Wehner Tibor: Kiss Dániel (Budapest, 2022)

A Kiss Dániel szoborlényes művészet kommunikáció. A tánc testbeszéd, a festészet színbeszéd, a zene hang és csendbeszéd, az építészet tér­beszéd, a színház életbeszéd, a költészet szóbeszéd, a szobrá­szat formabeszéd. A beszéd helyett érvényes a játék fogalom is, de leginkább a ket­tő együttállása. A beszéd lényege a közlés, a játéké a valóság megi­­dézése. Ha beszéd, akkor nyelve, nyelvezete is van minden műfajnak, akár több is egyszerre. A műfajok az érzékelés rétegei szerint osztódnak-kapcsolód­­nak. A szobrászat anyagba sűrített formai jelbeszéd, ahol a tömeg és a tér, a telítettség és az üresség, a zártság és a nyitottság, a sú­lyosság és a könnyedség formálódnak jellé, ezek kapcsolatai vál­nak jelentőssé. Ez a kis gondolati felvezetés azért íródott, hogy könnyebb legyen megérteni Kiss Dániel szobrászi törekvéseit, formai világát, alkotói nyelvezetét. Miért is kell segítség ezeknek a tisztán fogalmazott, az anyaguk szépségeit feltáró, izgalmas téri jelenségeket bemutató, lendületes, kitűnően kivitelezett szobroknak a befogadáshoz, elfogadásához? Mert szűkszavúak, és távol állnak a mai kommunikációban általá­nos harsányságtól, feltűnés keltéstől, egymásra halmozott részlet­információk felvonultatásától. Kiss Dániel 5-6 éve kialakult, azonos formarendre épülő szobor­családja változatos, zártságukban is folytonosan megújuló formai gesztusokból áll. 5

Next