Wehner Tibor: Kiss Dániel (Budapest, 2022)
A Kiss Dániel szoborlényes művészet kommunikáció. A tánc testbeszéd, a festészet színbeszéd, a zene hang és csendbeszéd, az építészet térbeszéd, a színház életbeszéd, a költészet szóbeszéd, a szobrászat formabeszéd. A beszéd helyett érvényes a játék fogalom is, de leginkább a kettő együttállása. A beszéd lényege a közlés, a játéké a valóság megidézése. Ha beszéd, akkor nyelve, nyelvezete is van minden műfajnak, akár több is egyszerre. A műfajok az érzékelés rétegei szerint osztódnak-kapcsolódnak. A szobrászat anyagba sűrített formai jelbeszéd, ahol a tömeg és a tér, a telítettség és az üresség, a zártság és a nyitottság, a súlyosság és a könnyedség formálódnak jellé, ezek kapcsolatai válnak jelentőssé. Ez a kis gondolati felvezetés azért íródott, hogy könnyebb legyen megérteni Kiss Dániel szobrászi törekvéseit, formai világát, alkotói nyelvezetét. Miért is kell segítség ezeknek a tisztán fogalmazott, az anyaguk szépségeit feltáró, izgalmas téri jelenségeket bemutató, lendületes, kitűnően kivitelezett szobroknak a befogadáshoz, elfogadásához? Mert szűkszavúak, és távol állnak a mai kommunikációban általános harsányságtól, feltűnés keltéstől, egymásra halmozott részletinformációk felvonultatásától. Kiss Dániel 5-6 éve kialakult, azonos formarendre épülő szoborcsaládja változatos, zártságukban is folytonosan megújuló formai gesztusokból áll. 5