Kórházi Élet, 1968 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1968-01-01 / 1. szám

2 Kórházunkban még nem működött idegosztály, sőt az utóbbi években az idegszak­rendelés is szünetelt a Rende­lő Intézetben. Érthető, hogy a város lakossága nagy öröm­mel fogadta az idegosztály lé­tesítéséről szóló hírt és az idegszakrendelés újbóli meg­kezdését. Külön örömet jelen­tett számunkra dr. Sarkadi Nagy András főorvosi kineve­zése. A név illetve a család nem ismeretlen városunkban, öccse ügyvéd, sógora megyei gyermekgyógyász főorvos. Szü­lei is itt élnek évek óta. Te­hát Salgótarjánba tulajdon­képpen hazajött. Dr. Sarkadi Nagy András tanulmányait 1949-ben fejez­te be a debreceni Orvostudo­mányi Egyetemen. 1947—48-ig a debreceni Megyei belosztályán dolgozott Kórház Keller tanár mellett, mint szigorló orvos pedig bejárt a Bihar megyei Kórház Hajdú— Ideg­elme osztályára. A megszerzése után már diploma alor­vosként dolgozott Dr. Papp Zoltán egyetemi tanár mel­lett, akire azóta is őszinte tisz­­lettel és meleg szeretettel gondol. 1953-ban szakorvosi vizsgát tett, majd kinevezték adjunktussá. Szigorú, de kitű­nő mester mellett tanulhatott és vált jó szakemberré. 1958-ban kinevezték Nyíregyházá­ra a Rendelő Intézet főorvo­sává, önállóan dolgozott, ellát­ta a konzíliumi teendőket és a tudományos munka iránti ér­deklődése is egyre fokozódott. Több előadást tartott a buda­pesti-, miskolci-, debreceni-, nyíregyházi-, nagykállói ideg­­gyógyász kongresszusokon publikált a Hypophysis Hypo­es thalamus rendszer kapcsolatá­ról, a Dyscopathiák kialaku­lásáról, azok kezeléséről, fog­lalkozott a­­ Myasthenia gravis kórképével és logoneurosissal. 1967. május elsején vette át városunkban az idegszakren­delést és július elsején az új kórházban a 29 ágyas osztály vezetését. Beszélgetésünk érthetően először is az új munkahellyel, az osztállyal kapcsolatos. Hi­szen kezdetben sok probléma és gond adódott, ami egy új osztály megindulásának mészetes velejárója. Azóta ter­a tárgyi feltételek már biztosí­tottak, de az orvosi és nővér létszáma még nem teljes. Ugyancsak sürgősen szüksége lenne egy jól képzett asszisz­tensnőre az EEG készülék ke­zeléséhez, ugyanis e szakalkal­mazott hiányában az értékes és ma már nap mint nap nél­külözhetetlen készülék szolgálhatja a gyógyítást. nem Dr. Sarkadi Nagy András Iván —­­ amely szép és osztó­mo­dern — az apróbb hiányosság ellenére, továbbá a sok munka és gond mellett is jól érzi ma­gát. Természetesen otthon is akad elfoglaltsága. Két isko­lás korú gyermek apja, s ez magyarázatot is ad az „otthoni gondokra.” Sarkadi doktor feleségével együtt elragadtatással és lel­kesedéssel beszél Salgótarján fejlődéséről és az itteni lükte­tő életről. Hangjukból a biza­kodás és megelégedettség ér­ződik. Mi is úgy érezzük, hogy Sarkadi főorvos hazajött. Dr. Turay Pál A „Kiváló dolgozó“­­ Galajda László — a mű­szaki osztály megbízott veze­tője. Rónabányai bányász család gyermeke. Előző munkahelyén — Mátravidéki Hőerőmű Salgó­a­tarjáni Telephelyén, ahol mint nagyfeszültségű és secunderes karbantartó villanyszerelő dolgozott — munkája elisme­réseként a „Villamosenergia Kiváló Dolgozója,” valamint a „Kiváló Dolgozó” kitüntetést kapta. 1950-től 1967 elejéig dolgo­zott a Hőerőműnél. 