Könyvvilág, 1979 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1979-01-01 / 1. szám

• A KON­YVVILAG 1979. JANUAR ÁRA. 80 FILLER XXIV. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM A MAGYAR KÖNYVKIADÓK ÉS KÖNYVTERJESZTŐK EGYESÜLÉSÉNEK LAPJA Széchenyi István naplója Divatban a tudománytörténet Naplóját Széchenyi István 1814-ben kezdte el vezetni, amikor a napóleoni hábo­rúk után fiatal huszártiszt­ként visszatért, Bécsbe. A Napló 1820-i­g nem folya­matos, hosszabb-rövideb­b szünetek szakítják meg, 1820-tól 1848 szeptemberéig folyamatosan halad, majd szellemi összeomlása idején újra szünetel, ekkor hosszú évekre, hogy aztán, 1859 őszétől 1860 tavaszáig már csak alig félév eseményei kerüljenek a lapokra. Az utolsó mondatot hat nap­pal az öngyilkossága előtt vetette papírra: „Nem tu­dom megmenteni magam!” A kétségbeesett jajkiáltás hátborzongatóan áramlik felénk száz év távolából. A Napló­ról teljes ké­pünk nincs. Széchenyi vég­rendelete szerint hűséges titkára, Tasner Antal gon­dosan átfésülte a szöveget és könyörtelenül megsem­misítette azokat a részeket — néhol mondatokat, néhol egész lapokat —, amelyek felfogása és ízlése szerint nem kerülhettek az utókor elé. A történelem kaján grimasza, hogy csonkítatla­­nul csak azokat a részeket ismerjük, amelyeket egy házkutatás során lefoglalt és visszatartott az osztrák ti­tkosrendőrség. Ezek ké­sőbb magyar kézbe kerül­tek, és Károlyi Árpád adta közre őket 1921-ben. A Tassner által cenzúrázott anyagot, a Napló zömét Vi­­szeta Gyula rendezte sajtó alá 1925 és 1939 között. A Napló alapnyelve né­met, ezt kisebb-nagyobb francia, angol és magyar részletek, főleg idézetek szakítják meg. Teljes fönn­maradt anyagának mind­máig nincsen magyar nyel­vű kiadása. A Gondolat Könyvkiadó gondozásában most megjelent másfél ezer oldalas hatalmas kötet sem teljes, hanem mintegy har­madát közli az egésznek. Eddig legtöbbet. S az így is impozáns könyv büszke­sége lehet mai könyvkiadá­sunknak, s biztos közönség­­sikere alighanem fölveti majd egy hiánytalan ma­gyar kiadás gondolatát. Emelkedjünk tehát felül a keserűségen, hogy ezúttal még mindig csak kétszere­sen megrostált munkát ve­hetünk kézbe, és a derék Tasner Antal cenzúráját túlélő részletek tallózó válogatását olvashatjuk. El kell ismerni, hogy a terje­delem lehetőségéhez sza­bott válogatás kitűnő: az egyik legkiválóbb filológus szakember, Oltványi Amb­rus végezte. Ő készítette a csaknem kétszáz lapot ki­tevő, rendkívül alapos jegy­­zet­anyagot, amely jelenté­kenyen segíti a szövegben való helyes tájékozódást és ő írta a Napló keletkezését és sorsát elbeszélő utószót. A nagy munkával, féltő gonddal összeállított kötet élén Sőtér István ihletett, átforrósodott értékelő ta­nulmánya áll, mely gazdag, szép gondolataival örven­detes módon járul hozzá az elmúlt években megújuló Széchenyi-szakirodalomhoz. A Napló szövegét Jékely Zoltán és Györffy Miklós fordította. Az 1829-ig terje­dő és irodalmilag értéke­sebb, szebb, gazdagabb fe­jezetek Jékely átültetésé­ben szólalnak meg, az 1829 utániak pedig Györffy keze alatt készültek. Kettőjük munkájáról érdemes rész­letesebben