Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)

1922-01-14 / 6. szám

Mtegyvenharmad­ik évfolyam. 6. szám. Szombat, 1922. január 14. KOMÁROMMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Előfizetési ár cseh­-szlovák értékben ! Helyben és vidékre postai szétküldéssel. Hflrés* évre 80 X, félévre 40 K, negyedévre 20 K. Egyes szám­lara s 80 fillér. ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS. Főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: BARANYAY JÓZSEF dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor­ u. 28., hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, min a hirdetések,, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendk. Kéziratokat nem adunk vissza. Megjelenik hetenkint háromszor: kedden, csütörtökön ás szombaton. a ill b­e s­em­ röpítik ismét felénk a nacionalista irányú sajtóból, melynek orgánumait sem elnöki kijelentések, sem kormány­férfiak megállapításai nem képesek letéríteni arról az útról, melyen a nemzeti túlzó soviniz­mus robognak. Nem nézhetik jó szemmel, hogy a vezető faktorok kezdik belátni, hogy az, a­mi eddig az itteni nemzetiségekkel, ne­vezetesen pedig a magyar kisebbséggel történt, semmiképen sem felelhet meg nemcsak azoknak a kötelezettségeknek, melyeket a nemzetközi szerződésekben az egész világ előtt elfogadtak, de nem felelhet meg az állam érdekének sem, mely csak akkor lehet erős, ha népeinek boldogságát mozdítja elő. Fáj nekik hogy a szlovák politika vesztett magyarellenes éléből és azt állít­ják, hogy nem védik az államot eléggé a magyarok támadásai és tervei ellen s nem kisérik figyelemmel azok fejlődését. Még­­ azt is állítják, hogy a magyarok Szlovenszkóban egyáltalában nem érzik a szlovák pártok ellenőrzését s természetes­ dolog, hogy az irredentizmus elcsépelt vád­ját hozzák föl ütőkártya gyanánt. Vak­merően akarják megállapítani, hogy Szlovenszkóban nem létezik magyar kisebb­ségi kérdés s úgy állítják be a dolgot, mintha a szlovákokat kellene kiragadni a magyarok fennhatósága alól. Ilyen és hasonló állítások hangzanak el a nacionalista újságok hasábjairól, me­lyek a köztársaság érdekét akarják szol­gálni, ámde az ilyen alapnélküli s tisztán az elfogult, szubjektív érzésből fakadó ki­rohanásokkal épen az ellenkezőjét szolgál­ják. Nem szükséges, hogy cáfolatába bo­csátkozzunk ezeknek az állításoknak, egész Szlovenszkó magyarsága érzi és tudja azt a szomorú helyzetet, melybe a „nyugati bölcsek“ beletaszították s melynek fájó szenvedéseit napról-napra tetézik azok, a­kiknek a sebek gyógyítása, a lelkek meg­értése és a testvéri érzés ápolása lenne hivatásuk. Maga a statisztika is elismeri, hogy a magyar kisebbség milliós számával él itt és fentartója az államnak, csak úgy mint a többi más nemzetiség Mert bár törvényben biztosított kisebbségi jogait nem igen élvezheti, kötelezettségei egész hal­mazának pontos teljesítésével époly méltó a köztársaság polgárának nevére, mint a többi népek. Épen az a viszás helyzet, mely az állam e mostoha gyermekével szemben fennáll, teszi állandóan akuttá a magyar kisebbség kérdését, melyet elsik­kasztani semmiféle mesterkedéssel, semmi­féle hamis beállítással, de legkevésbé a gyűlölség fegyvereinek felhasználásával nem lehet. A csehszlovák köztársaságban igenis létezik a magyar kisebbség kérdése s annak törvény és igazság szerint való megol­dása elöl senkinek sem lehet elzárkózni, mert minél inkább húzzák, halasztják annál követelőbben és élesebben mered min­den, az állam népeinek sorsát intéző fak­tor elé . Megkorrigálták a pótköltségvetést, a köztársaság tudvalevől­e a rendes költségve­tésen kívül még pótköltségvetéssel is dolgozik. A felmerült deficitet természetesen csak újabb adókkal lehet fedezni, a­mire a kormány meg is Wlalta a szükséges alapot. Mint jelentik, a képviselőháznak beterjesztették az 1921. évre szóló módosított pótköltségvetést. Az eredeti pótköltségvetést, amely kerek három milliárd deficitet mutat fel, a kerek 1900 millió koro­nával felemelt adóbevételekkel kerek egy milliárd koronára szorították le. Az egyenes adókból szárm­zó bevételek 562 millió koronával növe­kedtek, a fogyasztási adó 506 millióval (ebből egyedül a szénadóra több mint 300 millió esik) Az illetékek 537 millió koronával emelkedtek, az állami monopóliumok (dohány és só) 436 millióval jövedelmeztek többet, a szá­mítási bevételek pedig 100 millióval emelkedtek. Ala­csonyabb bevételeket mutat ki a cukor feles­legalapja és pedig 700 millió koronával, a fakivitel után való nyereség is 55 millióval csökkent. A rendes bevételek összesen 2644 milió 695 ezer 920 korona emelkedést mutat­nak. A rendkívüli bevételek 744 millió 853 ezer koronával csökkentek úgy, hogy a bevé­telek tehát 1899 millió 872 ezer 920 koronával emelkedtek.