Kórházi Élet, 1972 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1972-03-01 / 1. szám
2 kórházi Élet Mindent a beteg érdekében Az eskü kötelez AZ EGÉSZSÉGÜGYI dolgozó diplomájának — oklevelének megszerzése alkalmával hányok esküt tesz. A tanurbefejezése miatti öröm talán elvonja figyelmét arról a felelősségről, amit esküjében vállalt. Két dolgot szeretnék kiemelni. Az egyik az, hogy esküt tesz, mindent meg fog tenni a beteg gyógyítása érdekében, a másik: a beteg titkait megőrzi. Ezek megtartására az egészségügyi dolgozót a lelkiismeretén kívül a törvény is kötelezi. Ezekre a törvényekre szeretném munkatársaimat emlékeztetni. Ha a ránk bízott beteg gyógykezelését nem a szabályoknak megfelelően, az orvostudomány mai állása szerint a legjobban végezzük, akkor a Büntető Törvénykönyv (továbbiakban Btk.) 258. § (1), (2)és (3) bekezdésében meghatározott bűncselekményt követjük el: (1) Aki foglalkozása szabályainak megszegésével egy vagy több ember életét, testi épségét vagy egészségét gondatlanul közvetlen veszélynek teszi ki, három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (2) A büntetés a) hat hónaptól öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűntett súlyos testi sértést okozott; b) két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűntett halált okozott. (3) Ha az elkövető a közvetlen veszélyt szándékosan idézte elő, a büntetés az előző bekezdésekben tett megkülönböztetéshez képest hat hónaptól öt évig, két évtől nyolc évig, illetve öt évtől tizenkét évig terjedő szabadságvesztés. A foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés alanya csak az a személy lehet, akinek olyan foglalkozása van, amelynek szabályaival ellentétes cselekvés mások életét veszélyeztetheti. Ilyen pl.: orvosi, gyógyszerészi, ápolónői, laboratóriumi asszisztensi stb. foglalkozás. Btk. 259. §. (1) bekezdés: Aki nem nyújt tőle elvárható segítséget sérültnek, balesetet szenvedett vagy olyan személynek, aki az életét vagy testi épségét közvetlenül veszélyeztető helyzetbe jutott, egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (2) A büntetés három évig terjedő szabadságvesztés, ha a sértett meghalt, és életét a segítségnyújtás megmenthette volna. (3) A büntetés az (1) és (2) bekezdésben tett megkülönböztetéshez képest három évig, illetőleg hat hónaptól öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a sérülést, a balesetet, illetve az életet vagy a testi épséget közvetlenül veszélyeztető helyzetet akár gondatlan, akár vétlen magatartásával az elkövető okozta, vagy ha az elkövető a segítségnyújtásra foglalkozásánál fogva (pl.: orvos, ápolónő), vagy egyébként is köteles volt. AZ ESKÜNK ARRA kötelez, hogy a beteg érdekében mindent megteszünk, de felelősséget a gyógyulás bekövetkezéséért nem vállalhatunk. Az olyan betegnél is, ahol a betegség stádiuma, vagy minősége (pl.: rosszindulatú daganat) majdnem biztossá teszi a végzetes kimenetelt, meg kell tennünk mindent a betegért, ez az állapot nem lehet oka a kötelességmulasztásnak. Amennyiben az egészségügyi dolgozót — annak ellenére, hogy munkáját a szabályoknak megfelelően, lelkiismeretesen elvégezte — támadás érné a beteg állapotának rosszabbodása, vagy esetleges halála miatt, a legbiztosabb védelmet a beteg gyógyításával kapcsolatos okmányok (kórrajz, osztály átadó napló, laboratóriumi leletek) pontos vezetése nyújtja. Ezekből a szakember határozottan meg tudja állapítani, hogy a beteg gyógykezelésével kapcsolatban történt-e mulasztás vagy sem. A fenti dokumentumok meghamisítása ugyancsak büntetendő cselekmény: közokirat hamisítás. A Btk. 264. §. (1) és (2) bekezdése a foglalkozás körében megtudott magántitok alapos ok nélkül való felfedését bünteti, ez minden fajta foglalkozáson belül érvényes, de az egészségügyi foglalkozáson belül kiemelkedő jellegű. A magántitok