Körösvidék, 1920. március-május (1. évfolyam, 1-49. szám)

1920-03-30 / 1. szám

Békéscsaba, 1920. március 30. - ám átülik Kedd Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsaba Szent István tér 18. Hirdetések naponta 3 óráig adhatók fel. Független politikai napilap • Előfizetés­. Egy hónapra 12 K, negyed­évre 36 K­ Egyes szám­ára négy oldalas 1 K, két oldalas, 50 fillér. arai HOZSÁNNA! Lehullott a lelkekről a bilincs, újra szabad magyarnak lenni! Mint őszi, fojtó köd ülte meg lelkünket a tizenegy hóna­pos román uralom, pokollá változtatva éle­tünket mindennap megújuló gyötrelmeivel. A Balsors ökle nehezedett ránk, földre jut­ott rettentő erővel, végig hurcolt a nem­zeti kálvária valamennyi lépcsőjén, fel a kín­szenvedés magaslatáig s ott keresztre feszi­tette nemzeti önérzetünket. Ott vonaglot­tun­k egy álló esztendeig, de nem a halál sápadt szine, óh nem­ a szégyen bibára festette arcunkat. Először a tavalyi március, minden ko­rok Márciusának örök szégyenfoltja gya­lázta meg nemzetünket. Az emberi, lelki­ismereti és politikai szabadság százszor szent ideáljait, a Diktatúra és Terror szörnyszü­lötteivel szennyezte be s az ezeréves Haza roncsokban vérző testén olyan alakok tom­boltak, hogy maga a föld is elpirult­­ szé­gyenletében, mert ilyeneket kellett hordani és táplálni honfi vértől, könytől átitatott kebelén. Nem volt időnk még fellélekzeni sem a lidércnyomás alól, már itt volt a hódító, harci szekerekkel, sok hadi néppel és a fel­szabadítás jelszavával. Megint csak a Bal­sors ostora volt rajtunk, hogy nem tudtuk az első órában: örüljünk-e, sírjunk-e? Ha­marosan eltűnt az arcokról még a halvány mosoly is s éreztük, hogy a hóditó gőgje, durva csizmája tipor rajtunk. Éreztük­ keservesen, egyre nehezebben tizenegy hónapon keresztül. Minden botütés, mely a hóditó kulturáját és humanizmusát hirdette, a mi lelkünket is érte, mert akárki kapta, a mi vérünk kapta, minden ütés nemzeti becsületünkre csapott le. Idehaza teltek a börtönök, indultak az internáltak vonatjai, tiszántulról jöttek a rémes hirek, hogy akaszt, gyilkol a darabokra tépett Haza testén még mindig annak szemetje. Szörnyű idők, gyilkos rémek, el vele­tek ! Átkozott még emléketek is ! Jött az első hír: nemzeti hadsereg! Horthy Miklós! s édesen bizsergett, lopva de hangosan dobogott a sziv . . . Jött a másik: Nemzeti és keresztény Magyaror­szág! . . . Már az arcokon is fénylett az öröm. Jött a harmadik : Budapest felszabadult, nincs román a Tiszán tul! . . . s nem le­hetett többé parancsolni a szívnek, remélt, remélt, már ujjongott is Azután az utolsó hónapok izgatott, ideges várása, türelmetlensége, minden em­­ber arca kérdőjel lett: mikor? Most a visszafojtott, de meg nem halt nemzeti érzés túláradó, lelkes kitörésével, a magyar szív mindent elfelejtő őszinte, tiszta szeretetével, az örömnek könnyekben kicsorduló édességével köszöntünk, ölelünk, forrón, tébolyodottan magyar uralom / Most érezzük, mennyire szeretünk, imádunk s hogy a világon semmiért, soha fel nem cserélünk. Hozsánna neked, ki jöttél a rajtunk kö­nyörülő jó Isten nevébe! Lehet, hogy szű­kölködést, ínséget hozol s ami még meg­­maradt, azt is elkéred tőlünk. Nem baj­ Veled örömmel szűkölködünk, Neked, Érted mindent odaadunk. A múltban sokat vétettünk ellened, ócsároltunk, sértegettünk, bántalmaztunk! Ez a bűnünk most önszivünket marja s „mea culpánk" azt kiáltja: soha többet. Szeretünk csonkán, bénán, szeretünk kol­dusszegényen , eltiporjuk, aki a kezét, vagy csak szavát is felemeli ellened, éh mert érezzük, most érezzük igazán, hogy „a nagy­világon e kivül, nincsen számunkra hely".