A Könyvtáros, 1961 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1961-01-01 / 1. szám
rendszeres szükségletté válik. A kulturális élet lehetőségeit azonban nemcsak biztosítani kell a dolgozó tömegek számára, hanem azok helyes igénybevételére és értékelésére következetes nevelő munkával elő is kell készíteni most felnövő ifjúságunkat.. S ez jelentős részben éppen az új oktatási rendszerünk feladata. A társadalom kulturális életében az olvasás, a könyv és más kiadvány, valamint a könyvtár is egyre jelentősebb szerepet tölt be. Az írás és olvasás ismerete, a könyv szeretete és gyűjtése, a könyvtárak használata egyre általánosabbá válik és ennek megfelelően egyre szélesebb tömegek számára nyitja meg a művelődés lehetőségeit. Következésképpen az iskolázásnak is egyik fontos feladata az olvasásra, a könyvek és,könyvtárak ismeretére és használatára való nevelés is. Ez viszont csak úgy lehetséges, ha az olvasásra való nevelés, továbbá a könyv és könyvtár az oktatás és nevelés, célkitűzésében és gyakorlatában, tananyagában és módszereiben is elfoglalhatja azt a helyet, ami társadalmi szerepe és jelentősége szerint joggal megilleti. Ha tehát az oktatási nevelés és az olvasás, valamint a könyv és könyvtár kapcsolatát külön is megvizsgáljuk s kölcsönös összefüggéseiket nemcsak tisztázzuk, hanem az oktatási reformtervben és a könyvtárak továbbfejlesztésében kétoldalúan szabályozzuk is. Annál is inkább, mert ez az összefüggés a kapcsolatok minden fokán szükségszerűen kétoldalú. Egyfelől könyvtárainknak kell felkészülniöik arra, hogy a szükséges előfeltételek tudatos biztosításával és a maguk sajátos lehetőségeinek kihasználásával minél hathatósabb támogatást nyújtsanak az oktatási reform minél teljesebb megvalósításához. Másfelől pedig az iskolázás egyes fokozatainak kell számot vetni azzal, hogy milyen nevelési célok beiktatásával, tananyag részek beillesztésével, gyakorlatok, és módszerek segítségével mozdíthatják elő szocialista könytárkultúráink továbbfejlesztését. Kielégítő eredményt — mint más vonatkozásokban, úgy itt is — csak a két egymásra utalt tényező szoros együttműködése és egymást kölcsönösen támogató összehangolt erőfeszítései adhatnak. 2. KÖZKÖNYVTÁRAINK AZ OKTATÁSÉRT-NEVELÉSÉRT Közkönyvtáraink vagy közvetlenül vagy pedig közvetve támogathatják az oktatást, következésképpen az oktatási reformot is. Közvetlen segítséget nyújthatnak az oktatásnak az iskolai ifjúsági (kollégiumi, ill. tanuló otthoni) és nevelői könyvtárak, továbbá az egyetemi és főiskolai könyvtárak, részben közvetlen támogatást is adhatnak a közművelődési könyvtárak, területiek (tanácsiak) és szakszervezetiek egyaránt, főként a gyermek- és ifjúsági könyvtárak, (fiókok, részlegek) fejlesztésével, illetve a kisebb könyvtárakban a könyvállomány ilyen irányú gyarapításával. Vagyis elsősorban azok a könyvtáraik, amelyek a tanulók, illetve hallgatók és az oktatók könyvtári szükségleteinek számbavételére és közvetlen kielégítésére hivatottak. A tanuló fiatalok oktatása és nevelése szempontjából az iskolai ifjúsági könyvtárak szerepe és felelőssége a legnagyobb. Ez idő szerint több, mint 1 300 000 általános iskolai, megközelítően 180 000 középiskolai és 120 000 ipari tanuló iskolai, együttesen tehát mintegy 1,6 millió fiatal közkönyvtári szükségleteinek kielégítéséről és az olvasásra való ráneveléséről kell gondoskodniuk. Munkájuk eredményessége egyre nagyobb mértékben befolyásolja az iskolai oktatás és nevelés eredményességét is. Főként azért, mert az általános és középiskolában a gyakorlati foglalkozások rendszeresítése, valamint a tananyag csökkentése, illetve gyökeres átalakítása, az ipari tanulóiskolákban pedig a tanulmányi idő és általános műveltségi színvonal emelése jelentősen megnöveli a jó olvasmány oktatási és nevelési hatását a világnézeti, erkölcsi és esztétikai nevelés, az általános műveltség kibővítése és a szakirányú képzés megerősítése terén egyaránt. De nemcsak a korszerű oktató-nevelő munka szemszögéből van egyre növekvőben az iskolai könyvtárak szerepe és jelentősége, hanem politikai szempontból is. A munkás és paraszt származású tanulók számottevő része ma még megfelelő házi könyvgyűjtemény hiányában a közkönyvtárakra, főként a települések peremkerületeiben, és a tanyákon elsősorban az iskolai könyvtárakra van utalva. Jó összetételű és jól működő iskolai könyvtár nélkül hátrányos helyzetbe kerülnek azokkal a tanulótársaikkal szemben, akik jobb házi könyvtárra támaszkodhatnak, vagy akiknek a lakóhelyén, illetve szüleik munkahelyén jobb közkönyvtárak működnek. Az OSZK Könyvtártudományi és Módszertani Központjának összeállítása szerint 1959-ben az ország 6322 általános iskolájából 278-ban egyáltalán nem volt könyvtár (4,5%), 2796 iskolában pedig a könyvtár nem éri el a 100 kötetet (44,5%). Jelenleg tehát az általános iskoláknak mintegy a felében — és éppen a legkisebbekben — az ifjúsági könyvtár nem alkalmas arra, hogy megfeleljen, a szocialista oktatás és nevelés. 2