A könyvtáros, 1956 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1956-01-01 / 1. szám

VI. évfolyam A KÖNYVTÁROS Emeljük a könyvtárosi munka színvonalát,­­ szélesítsük tovább az olvasók táborát Folyóiratunk új formában és új cím alatt olyan időben indul, amikor az ide­ológiai munka területén is kiéleződött a harc, amikor ellentámadásba kell men­niük az ideológiai terület munkásainak a pártos irodalom, a pártos népművelés esz­közeivel. A könyvtárak 1955. évi munkáját az olvasók táborának további kiszélesedése, a könyvforgalom megnövekedése, a könyvtárosok többségének odaadó lelki­­ismeretes munkája jellemezte. A Párt márciusi határozata után a könyvtárosok nagyobb figyelmet fordítottak a szak­­szervezeti könyvtárak megsegítésére , a mezőgazdaság szocialista átszervezésé­nek elősegítésére és a mezőgazdasági ter­méshozam emelkedésének az elősegíté­sére. A szocialista irodalom alkotásai „éles és hatékony fegyvernek“ bizonyultak az új életért vívott harcban. A Központi Vezetőség új határozata irodalmunk jobboldali jelenségeiről azon­ban újra figyelmeztet, hogy határozot­tabban vonjuk le hibáink tanulságait és javítsuk ki azokat. Milyen fontosabb hi­bákról van szó? 1. Egyes könyvtárosok hátat fordítottak az olvasók tudatos nevelésének, lemond­tak az olvasók irányításáról. Ez külö­nösen nagy hiba akkor, amikor az olva­sók túlnyomó többsége kezdő olvasó és éppen a könyvtárostól vár támogatást és segítséget olvasmányai megválogatásá­­ban. Egyes helyeken pedig az olvasók meggyőzése helyett adminisztratív mód­szereket kezdtek alkalmazni (pl. „áru­kapcsolás“ a könyvkölcsönzésinél). 2. A ári­s polgári eszmeáram­latok elvit­se idején háttérbe szorult a szocialista ealista irodalom, a szovjet irodalom műveinek aktív népszerűsítése. 3. Háttérbe szorult a politikai és a népszerű tudományos ismeretterjesztő iro­dalom beszerzése, de különösképpen az ilyen meglévő műveknek aktív, bátor propagandája. A hibákért a Népművelési Miniszté­rium Könyvtári Főosztályát is felelősség terheli, elsősorban azért, mert nem hívta fel a figyelmet időben és elég határozot­tan ezekre a hibákra és nem adott ele­gendő segítséget a hibák kijavításához. Néhány megjegyzést szükséges előre­­bocsájtani: A könyvtárosok tudatos és aktív ne­velőmunkát végeznek a könyvtári mun­ka sajátos módján: a könyvek segítségé­vel, olvasókkal való beszélgetések útján, de a könyvkiállítások, könyvismertető előadások és ankétok stb. útján is. A ne­velőmunka célja: szocialista öntudatra nevelni a népet. Ez a fontos cél megkö­­veteli, hogy az olvasókkal való munkát tekintsük a legfontosabbnak és ahol több könyvtáros van, ott a politikailag leg­képzettebb, a legműveltebb munkatársra bízzuk a kölcsönzés munkáját. Nem helyeselhető, hogy egyes megyei könyvtárvezetők­­ rangon alulinak érezzék, hogy ők sajátkezűleg is kölcsö­nözzenek hetenként legalább néhány órát. A könyvtáros természetesen minden jó könyvet népszerűsítsen, de „leghangosab­­ban“, és legsokoldalúbban a legjobb, a számunkra leghasznosabb könyveket. Megkülönböztetett gondossággal kell ke­zelni a szovjet irodalom kiváló alkotá­sait. Több okból is. Elsősorban azért, mert ezek a művek népünk holnapjáról szólnak, mert íróik a marxizmus— leninizmus előremutató eszméivel fel­fegyverezve írták műveiket, másrészt azért is szükséges ezeknek a műveknek az erőteljes propagandája, mert számos szovjet könyvet az olvasók még nem is­mernek, esetleg íróikról sem hallottak, tehát csak akkor fogják azokat elolvas- 1. szám 105­6^ január Könyvtáros 11

Next