Kórházi Élet, 1973 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1973-03-01 / 1. szám
A NÓGRÁD MEGYEI TANÁCS .,MADZSAR JÓZSEF" KÓRHÁZ-RENDELŐINTÉZETÉNEK LAPJA VII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ÁRA: 2 F1-1973. MÁRCIUS Ez alkalommal az egészségügy két vezetőjének tettünk fel 3—3 kérdést, így jött ki a 2x3. Legközelebb másokat fogunk megkérdezni. Kérdéseinkre dr. Fancsik János főorvos, a megyei tanács egészségügyi osztályának vezetője és dr. Bönsch László, a megyei kórház igazgató főorvosa válaszol: Dr. Fancsik János: 1. kérdés: Ismeretes, hogy a megyei kórház műszerezettségi foka nem éri el a kívánt szintet. A műszerpark egy része már a kórház átadásakor is elavult volt, sőt voltak olyan nagyértékű műszerek, amelyeket maguk a gyártó cég szakemberei sem tudtak üzembe helyezni. Költségvetésünkből ezt a lemaradást nem tudjuk behozni. Főorvos elvtárs szerint az igények kielégítésére van-e mód, és mikorra várható a megoldás? Válasz: A kérdés felvetésével egyetértek. Az okok, melyek ehhez az állapothoz vezettek, sokrétűek. Nyilván akkor is meghatározták a beszerzési lehetőségeket a pénzügyi keretek. A meglehetősen elhúzódó építkezési idő már az átadás idejére elavulttá tett néhány műszert. Esetenként az előre leszállított műszerek tárolásával is baj volt. Gátló tényezőként szerepelhetett a műszerbeszerzés ma is tapasztalható körülményessége. De nem hagyható számításon kívül körültekintőbb az átgondoltabb tervezés hiánya sem. A kellő szint elérése kötelesség és ebben a kórház nincs magára hagyva. A IV. ötéves terv megyei egészségügyi irányszámai nem módosíthatók, de az éves pénzmaradványok a műszerfelújítások pénzügyi forrását is jelenthetik. Minthogy azonban a műszerbeszerzés csak más feladat elhalasztása árán történhet meg, nagy felelősséget kíván a helyes sorrendiség megállapítása. Erre ezúton is felhívnám minden műszert igénylő osztály, illetve főorvos figyelmét. A megoldás természetesen nem várható egyik napról a másikra. Megítélésem szerint már ebben az ötéves tervben is sokat behozhatunk a lemaradásból, de az ideális igényeket megközelítő műszerezettségre csak a következő ötéves tervben számíthatunk reálisan. 2. kérdés: Főorvos elvtárs által milyen segítséget fog nyújtani a megyei tanács és a városi tanács a garzonházi lehetőségekkel a kórháznak szakemberei elhelyezésében ? Válasz: A garzonházi lakásaink végleges elosztási tervezete még nem készült el, ez év áprilisában várható a döntés. A készülő irányelvek között természetesen nagy súllyal szerepel a város fiatal szakembereinek elhelyezése. Lakásszálmot még csak hozzávetőlegesen sem említhetek , de éppen a kórház jelenlegi és az elkövetkező néhány esztendőben csak „szakember-éhségét” fokozódó figyelembe véve — biztosan számíthatunk e téren a hathatós segítségre. 2x3 3. kérdés: Az ápolónők kétéves bentlakásos iskolán tanulják szakmájukat (hivatásukat). Munkájuk három műszakos fizikai munka. A nyilvántartásokban az „alkalmazott” kategóriába sorolják be őket. Főorvos elvtárs szerint miért nem számítanak munkásnak? Válasz: A kérdés felvetését azért tartom jogosnak, mert egészségügyi szakdolgozóink körében valóban ez a kategorizálás ismeretes. Hivatalosan azonban más az álláspont. A SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatósága közleménye alapján (Eü. K. 1968. jún. 3.) az egészségügy területén fizikai munkát végző dolgozóknak kell tekinteni többek között az ápolónőket, asszisztensnőket is. Egyébként azt hiszem, megbecsülésük nem a kategóriába való besorolástól függ. Szakdolgozóink nehéz és áldozatos munkájuk elismeréseként mint „alkalmazottak” is kiérdemelhetik — és ki is érdemelték — a társadalom elismerését. Dr. Bönsch László: 1. kérdés: Igazgató elvtárs szerint 1973-ban hogyan fog alakulni a kórház-rendelőintézeti egység jutalomkerete? Válasz: A kérdést két részre kell bontani. A rendelkezésünkre álló jutalomkeret az összallapbér 1 százaléka, kb. 160 000 Ft. Ebből fizetjük törzsgárdatagokat, az erkléika plakettel kitüntetettek jutalmát, valamint