fogalma a Btk. szerint a következő : Magántitok minden olyan csak kevesek előtt ismert tény, amelynek megőrzéséhez méltányolható érdek fűződik. Az Orvosi Rendtartás Tvr. 10. §-a részletesen foglakozik a titoktartással. Röviden csak annyit kívánok megjegyezni, hogy az orvos a vizsgált vagy kezelt személy egészségi állapotára vonatkozó tényt, vagy olyan egyéb adatot, amelyet hivatásának gyakorlása közben tudott meg és amelynek felfedéséből bárkire kár vagy hátrány háramolhatik, mással nem közölhet. Ez a rendelkezés nem vonatkozik arra az esetre, ha az adat közlésére az orvost jogszabály kötelezi. MINDEZEK VONATKOZNAK a vizsgálatnál jelen volt ápolókra, műtősökre, asszisztensekre. Dr. Korill Ferenc ORVOSI KÖNYVTÁRBAN Hatalmas terem, benne falipolcok Rajtuk rengeteg könyv hever. Fekete kötésben, arany betűkkel állnak egymás mellett. Itt az Orvosi Hetilap. Ott a Presse Medicale. Nézd, onnan pedig a Journal kandikál. Itt minden könyv a kedves olvasóra vár! Az egyik polcon hatalmas könyvtömeg. Az Index Medicus foglal helyet. Keresel valamit? Mindjárt megleled. Ha a MOB-ot a polcról leveszed. Könnyen megtalálod, hiszen sorban áll, itt minden könyv a kedves olvasóra vár! Nem tudsz egy fontos évszámot? Nem tudod ki, hol s mikor született? Csak egy pár percen múlik. A lexikonban ezt is megleled. Ez nem elég? Óhajtasz még valamit talán? Itt minden könyv a kedves olvasóra vár! Van olyan könyv, ami hosszabb időre kell? Mi szívesen kölcsönadjuk neked. Vannak szótárak és folyóiratok. Ha szükséged van rá, helyben is elolvashatod. Szakkönyv kell? Nálunk mindent megtalálsz! Itt minden könyv a kedves olvasóra vár! Olvasóink figyelmébe ajánljuk Novák Mária, kórházunk könyvtára dolgozójának versét. Figyelemre méltó, hogy 17 éve ellenére munkájának lírai megfogalmazására vállalkozott. Várjuk további verseit. .. . Mit mondjak magamról? Ápolónő vagyok, két gyermekünk van, dolgozik a férjem is. A gyermekek iskolások. Lakásunk szépen berendezett, összkomfortos, televíziónk, mosógépünk is van. Ma öt órakor keltem, reggel hattól délután kettőig dolgozom. Amikor eljöttem otthonról, a család még aludt, nem zavartam őket. A buszvezető régi ismerősként üdvözölt. Lacinak — a gyerekek Laci bácsinak — hívják. Udvariasságáért, kedvességéért szeretik az utasok, nekem is jól esett az üdvözlet. A munkám? Igen sokoldalú. Megfigyelés, ápolás, ágyazás, vérvétel, vizsgálatok, kezelések, vigasztalás, gyógyszerelés, etetés, adminisztráció, sorolhatnám még sokáig. Szeretem csinálni, mert szeretem a betegeket. Bizonyítja ezt az is, hogy nem tudtam megválni a betegágytól. Jó érzés naponta hallani, ahogy mondják: „ae jó, hogy itt van nővérke ...” Lehet, hogy elfogult vagyok, de úgy érzem, engem nagyon vannak, így van ez otthon is. Azt hittem, ahogyan nőnek a gyerekek, könnyebb lesz, pedig nem ... A kislányom — 11 éves — ki akar sajátítani magának, azt akarja, csak vele foglalkozzam. A fiam szintén. Aránylag keveset vagyok velük, csak esténként. Ebből is minden harmadik hét kiesik, amikor délutános vagyok. Mikor megígérem, hogy a jövő héten éjszakás leszek és este itthon vagyok, szemrehányást kapok, hogy „délelőtt alszol, délután meg légó lesz vagy gyűlés” és jön a többi felsorolás. Az osztályon jó a kollektíva, szeretjük, becsüljük és főként megértjük egymást. Családias a Légkör, szeretek itt lenni. A betegek — ritka kivételtől eltekintve — olyan rendesek .. . Ez ugyan nem napi téma, de elmondom. Tavaly karácsonykor — bár ez nálunk nem „divat” — összedobtak négyszázvalahány forintot. Odaadták a főnővérnek, ossza szét köztünk. Tiltakoztunk, nem akartuk elfogadni, de ennek kollektív sértődés lett az eredménye. Végül is vettünk egy kétliteres autoszifont, az asztalokra kis színes terítőkét, külön karácsonyfát; mindez közösen a betegeké és dolgozóké is lett . . . Ezen a héten a