Komáromi Lapok, 1923. január-június (44. évfolyam, 1-78. szám)
1923-01-04 / 1-2. szám
U»23 január 4 «Hon:a romi Lapose« A lélekre mindig a látott tárgy hat jobban, mint az elképzelt. És mégis mit látunk ? Petőfi felföldi útjában ott áll a Tátra hóborította csúcsai és fenyves lankái előtt. Némán bámulja, de lelke, mint a gyermek, ki észreveszi, hogy dajkája nem figyel rá, észrevétlenül elsuhan messzire: „Oda, ahol nincsenek hegyek, hol halmok is alig vannak . . . hol puszták nyúlnak el, hosszan, mintha a világ végét keresnék, hol a látókör egy óriási palota, melynek tetején a napnak gyémántcsillárja és oldalán a délibábok tükrei függnek, melyekben kedvtelve szemlélik magukat gulyák és ménesek ... ide, ide szállt lelkem a Kárpátokról, az én édes hazámba, a szép Alföldre.“ (Úti rajzok M. R. 1. 36. p. 191.) Petőfi megmondja, miért szereti az Alföldet: Puszta, puszta, te vagy a szabadság képe, És szabadság, te vagy lelkem istensége. (A csárda romjai) Én azt hiszem, van még egy ok, amiért Petőfi annyira az Alföldön csüng. Ez ősmagyar vonás. Tudjuk, hogy őseink Ázsia sík zónáin tanyáztak, mielőtt nyugatra indultak. Mint lovas nép a Kárpátok magaslatain nem állhattak meg, tehát addig-addig húzódtak le, míg a Duna- Tisza közére nem értek. Csak itt az Alföldön nyugodtak meg, itt érezték magukat itthon, itt nyilt a lovasok számára pálya, ahol a kantárt megereszthették. Az Alföld világítása más, mint a Felföldé. Itt a szemet semmi sem korlátozza. A nap perzselő tüze élesen világítja meg a tárgyat, ködöt, félhomályt csak télen ismer az alföldi ember. Ilyen világos, ilyen éles Petőfinek minden gondolata és mondata. Nincs egy félreérthető sora. Ezért a kunyhók lakói épen úgy megérzik, mint a palota urai és hölgyei. M. t. Hölgyeim és Uraim! Azt mondottam az eddigiekben, hogy Petőfi szabadságszeretete, katonáskodása, merészsége és az Alföld szeretete magyar talajban gyökereznek. Most eljutottam lelkének olyan érzéséhez, amely a szabadság mellett leghatalmasabb indulata: szerelméhez. Vajjon ez is a magyar lélek szineit hordja? Igen. — Minden nép ismeri ugyan a szerelmet, de minden nép jellemének megfelelően szeret. A magyar lélek szerelme, amint népdalainkból látjuk, mély, tiszta és nem érzelmes Petőfi gazdag szerelmi költészetére ezek mind ráillenek. A szerelmes Petőfi Szive korán nyílik és szünet nélkül ezt az érzést áhitozóa. Mennybőlkisebb-nagyobb csillagok ragyognak. Ezo■;sebbek lelkesítették, mikor soha szépségű népdalait írta, megtiltani nem lehet. F» a világ Kis-A költő várja, hogy a lány nyilatkozzék. Csak mosolyog és ott marad a terraszon. Megint virágzó fák alatt állunk. A nap elborul, de nem kell félni, csak egy-két felhő vonul el: az egyik Szendrey Ignác, ki szét akarja tépni a két szív köré fonódó szerelmet, másik Julia, aki azt mondja a költőnek, hogy senkit sem akar szeretni. Csakhamar újra és fényesebben ragyog a nap: Petőfi és Julia egymáséi lesznek A tavaszra következik a lángesőjű nyár. A fák virágai elhullanak, de helyettük nyílnak a rózsák csodálatos gazdaságban, a fehér liliomok ontják kábító illatukat, a kert visszhangzik a madárdaltól. Mintha visszatérne, földre szállna a paradicsom az első boldog emberpárral. Mint a naptól a virág kibontja kelyhét, úgy nyílik szét Petőfi szive Julia két fekete szemétől és szünet nélkül ontja magából a legcsodálatosabb szépségeket. Majd játszanak egymással, majd elfogja Petőfit a szent hevület és áradozva festi az ő nagy szerelmét Majd kér, eseng felesége egy mosolyáért, majd lelke az öröm borától megmámorosodva csónakba száll és gondtaanul engedi magát a boldogság tengerétől elringattatni. De