Tőkeiné Egry Margit (szerk.): Hegyi György önmagáról (1997)
tünk. Kezdetben Berény Róbert növendéke voltam, később Barcsay mester, aki az „üveg-osztályt" is vezette, az osztályába vett, mert munkáimban a konstruktivitás jegyeit látta meg. Ez az osztály 1948-ban megszűnt, így aztán az utolsó két évet a Fónyi Géza vezette mozaik tanszakon töltöttem. Itt évfolyamtársaim Scholz Erik, Jánossy ferenc, Nuridsány Zoltán, Sugár gyula és Rác András voltak. A mozaik osztály fogalom volt a Főiskolán, mert itt a növendékeknek módjukban volt - a dekorativitás jegyében - továbbvinni a korábbi évek lendületét. Hogyan reagált a következő évek 1949-ben Rabinovzsky Máriusz kezdeményezte a „Közösségi Művészet Felé" című kiállítás megrendezését. A monumentalitás, a murális műfaj látszólag lehetőséget kínált az avantgárd értékek átmentésére. Ez a remény csak kis részben vált valóra. Példaképpen említem meg, hogy 1954-ben rendezett kiállításom nagyrészt pozitív kritikáiban is formalizmust vetettek a szememre. Nekem mindenesetre ezen a pályán kellett mozognom, noha eleinte csak kisebb megbízásokat kaptam, komolyabbakat csak több éves szünet után. Lehetőségem többnyire mozaikok technikai kivitelezésére nyílott. Ráác Andrással közösen Fónyi Géza, Konecsni György, Bán Béla, Hincz Gyula és Barcsay Jenő több művét is felraktuk. Ugyancsak Rác Andrással kísérleteztünk a mozaik táblaképszerű felhasználásának lehetőségével. A betont műanyagggal helyettesítettük, így a mozaik falra akasztható lett. Mozaik-kollázsokat is készítettem, amelyeken a mozaik-kockák mellett filcet, üveget és fát is felraktam, sőt festett felületeket is alkalmaztam. Az üveggel való munkálkodás is érdekelt, készítettem üvegablakokat is. Sohasem hagytam fel a festéssel és a rajzolással, továbbá sokszorosító eljárásokkal is foglalkozom. A gondolatok és az ötletek csak a különböző anyagokban kelhetnek életre. 5 mindennek a forrása a korai művekben lelhető Igen, ezekben, és persze Szentendrén. A szentendrei művészethez való tartozásom mindig is kettős volt, hiszen egyfelől Barcsay Jenő tanítványa voltam, kontraktívizmusában is, másfelől nagyon tisztelem Vajda Lajos művészetét. Azt hiszem, nem csak témáimban és motívumaimban, hanem a művészeti hagyomány vállalásában, az állandó kísérletezésben, újat keresésben lettem igazán szentendrei festővé.