­­ A szerb-román nász. Mint a lapok közlik, Sándor szerb király e jegyezte Ferdinánd román király lányát, Mária hercegnőt. Belgrád­­ban az eljegyzés érthető viszhangot keltett. A Péter királyért viselt hivatalos gyászt megszün­tették s Belgrád ünnepiesen fogadja a­ hazatérő királyt. A 1a­pok élénken kommentálják a poli­tikai nászt és egyes orgánumok balkáni szövet­séget emlegetnek, mely az S. H. S. királyság, Románia és Görögország politikai szövetsége lenne. A Demokrácia c. lap hangoztatja, hogy az eljegyzés nemcsak a Délszláv állam megszi­lárdulását jelenti, de egyúttal megerősíti annak a két népnek az egyesülését, mely nagy szerepre van hivatva Középeurópában. A kisantant — írja a lap — az eljegyzéssel konkrétebb formát öltött s az új násznak nagy nemzetközi jelentő­sége van. = Katolikus autonómia. A szlovenszkói katolikus autonómiára vonatkozó tervezetet, melyet az erre kiküldött bizottság dolgozott ki, Svatos Lajos dr. ismerteti a „Jednota“ címü egyházi lapban. Kifogásolja, hogy a bi­zottság nem vette tekintetbe a köztársaság egyéb területeit és nem érintette a patriarchá­tus kérdését. A tervezet szerint a Szlovensz­­kón jelenleg található egyházi vagyonból a szlovák katolikusok maticaja néven nagy va­gyonalapot teremtenének, amelynek jövedelmé­ből az összes egyházi szükségletet f­deznék. A lelkészek által élvezett állami segély elma­radna. Ha az alap nem volna elegendő a lel­készek fizetésére, egyházi adót vetnének ki, amelyet szükség esetén karhatalommal is behajtanának. A püspökök választása tekinte­­­­tében a szlovák javaslat sokkal radikáisabb, mint a cseh katolikus hívők szövetségének (Jednota) szervezete. A szlovákok azt kíván­­­­ják, hogy az első érseket és az első püspö­­­­kök lelkészekből és laikusokból álló autonóm testület hozza javaslatba, kiket a köztársasági­­ elnök ajánlana a pápának. A későbbi válasz­­­­tásokon egy központi bizottság terjesztené fel , közvetlenül a pápának. A Jednota javaslata szerint ellenben a patriarcha nevezné ki a püspököket, kiket azután a pápa erősítene meg. Ez az eljárás azonos volna a salzburgi érsek püspökké nevezésével. Svatos úgy véli,­­ hogy a kormány számára inkább elfogadható­­ a Jednota tervezete és helytelennek tartja­­ a szeparatizmust. Bírálatában azt is kijelenti, hogy a szlovákok eddig nem bizonyultak a politika mestereinek, sem a világi sem az egy­házi politika terén. (ESC.)­­ A magyar-osztrák tárgyalás. Csütörtö­kön kezdték meg a magyar-o­ztrák tárgyalá­sokat Bécsben. A tárgyalások alapja kizáróan a velencei egyezség. Ez szerint­ Ausztriának igénye van a Nyugatmagyarország késedelmes átadá­sából őt ért károk megtérítésére, mely követelés nagyságát az osztrákok óvatos módon még nem árulták el. A Neue Freue Presse panaszkodik, hogy a Burgerland honfoglalásának (?) költségei már eddig is meghaladják a 40 milliárd osztrák ko­ronát, mely ös­szeg javarészt katonai kiadásokra kellett. Az osztrák követelésekkel szemben Ma­gyarországnak igénye van a térítésre az Auszt­riának átadott volt állami birtokokért, utakért, ingatlanokért, iskolákért, hivatalokért és mind­ezek berendezéséért. A tisztára magyar állami vagyonon felül, Magyarországot illeti a volt kö­zös vagyon 50 százaléka is. Ha ezek a velencei egyezségben gyökeredző kérdések kielégítő elin­tézést nyernek, akkor azután sor kerülhet a k­t állam között kötendő szerződés dolgára 1920 ban a két állam kölcsönösen kontingentálta a kiviteli és beviteli cikkek mennyiségét. Mind a két államra kívánatos volna ezen a határon, túlmenő kereskedelmi megállapodást kötni, de lehet, hogy ezúttal is megmarad a kontingentá­­lás rend zere. Végül útlevélügyek és határfor­galmi kérdések szerepelnek a bécsi tárgyalás programján. Osztrák parlamenti körökben azt hiszik, hogy a pénzügyi kérdések tárgyalása Ausztria ilus János ruhafestő és vegytisztító Komárom, Nádor­ utca 3. és 48. szám. Mindennemű ruhaneműeket, bútorszöveteket, függönyöket stb. fest és tisztit.

Next