az év folyamán kiemelkedő szakmai, társadalmi, tudományos munkát végzők jutalmát és a kórházi Tudományos Tanács által meghirdetett másodorvosi pályázatok jutalmát. Az év végére ehhez az összeghez hozzáadódik a bérmegtakarítás összege, amely tartósan távollevők (betegség, szülési szabadság, illetve gyermekgondozási szabadság) béréből keletkezik. Ebből az összegből kb 500 ezer Ft-ot kötelező megtakarítás címén a megyei tanácsnak kell visszafizetnünk. A fennmaradó összeg egyéni helyettesítés, kerülhet céljutalom, illetve egyéb jutalom formájában kiosztásra. Tekintetbe véve, hogy abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy az állások nagy része betöltött, így a bérmegtakarítás a tavalyinál lényegesen kevesebb lesz, összintézményi szinten kb. 200 000 Ft. Ez azt jelenti, hogy természetesen az elmúlt évek év végi jutalmánál kisebb összegeket fogunk tudni csak kifizetni. 2. kérdés: Hogy ítéli meg igazgató elvtárs a kórházrendelőintézeti egység tervszerű karbantartási helyzetét? Válasz: Az épületek karbantartása a költségvetésből, a szükséges ciklikus munkák pedig a megyei tanács vb által biztosított felújítási keretből történnek. A szükséges karbantartást , bár nagy erőfeszítések árán, de biztosítani tudjuk. Nehezebb a helyzet a ciklikus felújításnál, mivel a terv szerint ehhez szükséges 6 millió forinttal szemben mindössze 1,7 millió forint áll rendelkezésünkre. Ezen a helyzeten úgy kívánunk segíteni, hogy a házi erőből elvégezhető felújítási munkákat saját műszaki dolgozóinkkal végeztetjük el. Ennek ellenére várható, hogy a következő 5 éves terv ciklusaiban a felújításra lényegesen nagyobb összegeket kell fordítanunk. 3. kérdés: Hogyan fog alakulni a kórház energiaellátása, milyen energiaforrásokból a következő tíz évben? Válasz: A kórház hőenergiaellátása jelenleg két forrásból ered: a) részben a távfűtő művek, b) részben a saját széntüzelésű kazántelepeink biztosítják a szükséges hőenergiát. Köztudott, művek komoly hogy a távfűtő problémával küzd, ezért egyre gyakoribb, hogy a hőenergia-ellátást teljes egészében saját kazántelepeinkkel kell biztosítani. Mivel kazántelepünk 88 százalékban elhasználódott, szükségessé válik ezek gázfűtésre való átállítása. Erre a kiviteli terveket már elkészítettük, a kórház és az Országos Energia Bizottság a kivitelhez 5 millió forintot biztosított is. Azonban a kivitelihez hiányzó másik millió forintot a jelen tervi időszakban a megyei tanács vb biztosítani nem tudja. Figyelembe véve hőenergiarendszerünkhöz csatlakozó új létesítményeket új rendelőintézet), („E” épület,mindenképp szükséges az ötödik éves terv első éveiben a gáz5 program megvalósítása. Dr. Cseplák György A baleseti osztály dolgozói Fotó: Moldovány László Tanácsválasztás 1973. Gyermekorvos és tanácstagjaM Közéletünk visszatérő fontos periodikusan társadalmipolitikai eseménye a tanácsválasztás. Nemcsak azért, hogy az állampolgárok eldöntsék, ki legyen az, aki választókörzetüket képviseli, hanem azért is, mert alkalmat nyújt felmérni, mennyit léptünk előre, milyen teendők várnak még ránk. Nyugodtan állíthatom, hogy a sokat emlegetett „közéleti demokratizmus” nem közhely, az őszinteség, bátor szókimondás társadalmi életünk minden vonatkozásában egyre nagyobb tért hódít, és ezt a most folyó tanácsválasztási jelölő gyűlések mindennél jobban bizonyítják. Ezért nőtt meg és nő egyre jobban a tanácsok, tanácstagok társadalmi felelőssége, ezzel együtt a társadalmi aktivitás növekedése megkönnyíti a tanácstagok munkáját is. A salgótarjáni 19. sz. választókörzet jelenlegi tanácstagja és a Hazafias Népfront jelöltje kórházunk orvosa, dr. Kovács Katalin. A Faiskola u. — Munkás u. — Martos Flóra u. — Csizmadia u. által határolt, nagyrészt munkáslakta körzetben nőtt fel. Sok embert ismer a környéken és ez sokat segít tanácstagi munkájában. Amikor az elmúlt időszak eredményeiről kérdeztem, szerényen ennyit mond: — Nem csináltam nagy dolgokat, apró ügyekben segítettem a körzet lakóinak. Igaz, hogy valóban nem jelzik hatalmas új létesítmények