megemlékez­nünk. Fordítási irodalmunk, kiváltképp a prózafordítás jól működő szakiparrá vál­tozott az elmúlt időkben. Évente mintegy három­négy­száz kötetet fordíta­nak nálunk le, s ennek a hatalmas mennyiségnek az átlagszínvonala jónak mondható: a legtöbb ugyan kicsit szürke és gépies, de megbízható, pontos és hasz­navehető könyv. Jékely­­ Zoltán és Györffy Miklós munkája magasan kiemel­kedik ebből a tisztes átlag­ból, és a magyar műfordí­­tá­s-irodalom csúcsteljesít­ményei közé tartozik. Szé­chenyi Napló­ja tolmá­csolásukban ol­yan tiszta, szép nyelven csendül fel, ami csak az egészen kivéte­les és nagy művek sajátsze­rűsége. Talán már nem is fordítás ez a tolmácsolás, hanem interpretálás, elő­adás, mint amikor egy nagy előadóművész úgy játszik el egy zeneművet, hogy a föl­­hangzó dallamokban ott hullámzik az ő lelke, az ő egész egyénisége is. Minden hang kottaszerűen pontos és mégis más: a mű ilyen­kor fölemelkedik és élni kezd. Széchenyi Napló­ja is fölemelkedik és élni kezd ebben a tolmácsolásban. Széchenyi kezdettől nagy romantikus író volt — Né­meth László vette ezt első­nek észre —, de olyan író, akinek a stílus, a nyelvi ki­fejezés volt a legnehezebb gondja. Alkatilag hiányzott belőle a természetes, köny­­nyed szárnyalás, mégis föl­­küzdötte magát a reform­kori irodalom színvonalára. Magyar nyelven írt művei bonyolult gondolatvezeté­sük ellenére tele vannak ér­zékletes, eleven, nagysze­rűen láttató részletekkel és a magyar értekezőpróza legjobb kezdeményezései közé tartoznak. A fordítás most a bécsi iköznyelven írt és írásművészeti­leg kevés­bé értékes Napló-t ezeknek a legjobb részeknek a fé­nyébe vonja. A varázslat eszközei annyira finomak, hogy szinte nem is érhetők tetten, pedig a könyv lap­jain a szemünk előtt terem­tődik meg egy olyan re­formkori magyar nyelv, amely a valóságban soha nem létezett, de talán lé­tezhetett volna, ha a körül­mények szerencsésebben alakulnak. A Napló-fordí­tásban végbemenő stílus­­bravúr csak Weöres Sándor Psyché-jéhez hasonlítható. Hogy ez eredeti műben megengedhető, de fordítás­ban hamisítás? Aligha. Az író Széchenyi, igaz, a késői nagy műben, a Döblingben keletkezett Nagy Szatírá­ban, bontakozott ki teljes jelentőségében, de oroszlán­­körmei a Napló korai feje­zeteiben is megmutatkoz­nak, ha nem is a nyelvi ki­fejezés külső rétegében, ha­nem lejjebb, az elmélkedő gondolatok és az önmegfi­gyelés mélyebb köreiben.. A kivételes értékű magyar nyelvű tolmácsolás most ezek színvonalára hozza a stílust, egyeztetve Széche­nyi értekezőprózájának leg­jobb lapjaival. Kenyeres Zoltán (Széchenyi István: Napló. Gondolat. 1409 oldal + 48 oldal melléklet, kötve 85 Ft.) Az érdeklődés fénycsóvá­ja időnként a szellemi ho­rizont más és más részére vetül. Az űrhajózás, a bio­lógiai pokolgép, a Földön kívüli civilizációkkal való kapcsolatteremtés után a tudománytörténet került az érdeklődés középpontjába. Szerepet játszik ebben, hogy az alkotók (pl. Hei­senberg, Weisskopff) ön­életírásai nyomán lehetőség nyílt a fejlődésvonalak ki­rajzolására. A fizika törté­netében is felváltja a pri­mitív biográfiai vagy kró­nikaszerű leírást az