Könyvtáros, 1979 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1979-09-01 / 9. szám

— minden különlegesen értékes vagy ér­dekes kézirattári szerzeményt először nekem mutatott meg, majd együtt be­széltük, illetve tárgyaltuk meg az anyag feldolgozásának ütemét így, amikor a szerencsés véletlen Vörösmarty ifjúkori műveinek kéziratait juttatta az OSZK birtokába, ő a színdarabokat tartotta fenn magának kiadásra és néhány apróbb köl­teményt, nekem pedig a Zalán futásának első fogalmazását engedte át. Néhány év múlva a Justh Zsigmond-hagyaték ki­adását úgy „feleztük meg”, hogy ő az író naplóját rendezte sajtó alá virtuóz előszó kíséretében, nekem pedig első re­gényét, az Ádámot adta. Ennek a baráti kapcsolatnak legmeghatóbb emlékei Ha­lász Gábor nekem küldött levelei. — Milyen emlékezetes találkozásaid voltak mint könyvtárosnak a korszak je­les íróival és tudósaival? — Évekig voltam a könyvtár referensz­­osztályának vezetője. Munkám során olyan irodalmi kiválóságokkal volt al­kalmam megismerkedni, mint például Kosztolányi Dezső, Krúdy Gyula és Mó­ricz Zsigmond. Valamennyien műveikhez gyűjtöttek forrásanyagot: Krúdy a Kos­suth fia című regényéhez, Móricz pedig az Erdély regénytrilógiához. Kosztolányi utolsó könyvtári látogatása felejthetet­len emlékem. Kértem, hogy az akkor megjelent Összegyűjtött költeményeit ré­szemre dedikálja. — A korszak tudósaival is személyes kapcsolatba kerültem, így szeretettel kell megemlékeznem Négyesy Lászlóról, akinek korábban szemináriumi széniora voltam, mint valaha Juhász Gyula. Egyik későbbi levelében írta azt a gyönyörű gondolatot, hogy nemcsak a tanítvány kap maradandó hatást tanárától, hanem a tanár is a tanítványtól. — Kiket tekintesz könyvtárosi, bibli­­ográfusi és irodalomtörténész pályád pél­daképeinek? — Három nevet említhetek pályám példaképei közül: Horváth János, Gulyás Pál, Fitz József nevét. Itt említem meg, hogy módszerességet Horváth Jánostól tanultam. Azt, hogy a magyar irodalmi bibliográfiát több mint félszázada készít­hetem, egykori professzoromnak, Császár Elemérnek köszönhetem, aki az Irodalom­történeti Közleményekben a repertóriu­mot Hellebrant Árpád után egy huszon­két éves hallgatójára merte bízni. — Tudomásod szerint mely munkáid a legismertebbek? — A magyar irodalom bibliográfiája 1945—1960 és folytatása, továbbá a Mó­ricz Zsigmond irodalmi munkássága — amely egyelőre az első és egyetlen ma­gyar bibliográfiai monográfia —, a Pá­rizsban megjelent, Kassák Lajos, Füst Milán, Szentkuthy Miklós, Weöres Sán­dor irodalmi munkásságát bemutató bib­liográfiák, továbbá a Mickiewicz Ma­gyarországon, Baudelaire Magyarorszá­gon és a Joyce Magyarországon című bibliográfiai összeállítások. — Nemzetközileg is ismert bibliográfiai tevékenységed, de keveset tudunk egye­temi oktatómunkádról. — 1941-ben a debreceni tudomány­­egyetem Hankiss János és Papp Károly jóvoltából, a bibliográfia elmélete és tör­ténete című tárgykörből egyetemi ma­gántanárrá habilitált. Egyévi utazgatás után a pesti Tudományegyetem Horváth János és Alszeghy Zsolt ajánlására ugyanebből a tárgykörből elfogadta deb­receni egyetemi magántanári képesítése­met. 1948-ig rendszeresen tartottam bib­liográfiai előadásokat, ekkor a kar dé­kánja, a felejthetetlen Zsirai Miklós fi­noman és látható zavarral küszködve közölte velem, hogy „nem kívánatos” magántanári működésem. Ugyanakkor kellett abbahagynom a magyar irodalmi tanszék mellett tartott proszemináriumi előadásaimat is. Pedagógiai működésem­hez tartozik még, hogy az ötvenes évek elején a Lenin Intézetben két félévig a magyar műfordítás történetét adtam elő. — Szívesen hallanánk valamit széles körű irodalomkritikusi, szerkesztői és kiadványgondozói tevékenységedről is. — Kritikai működésem 1945 után jó­formán megszakadt, azóta csak kevés is­mertetésem jelent meg. Annál élénkebb volt kritikusi tevékenységem az ezt meg­előző időkben: a Magyar Tudományos Akadémia folyóiratában, az Irodalomtör­téneti Közleményekben, valamint az Iro­dalomtörténetben, melyet 1941-től 1948-ig szerkesztettem. 1926 óta folyamatosan munkatársa vagyok — mint kritikus és tanulmányíró — a Magyar Könyvszemlé­nek. Számos irodalmi folyóiratban jelen­tek meg bírálataim, például 1944-ben a Magyar Csillagban is. A szakirodalom be­mutatásán kívül a legkiválóbb kortárs írók és költők műveit méltattam. Szabó Lőrinc, Illyés Gyula, József Attila, Ta­mási Áron, Márai Sándor, Németh Lász­ló, Radnóti Miklós, Jékely Zoltán, Weö­res Sándor könyveiről írtam bírálatokat. Szerkesztői tevékenységemet élveztem a legjobban, mert ennek során nemcsak műveikből, hanem személyesen is megis­merhettem jeles kortársaimat. A Magyar Irodalomtörténeti Társaság már említett Irodalomtörténet című folyóiratán kívül több könyvsorozatot is szerkesztettem : az Irodalomtörténet füzeteit és a­ Bibliográ­fiai Füzeteket. Sajtó alá rendeztem Vö­rösmarty 3 művét, Vajda János 4, Tolnai Lajos, Justh Zsigmond, Reviczky Gyula, Ady Endre, Juhász Gyula munkáit, Krúdy Gyula 25 művét, Móricz Zsigmond 3 mű­vét stb., de ezeket felsorolni is sok lenne.

Next