Állami Főreáltanoda, Körmöcbánya, 1867
A vegytan fogalma, és történeti fejlődésének rövid vázlata. (Irta: Salamin Kelemen). A vegytan a testek anyagi változásaival foglalkozik: feladata, nem annyira a létező anyag, mint annak származása és változása. Mindamellett a testek vegytulajdonságai kutatásainál, nem mellőzhetjük azoknak természettani tulajdonságait u. m. színét, súlyát s a t. leírni, mert ezek ismertetik fel a testet, jellemzik az anyagot, amennyire azt a természettani tulajdonságok jellemzeni képesek. A vegytannak bekeblezése a rendszeres tudományok sorába századunk vívmánya, s habár vegytani tünemények és sokféle összekötések mesterséges atoni előállítása már legrégibb időben ismeretes volt, mégis szembetűnők azon rendszer hiányok és ferde nézetek, melyek a múlt század végéig uralkodtak. A vegytan fejlődésének története 4 korszakra osztható fel, melyeket röviden említeni akarok. I. Az ókor tartama az első vegyi tények felismerésétől egész 400-ig K. sz. u. — Ezen időszakban a szerves és szervetlen vegytan között különbség nem létezett; a nehéz fémek és azoknak előállításai természet nyújtotta összekötéseikből, többnyire ismeretesek voltak, — sőt ismereteket a szerves vegytanból is, azaz elszigetelt észleléseket és tényeket a szerves természetből, — leírtak a régiek. — Egyes szervi összekötések a legrégibben ismert testek közé tartoznak. — Az első mesterségesen előállított sók szervesek voltak; az első ismert sav az ecetsav volt; gubacssav a legelsőkben használt kémszerek sorába tartozik. A forrás, a zsírok égvények általi felszappangozása a legrégibben ismert tényekhez tartozik. II. A középkor vagy alchemisták kora 1400-tól — 1500-ig K. sz. u. E korban a legfőbb kitűzött czél a bölcsek köve feltalálása volt, — vagy is azon anyagnak felfedezése, melynek segítségével nemtelen ásványokból arany állítható elő, — sőt a szerves anyagok is e czél elérésére kutatás körébe vonattak; miután azonban az elsőket mint inkább ismert testeket különös hajlammal vették működésük alá, míg az utóbbiakkal csak kivételesen bajlódtak, következett, hogy a szervetlen természet ismerete, a számtalan e téren tett fontos fölfedezés alapján, ez időszakban mindinkább terjedt, míg a szerves vegytan ismeretei igen gyéren szaporodtak új felfedezésekkel. Jellemző az alchemisták azon törekvése, mely szerint munkájukat és azoknak eredményét titokban tartani igyekeztek, vagy ha azok mégis nyilvánosság elé hozattak, ez oly rejtélyes képekben, oly nehéz hasonlatokban történt, hogy az avatlan a tárgy felületén sem tudott áthatni. Ezen rejtélyesség oka részint azon körülménynek tulajdonítható, hogy nem volt tiszta fogalmuk azon tüneményekről, melyeket vegyikisérleteik alatt észleltek, s igy azokat világosan leirni képesek nem is voltak, részint pedig azon igyekezetnek, melynek folytán tett felfedezésük módját a be nem avatott előtt titokban tartották, önmagukat pedig a rejtélyesség dicskoszorújával földiszitvén, tekintélyüket növelték. Habár biztonsággal meghatározni nem lehet azon időszakot a mikor „a bölcsek köve“ felfedezésével foglalkozni kezdtek, annyi mégis bizonyos, hogy az a legrégibb korig hat vissza. — Az eszmét magát a fémek színállapotbani előállításának első idejéből származhatónak véljük. — A fémeknek egyszerű természete nem lévén ismeretes, azon tévgondolatra jutottak, hogy az érerből, melyből a fém előállíttatik, különböző kezelés szerint, különböző tulajdonságú fém nyerhető u. m. vas, réz, arany, ezüst s a t. Ösztönözve a hírvágy és a tudomány babérjai által természetes volt a fennemlített nézetek alapján, egy oly műtétei utáni kutatás, mely arany és ezüst előállításra képesít. — Legyen itt szabad az alchemisták közül a nevezetesebbeket említenem, és működésüket, a mennyire az ismeretes és a helynek szűke engedi, röviden tárgyalnom. — Első helyen áll a rejtélyes Trismegistos Hermes, ez némelyek szerint 2700 évvel K. sz. e. élt, ki azonban a 100 évvel K. sz. u. működött Hermon nevezetű Aegyptusi pappal valószínűleg azonos.