oknyo­mozó szemléletmód, amely meglátja a tudományfejlő­dés összefüggéseit a kor szellemi,­­társadalmi és technikai-gazdasági kör­nyezetével. Ezenkívül az el­múlt 15 esztendőben mint­ha megtört volna a XX. század kutatási lendülete, és a lélegzetvételnyi szünet időt ad a fejlődés történeti felmérésére. Más kérdés, hasznos-e a tudománynak a történeti szemléletmód? A fizika ak­tív művelőinek véleménye megoszlik ezen a tér­en; vannak, akik azt állítják, hogy a régi tudósok elkép­zeléseiből vont analógiák hasznos kutatási ösztönzé­seket adhatnak, míg mások szerint a tudomány fejlő­dése csak gyökeresen új gondolatokkal történhet és semmit sem ér az idejét­múlt elméleteken való rá­­gódás. Egyértelmű viszont a pedagógia álláspontja: a történetiség minden tudo­mány legtermészetesebb rendszere. A történeti meg­közelítés a maga buktatói­val és tévútjaival a megis­merés legemberibb út­ját kínálja. A természettu­dományi és irodalom-mű­vészeti kultúra elemei egy új, általánosabb világszem­léletté ötvöződhetnek a történelmi megközelítésben. Nem véletlen, hogy a ma­tematikai gondolkodás me­chanizmusát bemutató kis könyvét (Játék a végtelen­nel) Péter Rózsa cserébe ajánlotta fel művészbará­tainak azért a sok szépsé­gért, amit a művészettől kapott. Tudománytörténeti ér­deklődésű olvasók részére állította össze kis munkáját Szabó Árpád debreceni klasszika filológusunk. Azt mutatja be, hogyan jött lét­re a hellenisztikus kor nagy vívmánya, az euklidészi geometria. A történeti hát­tér, az ókori Kelet és az Euklideszt megelőző kor matematikájának vázlata után megismerkedünk a görög matematika fogalom­­rendszerével, azokkal a té­telekkel és bizonyításokkal, amelyek mai matematikai tudományunknak is sark­kövei. Az összemérhetetlen­ség fogalma és a görög ma­tematikai szigor vezetett az irracionalitás felfedezésé­hez, a görög gondolkodás egyik csúcsához. A részlet­­problémák bőséges bemuta­tása csak fokozza a könyv érdekességét. Elolvasása után lesz teljes és megbíz­ható képünk a helleniszti­kus görög kultúráról. (Szabó Árpád: A görög matematika kibontakozása. Magvető. Gyorsuló idő. 250 oldal, fűzve 9 Ft.) Jefremov: A világegye­tem, mélységeiben című asztronómiai könyve a ma­gasabb csillagrendszerek szerkezetét mutatja be. Ez a téma, úgy látszik, szívügye a magyar csillagá­szati könyvkiadásnak, mert néhány év alatt négy kötet foglalkozott vele. Az olvasó szerencséjére Jefremov sok újat tud mondani, méghoz­zá érdekesen. Sorain átsüt a személyes élmény izzása, hisz nem egy kérdésben saját vizsgálatával is hozzá­járult a problémák tisztá­zásához. Könnyed, szemé­lyes hangja történeti szem­lélettel párosul, mert a szá­zad elejétől kezdve sorra veszi az asztrofizika kísér­leti módszereit és elvi megállapításait a történeti fejlődés függvényében. Mindig az új megfigyelési módszerek felvetette prob­lémák során vezet be a vi­lágegyetem és az emberi megismerés egyre távolibb tartományaiba. Könnyed stílusa átsegít a nehezebb részeken. A Hoyle-féle anyagkeletkezési elméletet is ismerteti, amely egyike a többféle eldöntetlen koz­mológiai lehetőségeknek. Kár, hogy nincs tárgymu­tató és hogy sok a sajtóhi­ba. (J. Ny. Jefremov: A vi­lágegyetem mélységeiben. Gondolat. 