Könyvvilág, 1975 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1975-01-01 / 1. szám
1975 JANUÁR o .zázad utolsó negyedébe léptünk. Mit, a század? A második évezred végéhez érkeztünk — s noha „időszámításunk” kezdetét egy mitikus betlehemi esemény elképzelt időpontja adta —, már a középkor „sötét” századaiban ezzel számolt az emberiség, az első évezred fordulóját meg éppenséggel annyira komolyan vette, hogy a szép kerek számtól a világvége beköszöntését várta. De még a mi Jókaink is üstökössel súlyosbított világmegrázkódtatást jósolt 2000-re A jövő század regényében. Számunkra ez a kerek évforduló aligha mond sokat, mégis elgondolkoztató és negyedszázaddal elébb az ember nagy csodáit várjuk 2000 körülre. 30 esztendő Ez persze csak reménység — noha nem üres képzelgés, sőt, mondhatni: tudományosan megalapozott várakozás. De akárhogyan is — a jövő negyedszázad ígérete. Csakhogy vannak már megélt „csodák" is: a helytállás, küzdelem,hősiesség csodái, amik — most lesz harminc éve — a mi hazánknak is meghozták a felszabadulást. És ez olyan évforduló, amely — noha szinte legendás hősiesség szülte — szilárd, valós időponthoz kapcsolódik. 1945 tavasza már történelem, amiről tanulunk, amit megünneplünk. De az idősebbek jól emlékeznek — mit jelentett a számukra akkor? Rengeteg szenvedés véget: véget ért az ország s az egyes ember életének, javainak pusztulása, az életveszély, a bombázás, a kiszolgáltatottság , a fasiszta terror, a háború. A német katonák végképp kitakarodtak hazánkból s ezzel visszatért a béke, szabaddá lett Magyarország. Április 4-e nemcsak a II. világháború és a náci megszállás végét hozta, hanem az első, igazi győzelmes forradalom kezdetét, a szabadságot, függetlenséget, a lehetőséget arra, ami már egészen új: a szocializmusra. Személyes emléken, élményeken, a háború és fasizmus végén túl tehát a történelmi fordulatot, a régi rendszer, régi uralom végét is ünnepeljük ezen a tavaszon. 20 év Ezek után pedig akadhat, aki fejét csóválja, hogy a nagy évforduló kapcsán saját kis jubileumunkról is megemlékezünk. A huszadik évfolyamába lépő Könyvvilágról van szó — s nem szólnánk vagy nem itt szólnánk erről a két évtizedről, ha e könyvtájékoztató (annak idején a címe is ez volt) léte és mostani ünnepe nem kapcsolódnék a felszabadulás nagy eseményéhez: ez tette lehetővé a művelődésnek azt a forradalmát is, amely százezrekhez juttatta el a könyvet, sok tízezer ember számára tette létszükségletté az olvasást. A Könyvvilág 75 000 példánya mögött legalább ugyanannyi állandó olvasó áll, akik hónapról hónapra kíváncsiak, mi jelenik meg, mit érdemes előjegyezni, megvenni, elolvasni. Karácsonyi számunkban nyolc pontban foglaltuk össze a Könyvvilág „értelmét”. Hadd ismételjük meg itt is: Nyolc pont 1. A Könyvvilág az egyetlen lap, amely az állami kiadók összes új kiadványáról megjelenés előtt hírt ad („Kiadóink jelentik”); 2. leghamarabb közöl értékelő ismertetést a legfontosabb művekről; 3. versszemelvényei egész költészetünk áttekintését adják; 4. rendszeresen bemutatja az új szerzőket; 5. a szépirodalom mellett mind többet foglalkozik ismeretterjesztő, társadalomtudományi, természettudományi, művészeti kiadványokkal és ifjúsági könyvekkel; 6. pályázatokat, rejtvényeket tesz közzé; 7. válaszol az olvasók kérdéseire, cíjientesen közvetíti könyveser élüket; 8. közzéteszi a könyvszakma és az „Olvasó Népért” mozgalom híreit. Lapunk növekvő népszerűsége nem a szerkesztők, hanem a magyar könyv sikere — s ezen is túl a magyar művelődésé, amely ma már nem kevesek kiváltsága, nem osztálymonopólium. A felszabaduláshoz a művelődés szabadsága, a szellemiek birtoklása, a tanulás, az olvasás jó mulatsága is hozzátartozik. Olvasóinktól most is azt kérjük, továbbra is figyeljék lapunkon keresztül az egész szellemi életet — és ne csak a szépirodalmat! —, vegyenek részt vitáinkban, sőt külön „vitaalkalom” nélkül is szóljanak hozzá mind a lap, mind a könyvkiadás, könyvterjesztés, vagy általában az irodalom, tudomány, ismeretterjesztés dolgaihoz, nyilvánítsanak véleményt és közöljék kívánságaikat. Mi is igyekszünk minél élőbb kapcsolatot létrehozni az olvasók és a szellemi élet műhelyei között, sőt közvetlenül írók és olvasók között is. Megértést kérünk — a helyünk