ténykedését, de például azok a Martos Flóra utcai lakók, akiknek a TIGÁZ által tönkretett kerítéséért kártérítést harcolt ki, ezt igen jelentős dolognak tartják. Szintén több családot, csaknem egy egész utca nyugalmát érintette a Martos Flóra utcai kocsma vendégeinek hajnali hangoskodása. Ennek bezáratása szintén „apró dolog”, de csak a kívülálló számára. Azoknak, akik korábban naponta kénytelenek voltak elviselni a hajnali „hangversenyeket” a nyugalmat jelenti, és ez nem kis dolog. Az az anya is nagy dolognak tartja a tanácstagi segítséget, akinek munkahelye Kovács doktornő közbenjárására módosította munkaidejét úgy, hogy szellemileg visszamaradt gyermekét ne kelljen egy percre sem felügyelet nélkül egyedül hagynia. Terveiről kérdezem megválasztása esetén: — Mindenekelőtt szeretném sokkal jobban megismerni körzetemet, minden családot, minden embert. Eddig családlátogatásokra nehezen jutott időm, de 1974. januártól ugyanezen terület körzeti gyermekorvosaként szinte állandóan a körzetben fogok élni, így közelebb leszek az emberekhez, közelebb gondjaikhoz. Azt hiszem többet tudok segíteni mindenkinek. „Segíteni mindenkinek" — ez a gondolat fogott meg beszélgetésünk végén. Úgy érzem, az orvosi hivatás és a tanácstagi munka ebben nagyon hasonlít egymáshoz. Segíteni mindenkinek a betegágy mellett és a mindennapi életben. Biztosan sikerülni fog. — é — Rendelőintézetünk új igazgató főorvosa dr. Fábián Zoltán Beszélgetésünket a múlt felidézésével kezdtük. A diploma megszerzése után, 1951-ben került a salgótarjáni városi kórház sebészeti osztályára, ahol 1955-ben szerzett sebészeti szakvizsgát. Hősi korszaka volt ez Salgótarján egészségügyi ellátásának; kevés orvos, sok munka. Mégis szabad idejében aktív társadalmi tevékenységet folytat. 1956-tól az SBTC kluborvosaként működik. Sportszeretete és a sportolók egészségének a védelme azóta is változatlanul szívügye. Legelfoglaltabb munkája közben is talál módot az őt kereső sportolók ügyeinek az elintézésére. 1959-től a rendelőintézet sebészeti szakrendelését vezeti egészen igazgató főorvosi kinevezéséig. Hosszú évekig szinte egyedül látta el a nagyforgalmú sebészeti szakrendelést, majd később az orthopédiai szakrendelést is. Hihetetlen munkabírással, fáradhatatlanul dolgozott, így 1963-ban Érdemes Orvos kitüntetést kapott. 1963-tól öt éven keresztül a munkásőrség megyei vezető orvosaként is dolgozott. Jó munkájáért a Haza Szolgálatáért érdemérem ezüst fokozatát kapta. Rendelőintézeti munkája során a járóbeteg-ellátás, a munkaképesség elbírálás, a rokkantsági nyugdíj ügyek alapos ismerőjévé vált. Széles körű szakmai ismeretei alapján sok éven át mint igazgatóhelyettes az intézet irányításában is részt vett. Ezek után természetes, hogy 1972 dec.-ben történt kinevezése és 1973. jan.-ban történt beiktatása után mint az intézet igazgató főorvosát köszönthetjük. Szerényen hárítja el a köszöntést és azonnal a járóbeteg-ellátás jelenéről, jövőjéről beszélgetünk. A jelen sürgető feladata volt a terület táppénzes helyzetének a megoldása, amelynek érdekében a szükséges átszervezés megtörtént. Az újrendszerű felülvizsgálat, a varosban funkcionáló négyhetes bizottság működése ezt bizonyítja. Mindezek mellett a főfoglalkozású orvosszakértői bizottság (MACSZ) a rokkantsági nyugdíj ügyek elbírálását végzi. A jelenlegi egységes ellátást és egységes irányítást a szétszórt működési helyek nagymértékben hátráltatják. A jövő feladata a kórház-rendelőintézet funkcionális és szakmai egységének a gyakorlati megvalósítása. A végleges megoldás az új rendelőintézet felépítésével valósítható meg, amely egyben a járóbeteg ellátás további javítását is szolgálja. Az új rendelőintézet kivitelezése folyamatban van. Már a részletes tervek is készen vannak az anyagi lehetőségek birtokában a gépi és műszerállomány beszerzésére. Addig is a munka jobb megszervezésével több területen a gondozási munka beindítását fontos feladatnak tartja. Ehhez a munkához kívánunk mi is sok sikert és egészséget. Dr. Marton Tibor Ügyintézés közben