háztartási munkák délutánra esnek. Hazafelé menet meg a szokásos napi bevásárlás. Férjem nem tud segíteni csak vasárnap, mert reggeltől estig tanít. A hetenkénti alapos takarítás mellett naponta szükség van kisebb takarításra, portörlésre ... Ja, és még vacsorát is kell főznöm, s közben a gyerekek leckéit ellenőriznem. Magam mosok hetente kétszer, kéthetente nagymosás. A Patyolat — drágasága miatt — nálunk nem jöhet számításba. A napi munkát csak úgy tudom elvégezni, hogy a családban mindenki maga ágyaz be, tisztít cipőt stb. Egyedüli szórakozásom a televízió nézése, de eközben legtöbbször korán elalszom. Egyébként alvásra általában napi hat óra jut, aztán minden kezdődik elölről. Egyik nap olyan, mint a másik ... Portás vagyok, több mint 10 éve a kórháznál. Higgye el, nem könnyű és nem hálás beosztás. Mégis csinálom — sokszor betegen is. Gyerekkorunkban otthon — tizenegyen voltunk testvérek — anyám, apám arra tanított, hogy tiszteljük és szeressük az embereket. Nem biztos, hogy így volt ez minden családnál. Most az influenza miatt a látogatás szünetel, de sokkal nehezebb a dolgom. Telefon szinte percenként, hogy van ez, vagy az a beteg. Megértem ezt, én is érdeklődnék. Aztán az a sok csomag! Szívesen továbbítom, biztosan örülnek a betegek is. Nem nézzük, mi van benne, de az már felháborít, ha meggyanúsítanak bennünket , vagy a szegény KISZ-eseket, akik társadalmi munkában vállalták a csomagszállítást. Tavaly egy állítólag eltűnt sült csirkét és egy aranyórát kerestek rajtunk. Kérdem én, honnan tudnánk mi a sok száz csomag közül, melyikben van egy aranyóra? Aztán a látogatók. A legtöbbje rendes, de sajnos kivételek is vannak. Az ilyenek szidnak, átkoznak, sértegetnek: „bezzeg, ha 20 forintot adnék!” Pedig én csak a kötelességemet teljesítem, de nem tehetek ellenük semmit, mert ha becsületsértésért feljelenteném őket, naponta járhatnék a bíróságra. A dolgozók rendesek. Előre köszönnek, ki kezitcsókolommal, ki jónapottal. Segítek is nekik, ahogyan tudok. Üzeneteket veszek, adok át, előre lehívom nekik a személyzeti liftet. Megveszem a kenyerüket a büfében, szólok ha keresték őket. De rájuk szólok akkor is, ha halott hozzátartozói jelenlétében táskarádiójukon tánczenét hallgatnak. Ez már mégsem illő. Tegnap nem jól éreztem magamat, bedagadt a lábam is. Ahogy hazamentem, lefeküdtem. Az ember főzött vacsorát, a fiam meg felmosta a konyhát, előszobát. Kapott érte tőlem egy tízest. Anélkül is számtalanszor megcsinálta már, dehát tudja, ez az egy szem fiam van . . . Mit tartok magunkról? A portás a kórház szeme, füle, hangja. Sok mindent kell látnunk, tudnunk, tennünk. beteg először velünk találkozik, ha hazamegy, tőlünk köszön el utoljára, így vagyunk a dolgozókkal is. A minap az egyik főorvos, amikor bejött, kérdezte, nincs-e valami rendkívüli újság az osztályon, nem hallottam-e valamit... Eddig is szerettem, becsültem ezt az embert, de azóta nagyot nőtt a szememben . . . Megérti ugye? Feljegyezte: Habonyi Zoltán Egy nap új rovatot indítunk ezzel a címmel. Célunk az, hogy bemutassunk itt esetenként egy-egy embert, osztályt, részleget, egy nap tükrében, egymás jobb megismerésére. Az elhangzott vallomások, ha úgy tetszik, monológok a valóságot tükrözik. A krónikás szerepe itt csupán az volt, hogy az elmondott vagy leírt vallomásokat tömörítse. 1972. március Orvos—művész MEDGYESSY FERENC 1881—1058 A XX. század egyik legrásza nagyobb magyar szoborvos doktori oklevelének megszerzése után választotta hivatásának a szobrászatot. Művészetét a néprealizmus, a plasztika műfajtörvényeinek tiszteletben tartása és sommás formálásmód jellemezte. 