188 oldal, kötve 22 Ft.) Müller Antal a marxista világkép és a mai fizika kapcsolatait tárja fel, be­mutatva, hogyan igazolja a modern fizika a dialektikus materialista világképet. Megmagyarázza a mozgás, a mennyiségi és minőségi­­vltozások mibenlétét, az el­lentmondás és a fejlődés törvényeit, a világ tér- és időbeliségének tételét, a determináltság marxista ér­telmezését. Kitűnően hasz­nálható a Világnézetünk alapjai című tantárgy taní­tásához. (Müller Antal: A mai fi­zika és a marxista világ­kép. Tankönyvkiadó, 17. ol­dal, fűzve 13 Ft.) Tudománytörténeti célból tervezte a Tankönyvkiadó ABC sorozatát, amelynek minden kötete egy-egy szak­­tudomány történetét dolgoz­za fel lexikális alakban­. A Matematikatörténeti ABC rendkívül olvasmányosan, képekkel bőven illusztrálva közli a matematika nagy alakjainak életrajzát, nyo­­mon követi az egyes mate­matikai fogalmak kialaku­lását. Az enciklopédikus címszavak bemutatják a matematika főbb fejlődési vonalait, függetlenül az életrajzi címszavakban mo­­zaikszerűen szétszórt ada­toktól. A könyv a középis­kolai tananyagra épít, de nemcsak a tanulóknak ké­szült: a humán beállított­ságú felnőttek aligha talál­nak jobb kalauzt a mate­matika birodalmába. (Sain Márton: Matemati­katörténeti ABC. Tan­könyvkiadó, 253 oldal, fűz­ve 28 Ft.) ____ Nehezebb feladatuk volt­ a Fizikatörténeti ABC szer­zőinek. A fizika jóval na­gyobb és sokrétűbb anya­got ölel fel, ezért különö­sen fenyeget a veszély, hogy a lexikonszerű tárgyalás be­tűrendes szövevényében el­vesznek a fizika fejlődésvo­nalai. A s­zerzők ezért a fizi­ka főbb fejezeteinek fejlő­déstörténetét enciklopédi­kus tanulmányokban előre köztik, és az alfabetikus adattár tovább pontosítja a részleteket. A szűkre szabott terjedelem miatt a nagy fizi­kusok életrajza zsugorodott (Folytatás a következő ol­dalon.) // *yl a« S!i, yl. •*** J__*' ALfy+s- / «*--- i * - /*­ y . ?■ -i-i, / * 4»+.' jNN* *** -yW*v° tuMßitfi ■» .4. -------_• _ , .- --- _^aT ,>■•-> ,2*?-'— >-' 4* 4y « / . *fm*r y y *^Wr* » i"' ' ' / ' - *' ~ »"«'«te r X /«- -yguüi • «-»■—'-** yi»» , •*<* ríit&yX m •ÄVwX« ■' ., -.*#,*4 H •iiT * i^‘ " * "~0­ / '• T' " ».i-.i.-af/..... -'^ '..y.r...v .. •Yl ■V' ^ A.y X— -'~y~ . y / /. .iy» V... z.. .•'. z. • ga.. .'.... .....^*...a¡ Facsimile Széchenyi István naplójából. (Gondolat Kiadó ) GARAI GÁBOR Szabadság • Nélküled eltikkadok, lecsuklom, nem is vagyok, munkám, mint ólomsúlyt cipelem nélküled öntudatlan vánszorgok kábulatban, nélküled nincs szerelem. Nélküled csak magány van, mély űr az éjszakában, saját hamisukba hulló csillagok, és bénaság a testben, s a lélek, készületlen, mindennapos halállal társalog. Nélküled minden álom csak éheztet parázslón, és nem old föl se kin, se a kábulat; nélküled lassan össze­húzódik nyöszörögve az elkínzott, szemérmes öntudat. De általad ha mélyet lélegzetű, újra élek, és szállok újra önmagam felett, s múlik tőlem a rontás — mások által vagyok más, é­s leszek a legtöbb, az egészben egy. 1976 (Garai Gábor: Szélcsönd és újra szél. Szépirodalmi, 90 oldal, kötve 18 Ft.)

Next