íme, felhő vonul a nap elé, a múlandóság hideg szele csapja meg a költő forró lelkét: váteszi lelke megérzi a közeli szomorú jövőt. Petőfi ezekkel a dalokkal olyan gyöngy j koszorút font Szendrey Julia fehér homlokára, amellyel nem versenyezhetik semmiféle földi királyné. Az ő gyöngykoszorúja dacol minden idővel; ezzel eljegyezte Petőfi Szendrey Júliát j a halhatatlanságnak. M. t. Hölgyeim és uraim! íme Petőfiben j a magyar ifjú és férfi lelke meggazdagodva és megszépülve jelenik meg! Ez bizonyítja, hogy a mienk, egészen a mienk. Ez magyarázza meg s egyúttal, miért szeretjük és biztosítja, hogy a késő utódok is szeretni fogják. De a szabadságszeretet, a szülőföldhöz való ragaszkodás, a szerelem egyútál általános emberi érzések; ez az oka, hogy ma nemcsak , Magyarország, nemcsak mi elszakított vérei, kik az ő gyönyörű nyelvét beszéljük, ünnepeljük, hanem örömujjonganak velünk idegen nyelvű népek is, melyekre az ő költészetének , szépsége kiáradt. Petőfi szeretett volna Franciaországba menni, hogy láthassa a szabadság és Baranger > szülőhazáját, vágyott a tengerre, mely annyira hasonlít az ő hánykódó lelkéhez, óhajtotta Shakespeare földjét látni, nem juthatott el, de szelleme, lelke ott van, mert ünnepük. Valamikor három tenger mosta Magyarrszág partjait, Petőfi országa nagyobb, mert neki az egész müvelt világ, nincs semmi disszonancia: az ;^ő egy. Nemcsak szépen legjobb fiú is volt, I intézeti költemé j gyöngédebb, a j magasztalta V í. < a szivet !___________________________________ %itot ; 5. oldal. A Dunán. Irta: Petőfi Sándor. Folyam, kebled hányszor repeszti meg Hajó futása, s dúló fergeteg! S a seb mi hosszú és a seb mi mély! Minőt a szivén nem vág szenvedély. Mégis, ha elmegy fergeteg, s hajó: A seb begyógyul, s minden újra jó. S az ember sziv, ha egyszer megreped: Nincs balzsam, mely hegessze a sebet. (Komárom, 1842) Az iskola végeztével Orlayval együtt meglátogatták Jókait Komáromban. Ott írta ezt a versét. Innen Duna-Vecsére mentek, Pető i szüleihez, akik leírhatatlan örömmel fogadták fiukat. Egy hetet töltöttek náluk, aztán egy zöldséggel és tyukoskosarakkal megrakott dereglyén, melyet emberek vontattak, Pestre indultak. A szép holdvilágos éjszakán az utasok gyalog mentek a parton. Tüzet is raktak, s egy nótás parasztleányt Petőfi megtanított egy pár népdalára, beszélt Orlay. Ekkor szólaltak meg dalai először az Alföld rónaságán. (Voirovich Géza.) Utieuél fisomat minden államba a leggyorsabban és legolcsóbban megszedek. Vidéki megbízásokat a leggyorsabban elintézek, miután helenkint háromszor megy küldönc Prágába eljárási díj 25 korona, cím: László Zsigmond Britislmť (Pozsony) Szípink-n >2 sz. umm Sinía ül Miiéül A városunkban rendezett szokásos Szilveszter-esték közül a Legényegylet által megtartott Szilveszter-estély sikerült a legjobban. A műsorral egybekötött estélyen szereplők, valamint ismét írók segítségével összeállított műsor már előre biztosították az estély sikerét. Tömegesen keresték fel az egyesület házát azok, kik a mai szomorú helyzet okozta bajokat pár órára feledni akarták. Igazi fesztelen jókedvvel mulatott és otthonosan érezte magát a közönség és a feszélytelen jókedv mindvégig, a késő reggeli órákig megmaradt s csak világossal oszlott szét az estély kedves emlékeivel a közönség. Nehéz volna megállapítani azt, hogy a műsor számai közül melyik volt a legjobb, így általánosan mondhatjuk, hogy a műsor minden egyes száma jó volt, a szereplők ügyesen adták elő számaikat. Riszdorferné Moly Margit énekszámaival és hozzá illő öltözékével brillizá Irft-rfincárr nrláncipríiipor kitörő tetszés | | Cint |f| Br ilishr