Csák Ferenc (szerk.): Gádor Magda szobrászművész 2.
Gádor Magda szobrászművész (1924, Budapest) Gádor Magda művészcsaládba született 1924. július 25-én Budapesten. Édesapja Gádor István, a magyar kerámiaművészet nagymestere volt. Magda 1949-től a Magyar Képzőművészeti Főiskola szobrász szakán tanult. A hetvenes évekig elsősorban terrakottával és kővel dolgozott, de kísérletezett más anyagokkal is. Végül egy „nem nemes" anyag, a beton lett szobrászaténak legfőbb matériája. Kezdetben inkább a geometrikus, majd egyre inkább az organikus formaképzés érdekli, szobrai egyre stilizáltabbak, elvontabbak lesznek, bár a természeti formáktól sem szakad el teljesen. A nyolcvanas évek munkái még felismerhetőek a természeti formák - oroszlánok, madarak - de stilizált formaviláguk már sejteti a művész eltávolodását az érzéki-konkrét szférától. A kilencvenes évek második felének alakjai már sokkal inkább egy gondolat, egy érzés megfogalmazásai és megjelenik egy új sajátosság a festett gesztus. Kezdetben, a megjelenő vonalak alázatosan követték a formákat, kiemelve a plasztika egyes részeit. Ez a formakövető rajzolás-festés fokozatosan megváltozott, az ecsettel vagy más eszközzel felvitt nyomhagyások egyre inkább kiszabadultak a verbálisan értelmezhető és megnevezhető tartományból, szeszélyesebbé, gesztusszerűbbé váltak. A rajzi elemek erősödése nyomán a kilencvenes években megjelent az önálló rajz. A vonalrajz hol elégikusan, hol játékosan kanyargott, majd sötétre satírozott formákat kerülgetett, máskor festőibb felületek mögé bújt. A gesztusok egyre hevesebbek lettek a papírokon, s a szobrokon egyaránt. Kevés művész tud megújulni idősebb korában, de Gádor Magda művészetének éppen ez az állandó alkotói frissesség az egyik sajátossága. A betonöntés elmaradásával új lendületet kapott szobrászata, amikor különböző talált fahulladékokban találta meg a neki tetsző formát, melyet a festéssel tovább alakított. Gádor Magda munkáit jeles hazai köz- és magángyűjtemények őrzik, rendszeresen szerepel szobraival csoportos kiállításokon. Számos önálló tárlata volt a fővárosban és vidéken egyaránt, legutóbb a Kiscelli Múzeumban és a pécsi Janus Pannonius Múzeumban. Nagy T. Katalin Monográfia jelent meg munkásságáról 2004-ben a Körmendi Galéria Kiadónál, olvasható a MEK-en. Portréfilm készült életéről 2005-ben az Erős Péter „Művészvilág" sorozatában, látható a Körmendi Galéria honlapján és a YouTube-on. Díjak 2011. MÚOSZ-Kerényi Jenő-díj; 2000. Munkácsy-díj; 1999. Laborcz Ferenc alapítvány; 1996. Nemzetközi Szobrászrajz Biennálé; 1995. Magyar alkotóművészek Országos Egyesülete alkotói díj; 1994. Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége Szobrászati díja; 1976. Nívó-díj; 1972. Káplár Miklós-emlékérem. Első borító: KOMPOZÍCIÓ - festett fa, 23x39x30 cm Hátsó borító: Ágas-BOGAS - 2015., festett fa, 28x30x13 cm