Konzervújság, 1996 (44. évfolyam, 1-4. szám)
1996-01-01 / 1. szám
2 KONZERVÚJSÁG 1996/1. -i termelés során nagyon sok baj származott, a hibák különösen a közszállításoknál (pl. katonaság), vagy a meginduló exportszállításoknál ugrottak ki. Ez tette szükségessé a tapasztalatokon - empírián - alapuló technológiák tudományos alapokra helyezését. Török Gábor „Empíriától a tudományosan megalapozott technológiáig ” című dolgozatában többek között kifejtette: Az élelmiszer-ipari kutatás egyik legfontosabb feladata, hogy a mezőgazdasági iparok tudományos problémáit kiemelje a szűk szakmai keretekből és a közgazdaságtan széles alapjaira helyezze, mert csak ez adhat helyes tájékozódást az átmeneti szakasz sajátos és bonyolult viszonyai között. Szükséges a tudományos intézmények korszerű felszerelése, a kutatóintézetek mellett kísérleti üzemek létrehozása, a vállalatok legmesszebbmenő fejlesztése. Az élelmiszeripar munkája nagyban függ attól, hogy milyen mennyiségű és minőségű nyersanyagot kap a mezőgazdaságtól. Mindez ma is helytálló. Az intézet mind nagyobb figyelmet fordított az élelmiszeripari nyersanyagok fajta és minőségi kérdéseire, így például a konzervekhez, ill. a gyorsfagyasztott termékekhez megfelelő borsó-, paradicsomfajták kiválasztására, a paprika színének és csípmentességének biztosítására. Szoros együttműködés alakult ki Mészöly Gyulával az új paradicsomfajták, Obermayer Ernővel és Benedek Lászlóval a paprikafajták nemesítésében. Az 50-es évek nehéz időszakot jelentettek az élelmiszeripar számára. Nagyon sokszor Török Gábor személyes közreműködésével igyekeztünk segítséget nyújtani a bajba jutott, vagy ártatlanul megvádolt üzemi vezetőknek. Olyan esetekben például, amikor a Kispesti Húsipari Vállalat igazgatójának egy nyári hadgyakorlaton kolbászfogyasztás közben bekövetkezett csoportos hasmenés; a Budapesti Konzervgyár üzemvezetőjének a szovjet export varényében talált üvegszilánkok; a Pápai Húsüzem vezetőinek egy államvédelmi alakulatnál disznósajt fogyasztás után bekövetkezett fertőzés kapcsán kellett bizonyítania, hogy a hibát nem szándékosság okozta. Török Gábor a tudományra támaszkodva (higiéniai felülvizsglattal, saját kezűleg lefolytatott üvegzárással, hőpenetrációs mérésekkel) igazolta a hibák valós eredetét. Ehhez hasonló problémákat sorozatban lehetne még felsorolni. Szeretett segíteni az embereknek, és ez vezető munkatársaira is igaz. Önzetlenségre nevelt mindannyiunkat. Szinte jelszavának tekintettük „akkor dolgoztál jól, ha lopják és maguknak vallják eredményeidet”. Nehezen viselte a buta és önhitt embereket. Szükségesnek tartotta az intézet dolgozóinak együttgondolkodását és arra törekedett, hogy a tudás mindenki számára konvertálható legyen. Ebben a nevelő munkában segítőtársai voltak Lőrincz Ferenc, Spanyár Pál, Kardos Ernő az idősebb generációból, de egyes problémák megvitatásába bevonta az ipar fiatalabb szakembereit is. Megkövetelte fiatal munkatársaitól, hogy képezzék magukat, publikáljanak és szerezzenek tudományos fokozatot. Ő maga nem szerette a különböző tudományos vagy társadalmi pávatollakat. 1959-ben az Élelmezésipari Minisztérium - az Intézet munkatársainak, sőt a minisztérium Műszaki Fejlesztési Főosztályának véleménye ellenére - egyes iparigazgatók kívánságára megszüntette a KOHIKI-t és megalakította az iparági kutatóintézeteket. Ezt akkor az iparági vezetők státusszimbólumnak tekintették. Az 1959. január 1-én a KOHIKI létszáma 160...200 fő volt. Szervezetét az 1. ábra szemlélteti. Török Gábor értelmiségi volt és tipikusan polgár, aki nagyra értékelte a kultúra minden ágát, viszont vallotta, hogy az értelmiségi nem lehet „forradalmár módra” forradalmár, mert csak saját szakterületén érzi magát hivatottnak a feladatok ellátására. A szakembert óvatossá teszi, hogy ismeri saját képességeit és illetékessége határait. Visszaretten az olyan szereptől, munkakörtől, amelyhez hiányzik a kötődése és így képzelőereje is. A két világháborút megélt értelmiségi réteghez tartozott, akik úgy érezték, hogy a nagy változások szüksége megérlelődött és bízott abban, hogy a szellemmel és az emberséggel meg lehet változtatni a világ egyenlőtlenségeit, igazságtalanságait. Életútjára emlékezve, Török Gábort példaképünknek tekintjük. 7. ábra. A Konzerv-, Hús- és Hűtőipari Kutatóintézet szervezete 1959-ben