Csák Ferenc (szerk.): Schéner Mihály festőművész, grafikus és szobrászművész 2. Festmény
Schéner Mihály festőművész, grafikus és szobrászművész 1923., Medgyesegyháza 209.,Budapest Schéner Mihály korunk egyik legnagyobb alkotója, polihisztor művész a Magyar Művészeti Akadémia és a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja volt. A stílusában felismerhető, mégis sokféle műtárgyat létrehozó Schéner gazdag, állandóan alakuló életműve a folyton változó világban helyet kereső, az alkotói szabadságot megvalósító XX. századi képzőművészet példázata lehetne. Egyaránt dolgozott festékkel, textillel, fával, fémmel. Rajzolt, szerkesztett, faragott, épített, gyúr, varrt és ragasztott, felhasználta a mézesbábok öntőformáit. Festő volt, rajzoló, textilszobor- és bábkészítő. Háromlépcsős folyamatban gondolkozott: rajzban tervezett, majd festett, szobrot készít, „formába öntött”, mindig a végső plasztikai megoldást kereste. Ami állandó és mégis játékosan változékony megjelenésű Schéner művészetében, az a gyermekkori emlékek által meghatározott népi mesterségek iránti tiszteletet kifejező motívumkincs, a tárgyi folklór forma készlete, amely már-már kézjegyként ismétlődik munkáin. Mitologikussá nőtt képzelete új lényeket teremt. Pályája első szakaszában expresszív képeket festett, későbbi képein a szürrealista motívumokat konstruktív szerkezetbe rendezte, a geometriát és az organikus természeti motívumokat egyaránt beépítette műveibe. A népi, népművészeti formakincsből vett figurák (betyárok, huszárok, mézeskalács bábok, kiskocsik) a gyermekkori vásárok, búcsúk színes forgatagába vezetnek. Schéner Mihályt a 60-as években leginkább a formákkal való játék érdekelte, a festmények felülete egyre gazdagodott: a táblaképek felületén applikációk jelentek meg, vagy lemállasztott rétegek hagyták maguk után hiányukat, motívumok nélküli ősformák, archetipikus képzetek bukkantak fel művészetében. A véletlenszerűnek látszó rétegekkel való játék azonban tudatos komponálás eredménye volt, amely később nyilvánvaló ritmusnak és formai szerkesztettségnek adta át helyét, mint a Törvénytáblák c. sorozaton. A különböző művészi kifejezési formák egymásra termékenyítő hatással vannak, át- meg áthatják egymást. Textilszobrai, amelyekkel új műfajt teremtett, ugyanazzal az automatikus, expresszív-szürrealista módszerrel készültek, mint festményei. A hagyományosan a népművészetben alkalmazott anyag, a filc lehetőséget ad a népi formakincs felelevenítésére, amely azonban a művész különös szürrealista átiratában jelent meg. Egész sor textilből készült kézplasztikát alkotott, amelyeket az ujjakra rávarrt díszekkel öltöztetett, személyesített meg. A színes-különös világból aztán Schéner újra puritán képi és formai rendbe juttata el a nézőt, majd nemsokára tépett, gyűrt, vágott, csorgatott, repedezni hagyott, szenvedélyesen vonagló képi felületeket hagyott hátra. Schéner készített apró gyermekjátékokat, térstruktúra-tereket, mászókákat is. A magyar népi formák mellett szürreális játékaiban alkalmazott görög mitológiai alakokat is. Schéner mindennapos alkotó tevékenysége mellett rendszeresen publikált nemcsak saját művészetéről, hanem művésztársairól is számos írása jelent meg. Schéner Mihályt több évtizedes művészi munkássága elismeréseként számos rangos kitüntetéssel jutalmazták. Díjak (válogatás) 2008. - Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje; 2007. - Pro Európa-díj; 2005.-Príma díj; 2004. - Hazám-díj; 1995.-Kossuth-díj; 1989.- MNK Kiváló Művésze; 1984. - Magyar Köztársaság Érdemes Művésze; 1978. - Munkácsy-díj. Első borító: SÁRGA FELÜLETVARIÁCIÓK - 1965., farost, olaj, 40x53,5 cm Hátsó borító: KÉT FIGURA - 1965., farost, olaj 80x60 cm Kovács Árpád