Könyvtáros, 1970 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1970-03-01 / 3. szám
az általános iskolások számánál.) Az sem elhanyagolható érv a vasárnapi nyitvatartás mellett, hogy az általános iskola alsó tagozatú tanulói kizárólag vasárnap jönnek, mivel őket este nem engedik szüleik a könyvtárba. Több nyugdíjas olvasónk van, aki — talán félve a rossz utaktól — csak vasárnap jár kölcsönözni. Persze, ha a hétköznap esti kölcsönzés idején rendkívül rossz az időjárás — esőzés, hófúvás, erős hideg van —, elkészülhetek rá, hogy vasárnap többen lesznek a könyvtárban, mint a hétköznapi estén. S ez nem egyszer megtörténik. Például az egyik júniusi hétköznap este csak tizennyolcan fordultak meg a könyvtárban, de vasárnap már negyvenhárman! S ezek előtt csukjam be vasárnap a könyvtár ajtaját? Nem lehet csukott ajtókkal olvasókat toborozni, vendégeket fogadni! Tanka János Nem divat, hanem társadalmi szükséglet Tíz éve, hogy szombaton és vasárnap nyitva tartom a mátrafüredi könyvtárt. Ekkor jön a legtöbb olvasó. A kezdeményezés nem tőlem ered, hanem az olvasóktól, akiknek a szabad szombatokon jut a legtöbb idejük a könyvtárba járásra. Zárjam ki őket, mert a vasárnap nekem is vasárnap? Nincs igény a vasárnapi nyitvatartásra? Nem jelzik az olvasók? Naiv érvelés. Sok hely akad, ahol nem is fogják, mert nem tudják, hogy ilyen is lehetséges. A mi feladatunk, hogy felhívjuk a figyelmet a könyvekre és az olvasási lehetőségekre, akkor majd rohamot indítanak a könyvtár könyveiért. Természetesen ez nem megy máról-holnapra, meg kell dolgozni érte. A vasárnapi nyitvatartás nem divat, nem is hóbort, hanem szükséglet, társadalmi igény, amely mindenkit tennivalóra kötelez. Egyébként nem kell egész vasárnap nyitvatartani, csak a szükséglet szerint, amit egy idő után már pontosan le lehet mérni. Kovács László A könyv összeköt minket Csaknem 50 évi szolgálat után nyugalomba vonult Bánk Ferenc, a 3. sz. Fővárosi Szabó Ervin kerületi könyvtár vezetője, aki 1923 óta megszakítás nélkül dolgozott a Százados úti öreg könyvtárban. Búcsúszavak helyett az alábbiakban részleteket közlünk egyik régi olvasójának hozzá intézett leveléből. Kedves Feri Bácsi! Ne haragudjon, hogy soraimmal zavarom, de több évtizedes ismeretségünk szinte kötelez a levélírásra. Furcsa, de elérzékenyültem, mikor megtudtam, hogy már nem fog nekem több könyvet adni. Mikor néhány nappal ezelőtt az újjáalakított könyvtárban jártam, s tekintetemmel hiába kerestem a megszokott munkatársak között, a könyvtárosok elmondták, hogy Feri bácsi nyugdíjba ment. Feri bácsi — mondhatom én, aki most töltöm be az 50. évemet? Talán igen, hisz mint kisgyerek körülbelül 40 évvel ezelőtt léptem be először a kis könyvtárba. Elemi iskolás koromban már szeretem a könyvet. Ez a szeretet vezetett végig az elmúlt 40 éven. Nem mondom, hogy jó olvasó voltam, hiszen a legrendszertelenebbül válogattam meg olvasmányaimat. Vidám könyvek után klasszikusok, szocialista, ateista könyvek, kalandregények vegyesen szerepeltek olvasmányaimban. Szeretettel gondolok vissza Feri bácsira, aki kezdetben megpróbált irányítani olvasmányaimban, majd látván, hogy reménytelen eset vagyok, rám bízta a könyvek kiválasztását. Most, hogy több évtizedes szolgálata után megérdemelt pihenésre tér, bizonyára lesz ideje elmélkedni azon, hogy hány fiatalt nevelt a könyv szeretetére, megbecsülésére. Látta az első lépéseket, amikor még a gyermek — jómagam is, körülbelül 40 éve — szülei kíséretében megjelent a könyvtárban, és látta azt is, amikor а дуе [UNK]тек felnőtté válva saját gyermekét vezette be először a könyvtárba. Nemzedékek nőttek fel a szeme előtt. A volt gyermekolvasók közül nem egy még most is visszatér a régi könyvtárba, holott közelebb is találna könyvtárt. Hívja őket az a szellem, az a könyvtárszeretet, amely Feri bácsiból és munkatársaiból feléjük sugárzott. Hívja őket most is a barátságos, megszokott környezet, amely a múltra, a fiatalságukra emlékezteti őket. Drága Feri Bácsi! Nem búcsúzom, hiszen nem váltunk el végleg. A könyv összeköt minket, és ha mint olvasónak és könyvtárosnak meg is szűnt a kapcsolatunk, összekötnek minket az emlékek is. Megköszönöm több évtizedes odaadó munkáját, emberszeretetét, elnéző jóindulatát a késéseknél, és főleg azt a műveltségbli gyarapodást, melyet az olvasáson keresztül az ön segítségével szereztem. Köszönti egy régi olvasója: Tátrai József 160