1905. január 29-én apjához írt levele vallomás arról, milyen tépekedés árán jutott az elhatározásra, hogy elhagyja az orvosi pályát. „Nem is meguntam az orvosi pályát, vagy hogy már nem találnék benne szépséget. Mert mindig nagyon szépnek találtam ’’ — írja. A dolog lényegére térve így folytatja: ,,Én míg otthon voltam, nem tudtam, hogy mi az a festészet vagy szobrászat, csak éppen kedvem volt hozzá, de nagyon sokra nem néztem — pláne nem, hogy a Károly (unokatestvére) képeinél egyebet alig láttam, s éppen mivel nem ismertem, hát jöttem orvosnak, közel áll hozzá abban, hogy a természet megfigyelése mind a kettő. Gondoltam nagy ostoba naiv módra, hogy akiben van tehetség, kitör is az előbbutóbb — majd én megmutatom. Úgy harmad-negyedéves koromban kezdtem ébredezni rá, hogy mennyire semmit se tudok, s annál jobban minél tisztábban láttam, hogy az tulajdonképpen milyen véghetetlen nagy és szép, és hogy mennyire érdemes az embernek az életét arra szentelni, s ami pedig legtöbb ember előtt örökre bezárt könyv marad, én megszerettem úgy, hogy hirtelen eltörpült előttem minden a világon, az orvosi pályával együtt. Ez az érzés, ez a tudat mindmáig csak fokozódott bennem, s amit apa csak időtöltésnek, szórakozásnak hisz, gyökeret vert és tökéletesen belém forrott, és betölti azt bennem, ami én vagyok, úgy, hogy ha kiirtani akarnám, magamat irtanám ki vele. Nekem pedig mit kellene most tennem? Ne tekintsem azt életcélul, ami az életemnek egyedüli örömét adja? Mondjak le róla, vagy legalább hagyjam azt leghátul, éppen azért, mert legbensőbb kívánságom, ha az a szenvedélyem, vágyam, hát törjem meg, amire ugyan ha lenne is elég erőm, de másra már nem maradna, mert mind rámenne. Próbáljam akarni azt amit akarni nem tudok. Én tegyek magam ellen, hogy én ne én legyek, ne olyan amilyennek születtem, hanem valami más. Akarjam, hogy a diófa ne diót, hanem barackot teremjen. Mutassam meg mekkora erőm van, és tekerjem ki saját nyakamat. Mindezeket pedig miért tegyem? Mert tudatlan, tapasztalatlan voltam, lépést, utat tévesztettem, időt vesztegettem, pénzt költöttem, s az egésznek nem sok hasznát láttam. Ha már így van, hadd legyen tovább is. Ha megbántam, bánjam tovább. Ha időt vesztettem, ki ne pótoljam, míg lehet, veszítsem utána a többit is. Ha elfuseráltam az eddigi életemet, fuseráljam tovább is, majd ad isten egy másodikat, ha az se lesz jó, egy harmadikat meg negyediket, az első csak próba volt. Ha így volna, tán bírnám még tovább is türelemmel. Nem mondom én, nagyon sajnálom, hogy annyi pénzt kellett rám költeni úgy apámnak, mint keresztapáéknak, mert ha szorgalmas tudtam volna lenni, harmadrésze elég lett volna. Hisz’ egy közönséges doktor bármikor kitelik belőlem, de mikor többre, sokkal többre vágyom. Igaz, hogy ezzel a szüleimet, keresztszüleimet csapom be, akik költöttek értem, de én mindezek dacára se tudok mást tenni, így nem lehet doktornak lenni; két urat nem szolgálhatok, a fél munka a legrosszabb munka, ha veszni kell az egyiknek, ne az vesszen, amelyikkel a kedv, a lélek van vele. Vannak emberek, akik megalkusznak a sorsukkal, ezek csendes, higgadt emberek. Én nem vagyok rá képes. Akármilyen pályára mentem volna, csak ide lyukadtam volna ki, ahol vagyok.” Dr. Géczy Imre Jegyzetek Az idei pasztalatai nyugdíjazásokraazt bizonyítják, hogy a nyugdíjelőkészítő bizottságok munkáját lelki előkészítő tevékenységgel is ki kell egészíteni. Arra is fel kell hívni a nyugdíj felé közeledők figyelmét, hogy nyugdíjassá válásra saját mguknak is fel kell készülnie a saját érdekükben. E kétirányú felkészülés után mindenkinek zökkenőmentesen lehetne átvészelni az aktív tevékenységről a nyugdíjas életre való áttérés valóban nem könnyű időszakát. ■ft A személyzeti liftben nem utaznak sem betegek, sem látogatók. Ezért szomorú látvány az eldobott csikkekkel, papírdarabokkal és szeméttel tarkított lift. A rendetlenség csak azoktól származhat, akiknek munkaköri és lelkiismereti betegeket kötelessége, hogy a magasabb egészségkultúrával ismertessék meg. Dr. Cs. Gy.