Könyvtáros, 1975 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1975-04-01 / 4. szám
lommal kapcsolatban sem előbb, sem utóbb nem valósult meg ilyen magas szinten. Ez persze messze nem csak személyes okokon múlt. Bár az 1849-es honvédzászlók szovjet részről történő ünnepélyes visszaadása 1941. március 23-án olyan baráti politikai gesztus volt, amely még a további fölengedés lehetőségeivel kecsegtetett, a második világháború kitörése, majd Magyarország 1941 nyarán történt hadüzenete ismét újabb esztendőkre tette lehetetlenné a szovjetorosz, sőt részben még a klasszikus orosz kultúra értékeinek elfogulatlan terjesztését és propagálását is. Döntő változást a felszabadulás hozott: az addig kívülről számtalanszor gátolt belső ösztönzők, amelyek a figyelmet az orosz irodalom felé terelték, most nemcsak szabadon bontakozhattak ki, hanem intézményesen biztosított támogatás, állandó és hathatós segítés egyengette az útjukat. Ennek az új fejezetnek a tárgyalása azonban már újabb, külön áttekintést igényel. IRODALOM Könczöl Csaba Zsigmond Ferenc: Orosz hatások irodalmunkban. 1945. György Lajos: A magyar és orosz irodalom kapcsolatai. Kolozsvár, 1946. Kovács Endre: Magyar—orosz történelmi kapcsolatok. 1956. Rejtő István: Az orosz Irodalom fogadtatása Magyarországon. 1958. Fenyő István: Reformkori irodalmunk az egykorú orosz sajtó tükrében. 1959. Tanulmányok a magyar—orosz irodalmi kapcsolatok köréből. 1—3. köt. (Szerk. : Kemény G. Gábor.) 1961. — Orosz írók magyar szemmel. Az orosz irodalom magyarországi fogadtatásának válogatott dokumentumai (1820—1920.) 1—2. köt. (Szerk.: D. Zöldhelyi Zsuzsa.) 1974. (Egyetemi jegyzet.) Hegedűs András (1923—1975) Hirtelen halálával súlyos veszteség érte a magyar közoktatást és a közművelődést, mivel a szegedi Tanárképző Főiskola igazgatója és a Kincskereső c. irodalmi gyermekfolyóirat főszerkesztője a magyar irodalom és az irodalom szeretetére való nevelés „megszállottja” volt, akit szüntelen lobogás, tetterő és hihetetlen munkabírás jellemzett. Hegedűs András Gömör megyei földmunkás családból indult, példaképének Móra Ferencet tekintette (lapunkban is ő írt kitűnő cikket Mesterünk Móra Ferenc címmel, az 1974. 2. számban), a debreceni egyetemen szerzett oklevelet, majd Szarvason, Győrben és Baján tanított, illetve volt a tanítóképző igazgatója. Innen került Szegedre, ahol a magyar irodalmi tanszék vezetése, s a főiskola igazgatása mellett arra is szakított időt, hogy egy merőben újszerű vállalkozásba fogjon: a Kincskereső megalkotásába. Közben könyvet írt az ifjúsági irodalom klasszikusainak gyermekkoráról, tanulmányokat azokról a nagy magyar írókról, akik életük egyik szakaszában pedagógusok is voltak. A halálát megelőző hónapokban Németh László pedagógiai gondolataival foglalkozott, s tervezett könyvének, amely a Magyar írók pedagógiai nézetei címet kapta volna, „Németh László” fejezetén dolgozott. Az Olvasó népért mozgalom keretében rendkívül sokat fáradozott az irodalomtanítás megújításának érdekében, vitákat, megbeszéléseket szervezett, hogy a főiskolai képzésben helyet kapjanak az olvasóvá nevelés szempontjai. Azért is sokat tett, hogy összehangolja a főiskolák erőfeszítéseit az olvasó diákokat nevelő, olvasó tanárok felkészítésében. Sem személyét, sem irodalomóráit nem fogják elfelejteni, akik diákjai lehettek. És bár irodalmi munkássága töredék maradt, hatása, kezdeményei olyan erősen átjárták a könyvvel, könyvtárral nevelni akarók újító gondolatait, hogy eszméi továbbgyűrűznek, s bármikor valósulnak is meg, őrzik emlékét. (B. K.) A TANKÖNYVKIADÓ 25 éves fennállása alkalmából megjelentette 1949 és 1973 között kiadott szakirodalmi könyveinek kötetkatalógusát. A jegyzék a pedagógusok tájékozódását szolgálja, de a könyvtárosok áttekintését is megkönnyíti a megjelent szakirodalom fölött. A katalógus témakörök szerint — ezeken belül időrendben — sorolja fel a könyveket, majd külön a sorozatok köteteit. Nem szerepelnek benne a tankönyvek, munkafüzetek, felsőoktatási jegyzetek és az ún. hivatalos kiadványok; viszont helyet kaptak a jogelőd Közoktatásügyi Kiadó 1949 és 1952 közötti könyvei. 230