1964-ben esti tagozaton erősáramú vil­lamos-technikusi képesítést nyert. Kórházunknál a múlt év eleje óta dolgozik. Életrajzi adatok ezek, de árulkodnak egy ember munka­szeretetéről, tanulni vágyásáról, szorgalmáról. Egyenes, határo­zott jellemű embernek ismer­tük meg, aki megfelelő ráter­mettséggel és képességgel ren­delkezik a műszaki vezetés nem könnyű problémáinak megoldására. A zavartalan gyógyító mun­ka elengedhetetlen feltétele a kórház technikai berendezései­nek folyamatos ellenőrzése, karbantartása. Felelősségteljes, komoly, lelkiismeretes munkát igényel ez a nem mindig lát­ványos, sokszor aprólékos, sok türelmet és hozzáértést megkö­vetelő számos feladat. Kíván­juk, hogy vezetésével a mű­szaki osztály minden dolgozó­ja sikeresen működjön közre szép és modern kórházunk magasszíntű betegellátásában. Dr. D. I. JHatiLd­nek) ír­t özvegy Holló Istvánné nem Sorsok, szenvedések, sok­egészségügyi pályára készült, sok fájó nyomot hagytak a egy szomorú családi ese­mény következményeként jelentkezett ápolónőnek, rendkívüli érzékeny ember­ben. Pálya­díjasaink Kórházunk Tudományos Tanácsa a másodorvosi kar részére kiírt és a Nagy Októberi Szocialista For­radalom 50. évfordulójának tiszte­letére beadott pályamunkák közül az alábbiakat fogadta el és ré­szesítette jutalomban: Dr. Asztalos Béla (sebészet): „Spontán vastagbél necrosisos eseteink”. Dr. Bujalka Rezső (kórbonctan): „Fejlődési rendellenességek Megyei Kórház boncolási anyagá­­­ban.” Dr. Csáki Gábor „E pontos alkalmazása a (szülészet): császár­­metszés anaesthesiájában.” Dr. Dobronyi Ilona (gyermek I. o.): „Gyomor és nyombélfekély a gyermekkorban.” Dr. Ján Huba (sebészet): iPovari­­ um sarcoma 4 éves korban.” Dr. Magyari Ildikó (bőrgyógyá­szat): „Allergiás próbák szerepe az iatrogén ártalmak megelőzé­sében.” Dr. Pirkner Ferenc (traumatoló­gia): „Adatok a csontseb pat­­hophysiológiájához.” Dr. Sándor Aranka (gyermek II. o.): „Lymphadenitis mesenteries eseteink és azok diagnosztikai problémái osztályunk hároméves anyagában.” Dr. Schmidt Erzsébet (gyermek II. o.): „Staphylococeusok okozta infectiók és kezelésükkel szerzett tapasztalataink osztályunk három­éves anyagában.” Dr. Szekér Kálmán (sebészet): „A spontán bélperforációkról.” KÓRHÁZI ÉLET Évtizedekig ápolt, vígasz­talt betegeket. Felelősségtel­jes beosztásban, mint fő­nővér dolgozott a kórház se­bészeti osztályán. S most mikor nyugdíjba megy, egy kicsit bizony fáj a búcsú, de reméljük, hogy sokszor meglátogat bennünket, és nem szakad el teljesen a volt munkahelytől, a volt munkatársaktól. Kívánjuk, hogy jó egész­ségben töltse a pihenés nap­jait és még sok élménnyel gazdagodjon ilyen hosszú és szép munkásévek után. — dil — Az utolsó helyről felfelé Csecsemővédelmi munkánk múltja és jelene A hétköznapok ismétlődő, azonos típusú problémái az emberben könnyen azt a lát­szatot keltik, hogy egy helyben állunk, nem haladunk. Az egészséges türelmetlenség hasz­nos is a haladásra, de az ok nélküli, s aránytalan elégedet­­lenség defetizmush­oz vezethet. Ennek aucerui esere nagyon jó módszer a visszapillantás a muston­i számokon át. Mun­katerületünkre, a csecsemővé­­delemre is érvényesek a fenti­ek. Nógrád megyében e terüle­ten különösen szembeötlőek a két évtized alatti változások. 