kevés; tavaly már elhatározott terjedelemnövelésünkre nincs lehetőség — inkább megmaradunk a jelenlegi keretek között, hogy ne kelljen drágább lapot csinálnunk (így is nagy a ráfizetés). Kérjük minél több olvasónkat az előfizetésre, mert a lap könyvesboltokban egyre kevésbé lesz megkapható és az utcai árusítás példányai is hamar elfogynak. Mindez talán nem való egy ilyen „évfordulós” vagy „ünnepi” cikkbe — de az ünnep értelme éppen a hétköznapok folyamatossága, mint ahogy — bár örömmel jár — a művelődés sem „ünnepi” tevékenység, hanem mindinkább része mind többek életének, ünnepen és hétköznapon egyaránt. Fellapozom a gyűjtemény első darabját: „Egy ifjú elmélkedése a pályaválasztásról”. A rövid kis dolgozat komoly és lelkesült. Mondandója is, stílusa is magán viseli a kamasz komolyságát és sutaságát. Már az első sorok nagy, filozofikus alapokat építenek a tárgyalt kérdés alá: „Az állatnak maga a természet szabta meg azt a működési kört, amelyben mozognia kell, s ő nyugodtan be is tölti azt, nem vágyva ki belőle, nem is gyanítva valami más lehetőség létezését. Az embernek is megadott az istenség egy általános célt, az emberiség és önmaga tökéletesítését, de reá magára bízta azoknak az eszközöknek felkutatását, amelyekkel ezt elérheti; reá bízta, hogy megválassza magának a társadalomban azt a pozíciót, amelyből a legjobban szolgálhatja önmaga és a társadalom felemelkedését". A vitathatatlanul idealista, sőt, vallásos expozíció után a veszélyek felsorolása következik, amelyek innen is, onnan is fenyegetik a pályakezdő ifjút: a csalóka képzelet, • túlzót becsvágy, önnön képességeinek félreismerése stb. Mindezek felett győzelmet kell aratnia, hogy önmaga és a társadalom javára választhasson hivatást fiatalemberünk. Itt-ott mosolyoghatunk is és nem is kell mindennel egyetértenünk, hogy megállapítsuk: aki e sorokat írta, nem adta olcsón a témát. És akármilyen fiatal volt, nem az önmagába zárkózó kamaszgőg irányította, hanem a többi emberekkel való közös érdekeltség. A fejtegetés befejező sorai: „Ha azt a pályát választottuk, amelyben a legtöbbet tehetünk az emberiségért, akkor a terhek nem roppanthatnak össze bennünket, mert ezek csupán a közért hozott áldozatok, akkor nem szegényes, korlátozott, önző örömöket élvezünk, hanem boldogságunk millióké lesz, tetteink csendben, de örökké élni fognak, s hamvainkat nemes gondolkodású emberek forró könnyei áztatják”. Egy ifjú ember, akit saját lelkesültsége elragad — gondoljuk e sorokat olvasva. De csak addig, míg az aláírásra nem téved pillantásunk. Az ifjú ugyanis, aki 1835 augusztusában, 17 évesen e sorokat papírra vetette, Marx Károly volt. És ez a név, a hozzátartozó pályaívvel, életművel, és a mű utóéletével, s folytonos gazdagodásával az időben — különös próféciává avatják e sorokat. Az ifjúságról ezt a címet viseli a gyűjtemény, melynek első darabját felvilántolták. Szerzői : Marx, Engels, Lenin, a marxizmus klasszikusai. Egyike ez a Kossuth Kiadó által közrebocsátott tematikus szövegválogatásoknak, amelyek fontos elméleti támpontokat nyújtanak a forradalmi propagandamunka számára. A rókérdésről és a család .. . ez a második kötet címe, a Tiarrradiké: A sajtóról. . A meghatározott témacsoportokon belül különösen tanulságos az alapvető azonosságok felfedezése a változó idők dokumentumaiban. Hisz végtére is mintegy 80 esztendő a válogatás intervalluma (ha le is számítjuk a kamaszkori írásokat). És micsoda 80 év! 1848, 1871, 1905, 1914, 1917, 1920—22 a fontosabb jelzőszámai ennek az időszaknak. Közben felnőtt az európai munkásság, létrehozta szervezeteit, forradalmi harcokba fogott és rettenetes áldozatok árán, de győzött. E válogatott dokumentumok visszatükrözik e roppant küzdelmet, s tanulságokkal szolgálnak mai munkánkhoz. Gondos Ernő Kézhez álló válogatások RÓNAY GYÖRGY Hiába Messzebb vagy, mint a túlnani hegy, pedig az messze van. Szebb voltál, mint a tavalyi május, pedig az szép volt. Frissebb, mint a hegy derekán a forrás, pedig az hogy üdített! Ülök az őszben, hallgatom csobogását. Már szomjas se vagyok. Vándor jön az úton, kezében mogyoróbot, hátán tarisznya, musttal. Korán esteledik. De az ég most is csupa csillag. Hiába szöktél el, fiatalság. (Rónay György: Mérleg. Magvető. 445 oldal, kötve 34 Ft.)