­­Az elhggyr>ft »iork­»rihon girwp halvanCTÓ remegő, félő kis gyermek anyját feltaláló örömének kiáltásával megyünk feléd édes Anyánk, Magyarország ! Elébed visszük, ami szivünkben érted él és lángol, zászlódra sírjuk örömkönyeinket, hogy mossa tisztára, fehérre a rajta ejtett foltot s térdre omolva kiáltjuk : Hozsánna! Áldott, áldott légy visszanyert hazánk ! Hazádnak rendületlenül légy hive óh magyar! I. évfolyam 1 szám Beköszöntő. Szives szeretettel köszöntjük Békéscsabának és az egész Körös vidékének lakóit most, amidőn először van alkalmunk megszólalni e lap hasábjain. Régen várt kedves ünnepünk van ma miné­künk. Legszebb álmunk vált valóra. Legragyogóbb reménységünk öltött testet. Fáradhatatlan, gyönyö­rűséges munkánk, izzó honszerelmünk, színtiszta idealizmusunk és sok megértő embertársunk áldo­zatkész, lelkes akarása megteremtette a „Körös­vidék­­-et, melyet most, lelkünknek e legkedvesebb gyermekét, féltő szeretettel mutatunk be ember­társainknak. Fogadjátok jó emberek, magyar testvérek olyan szívesen e lapot, mint amilyen nemes, tiszta, jó az a törekvés, mely ezt megteremtette. Nem csupán betűket akarunk mi ezen tinéknek adni, hanem vért, eleven, lüktető életet. Egész lelkünket nyújtjuk felétek az egymásután következő fekete sorokban. Életünket akarjuk mi beleírni ezekbe a betűkbe. Azt az életet, melyet két szent eszme irányít.­Az egyiket ő hozta le ide, az emberek közé, az a názáreti ácsmester fia. Az Ő eszméjét, a ke­resztyénségét akarjuk mi e lapban hirdetni. Azt­­ a keresztyénséget, amely szelíd, szerény, mindenkit, mint Isten egyforma gyermeket szeret, de gyűlöl minden bűnt, minden gazságot, mely Isten és em­ber ellen támad. Azt a keresztyénséget, mely tü­relmes, megbocsájtó, de korbácsot is tud raga azok ellen, akik az önzésnek és kizsákmányolás­nak kufár szellemét s a tiszta erkölcsnek, társa­dalmi rendnek bomlasztó mérges gombáit viszik be a szent csarnokokba. A másik az, mely velünk született, melyet az édes magyar földből szívtunk magunkba s ez a magyar nemzeti eszme. Az a magyar nemzeti eszme, amely tiszteli mindenkinek anyanyelvét, de egy pillanatig sem tűri, hogy bárki ez országban más földet szeressen, mint azt, amely bölcsőjét ringatta, amely táplálja, élteti Az az eszme, amely szeretettel fogad mindenkit testvérül, de megveti és méltó haragjának egész erejével sújt le azokra, akik magyar földön, magyar jólétet élve,­­ a• állam eszméjéért küzdenek vagy a m.­­ . . nem­zeti gondolat elnyomására töreksz. "• eszme, mely egész rajongással csügg ezen szenvedett magyar hazán, amely nem csügged el, hanem hisz tántoríthatatlan hittel a jobb, magya­­rabb jövőben s akar és fog ezért dolgozni. Ez a két eszme a mi életünk. Ez szólította létre a »Körösvidék«-et. Ezt szeretnénk mi e lap minden sorába belelehelni. Testvérek! E meggyö­tört hazának minden hű fiai, kikben e két eszme csak egy szikrája is él, fogadjátok szívesen, sze­ressétek e lapot. Talán nem leszünk mindjárt olyanok, mint szeretnénk lenni, mert ezer aka­dál­lyal küzködünk. És azért — ha elnézést nem is — de megértést kérünk tőletek. Ha azonban úgy­­ újítok, hogy a »Körös vidéke hirtelen lett e szent eszmékhez, akkor dobjátok félre e 'lapot, tapossátok sárba. E két eszme becsületes, igaz ki, tegye nag­gyá, elterjedetté, áldásossá a s­örös­ ter­et de ha ezeket megtagadná, akkor ne éljen tov­ább egy napig sem, hanem merüljön a feledés feltá­madást nem ismerő sírjába! 1 Bölcsőd ez a majdan sirod is, mely ápol s eltakar! Felhívás Békés vármegye lakosságához! A Magyar Hadügyminisztérium és a Ma­gyar Haderők Fővezérségének rendeletére Bé­kés vármegye karhatalmi parancsnokságát és Békéscsaba város parancsnokságát­ ezennel át­veszem. A következőket teszem közhírré: A mai naptól fogva az egész vármegye terü­letére az 1912. évi LXIII. t. cz. ,12-ik §-ának 4. pontja alapján rögtön bíráskodás (statárium) érvé­nyes. 1 A ki az ország kialakuló rendjét bármily módon háborgatja az ország meghiggadásának

Next