. Az éljenzéssel fogadott beszéd után Gya­lókay László egyházi főjegyző terjesztette elő a terjedelmes püspöki jelentést, mely a szlovensz­kói református egyházaknak az uj államban adott uj helyzetével foglalkozik, s mely a szer­vezkedésnek irányát és feladatait megjelöli s hűségesen beszámol az egyházban történt ese- Mindennemű géprészek és kerékpár-gummik nagy választéka ki­csinyben és nagyban. 4 HP Hofherr gőzgar­­nitúra, 48-as MÁV csép­lő, elevátorral, 8 HP. benzin-motor jókarban olcsón eladó ti­zeszek használt gőzgépeket. Hoffmann Simon gépáruháza Komárom, Kossut­h­ tér 3 szám. Tel­e­fo­n: 184. szám. Kerékpárok nagy választékban Ipari és családi varrógépek 2 évi jótállás mellett. Látható irá­ni írógépek, tt Műszaki cikkek raktáron. Mérsékelt árak. PONTOS KISZOLGÁLÁSI ÁLLANDÓ NAGY RAKTÁR: járgányos cséplőgépekben. Ve­tőgépek. Darálók. Rosták. Ekék. Boronák. Kapálóekék. Borprések Szőlőmalmok. Permetezők stb. A Vétel előtt kérjen ÁRAJÁNLATOT !

Next