1945 előtt, sőt egy ideig még utána sem volt egyetlen kór­házi ágya sem csecsemők, vagy gyermekek részére. Nem volt a megyének egyetlen gyermekszakorvosa sem, aki irányíthatta volna a megye területén dolgozó néhány vé­dőnő munkáját. A lakosság anyagi és kulturális helyzete, — amely egyik döntő ténye­ző a csecsemőhalálozások ala­kulásában —* az egyébként igen alacsony országos szint­nél is rosszabb volt. Ennek következményeként Nógrád megye csecsemőhalá­lozása 1945 előtt és hosszú ideig utána is, a legrosszab­bak közé tartozott, sőt több éven át a legrosszabb volt. Szervezett szakorvossal és kórházi alappal rendelkező szolgálat 1948-ban kezdődött. Két szakorvos dolgozott ekkor a megyében, akik ellátták az az évben kezdődő járási egész­ségügyi szakszolgálatot. Né­­hány órában szakrendelést is tarattak Salgótarjánban, illet­ve Balassagyarmaton. Még abban az évben létesült imp­rovizált körülmények között a megye első csecseimő- és gyermekosztálya, 28 ággyal, Balassagyarmaton. Ugyanilyen improvizációs típusú megoldással szervez­tünk 196ü végén, egy régi korházi épületben Salgó­tar­ján van 25 csecsemő-gyer­mek­­­agyac, összesen mu uuj lonnt­­bol. (ma egy ágy retesztese topoe kerül.) Eppen az évben változatla­nul két szakorvos es­ett vé­dőnő propait megbirkozni a feladatoi­ial — neves siker­­rel — mert a megye csecse­­mohalanapsaga m “/6-os volt a harom legrossszabb megye egyikeként. Nyugodtan állíthatom, hogy a tovaooi változások — pásztói gyermekoszály, a sal­­a goterjani osztály bővítése — mind csak improvizációk vol­tak, a szükségmegoldásokat kikényszentette a parancso­ló c­n jelentkező igény, ugyan­akkor a tökéletes megoldást akadályozta az anyagi nin­cs­­telenség. Salgótarjáni viszonylatban hosszú időn át gátolta fejlő­désünket az, hogy az új kór­ház létrejötte az első gondo­­latfelvetéstől a tényleges mcgvaiósulásig másfél évti­­zedre telt. A sok akadály ellenére is folyamatosan fejlődtünk. Előbb a balassagyarmati ki­bővített gadható osztály került első­­körülmények közé, majd a pásztói 15 ágy is 40- re bővült. Végül 1963 őszén nyílt meg az igényeket telje­sen kielégítő 110 ágyas Salgó­tarjáni koraszülött- csecsemő­­gyermekosztály. A szakrendelések is fokoza­tosan növekedtek, helyben és óraszámban egyaránt. Gyor­san nőtt a termeten dolgozó orvosok és a mi szempon­­tunkból különösen fontos vé­dőnők száma, bz utóbbiak múlt évi létszáma már nő volt, szemben az i9an-és 20- al. A szakorvosok száma 16, az akkori kettővel szem­ben. Nem lebecsülheto mértekben emelkedett népünk eret- es kulturszinvonala, különösen leoi-tol kezdve. Ezek eredményeként csecse­­monataiozásunk olyan gyors ütemű javulást mutat az utol­só ul­evoen, maly szinte pél­da nélküli az orszagoak. A seregnajtóval felnyomultunk oda, hogy öt éve már a mi értékeink mindig jobbak az országos átlagnál. A csecse­­monatapozás a megyeben az 19 éu-es esteknek egyharmadá­­ra, (10 u/ű”i"éi 3,4 v/o-ral csök­kent. Érdemes volt­ tehát a küz­delmes munka. Az egyedi ese­tek esetleges sikertelensége mellett törvényszerűen jelent­kezett az anyagi és erkölcsi befektetés ered­ménye. Legyen ez biztató a mun­kájukat e termeten most kezdők számára. Végezzék munkájukat az elődök fesze­­sedésével és odaadásával, s ők is meglátják, hogy az ered­mények ezek után nem ma­radnak el. Dr. Karászi Benő megyei gyermekgyógyász osztalyvezeto foorvos Tudományos híradó Dr. Merényi Sándor szü­lész-nőgyógyász főorvos de­cember 9-én „Anyavédelem­­és aládvédelem” címmel elő­adást tartott kórházunkban. Előadását a szülész-nőgyó­gyász orvosokon kívül meg­hívott vendégek is nagy ér­deklődéssel hallgatták. Prof. dr. Lehoczky Győző, az Országos Onkológiai Inté­zet gynekológiai osztályának vezetője meghívott vendég­ként december 16-án előadást tartott kórházunkban „Új utak az onkogynekológiában” címmel. Nagysikerű vetített­­szépes előadásához — mely­ben új műtéti eljárásokat is ismertetett — hozzászóltak többek között dr. Merény Sándor és Dr. Oppe Emi szülész-nőgyógyász főorvosok.' túlu i ui. 1968. január a szakszervezeti segélyezés módosításáról A SZOT elnökségének 1967. április 10-i határozata szerint 1968. január 1-től a szakszer­vezeti tagdíj bevétel 50u/§-ával az alapszervezetek rendelkez­nek. A szakszervezeti segélye­ket az alapszervezetek­­ terve­zik be költségvetésükbe és azok is folyósítják. A határo­zatot az Orvos-Egészségügyi Szakszervezet V. kongresszusa is elfogadta és megerősítette. A dolgozót — legalább egy­éves szakszervezeti tagság esetén — szülés és halálozás alkalmával segély illeti meg. Szülés esetén mind a fele­ség, mind a férj segélyre jo­gosult. Temetési segélyre jogosult az a személy, aki a szakszer­vezeti tag halála esetén a te­metésről gondoskodik, családtag elhalálozása esetén az a szakszervezeti tag, aki a temetésről gondoskodott. A segélyek legkisebb össze­ge 1—10—20 éves szakszerve­zti tagság esetén szülésnél 200, 250, 300 Ft temetésnél 250, 350, 450 Ft Szakszervezeti tagság alap­ján járó szülési es temetési segélyen kívül szociális indo­kon alapján is lehet segélyt folyósítani. (Hosszantartó be­­tegség, 12 hónapon át anyasagi segélyezett — Szociális inaon alapján.) Ikerszülés esetén mindegyik gyermek után jár segély. «.al­va született gyermek után csak temetési segély folyósitható. A segélykérelmen 60 napon belül nyújtandók be. A szakszervezeti segély ös­­­szegének alsó határa van, felső határa 800 Ft. A szakszervezeti tag szociális segélyt naptári évenként csak egy alkalommal kaphat. Szakszervezeti segély igény­lésénél az alábbi okmányok szükségesek: — Segélykérő­ lap a bizalmi aláírt javaslatával. — Legalább egyéves tagsá­got, besorolás szerinti, hátra­lékmentes tagdíjfizetést igazoló tagkönyv. Szülés esetén a születési anyakönyvi kivonat eredeti példánya, az apa részéről együttélés igazolása. Ha mind­két fél intézményünk dolgo­zója, az apa részéről is kell tagkönyv és segélykérő lap. Halálozás esetén a kérelme­ző nevére szóló számla a kifi­zetett temetési költségekről. Szükséges ugyanekkor a ha­lotti anyakönyvi kivonat ere­deti példánya és az elhalt szakszervezeti tagsági könyve. Szociális segély esetén (hos­­­szantartó betegség, átmeneti rokkantság, elemi kár stb. in­dokolással) ezek orvosi, illetve hatósági igazolása. Gyermekgondozási segély esetében a társadalombiztosí­tási szerv igazolása arról, hogy a 600 Ft segélyt egy éven ke­resztül megszakítás nélkül fel­vette. Szociális segélyt szakszerve­zeti tag tanulónak, nyugdíjas­nak, jogfenntartónak is lehet fizetni. Szabó Gézáné mb-titkár-h.

Next