Körösvidék, 1920. március-május (1. évfolyam, 1-49. szám)

1920-03-30 / 1. szám

érdekében kiadott rendeletek ellen vét, vagy izgat, statáriális bíróság elé állíttatik és halállal bűnhődik. Minden a köz-és magánvagyon ellen intézett szándékos pusztítási, vagy rablási cselekedet (tá­víró, telephon, és villanyvezetékek, vasúti sínek rongálása) a­mennyiben tetten éretett, ott a hely­színen, máskülönben pedig, a­mennyiben bebizo­nyittatik, halállal büntettetik. Az önbíráskodás bármily neme szigorúan megtoroltatik. Jogállamban az ilyesminek helye nincs, a vétkeseket bíráink fogják felelősségre vonni és érdemek szerint elitélni fennálló törvé­nyeink szellemében. A bosszúállás nem igazság­tétel Mindennemű fegyver és lőszer, bármily álla­potban legyen is, 24 órán belül beszolgáltatandó a községházán. Figyelmeztetem a lakosságot, hogy a­ki fegyvert, vagy lőszert jogosulatlanul tart, el­titkol, a vagy ebben bárkinek .cégit, az állam hadiereje elleni büntettet követi el, büntetése kötél általi halál, 10—20 évig terjedő súlyos börtön. Igen kivételes esetekben fegyvertartási engedélyt a karhatalmi paracsnokság ad. Gyűlések tartása, politikai egyesületek aktív működése egyelőre tilos. A kirendelt alakulatok tagjai által különösen a rend érdekében tett minden felszóllitásnak min­denki engedelmeskedni tartozik. Mindennemű cső­dület, gyülekezés, felvonulás azonnali fegyverhasz­nálattal lesz megszüntetve. Olyan alakulatok, melyek nem a karhatalmi parancsnok, vagy a rendőrség által szerveztettek és mint ilyenek megfelelő igazolvánnyal ellátva nincsenek és nyilvánvalóan a rend megbontását célozzák, fel fognak koncoltatni. Katonai forma­ruhát csakis a nemzeti had­sereg és a karhatalmi alakulatok tagjai visel­hetnek. Tényleges tisztek, volt csendőrök és hivatá­sos altisztek 24 óra alatt a hozzájuk legközelebb fekvő karhatalmi parancsnokságnál jelentkezzenek. Figyelmeztetem a nyomdavállalatok tulajdo­n­ra.* ±-7 -^•y " -o o "."óeüök­ük­at, h­ogy CL kéznek szánt nyomtatványok kinyomása csak a karhatalmi parancsnokság engedélyével történhe­tik. Egyéb nyomtatványokért is, amennyiben azok agitív tartalmúak és felforgató irányúak, életükkel, szabadságukkal, vagyonukkal felelőssek. Felhívom a kereskedőket, iparosokat, terme­lőket, hogy árukat az élethez szükséges bármily anyagokat, iparcikkeket ne halmozzanak oly cél­ból, hogy azokat a fogyasztás elől elzárják, s ez által még nagyobb drágaságot idézzenek elő. Ga­bonaneműek és mindennemű szükségleti cikkek kicsempészése, vagy eldugása az iparjog elveszté­sével, elzárással és magas pénzbírsággal fog súj­tatni. Tudomásom van készletekről, melyek felhal­mozása egyesek részéről pusztán azért történt, hogy az árak konjunktúráját ez által befolyásolják. Figyelmeztetem az illetőket,­ hogy saját jól felfo­gott érdekükben, ilyes szándékaikról tegyenek le, mert az általános ínség ilyként való kihasználása­­ érlelhetetlen szigorral lesz megtorolva. A legszigorúbb szesztilalmat rendelem el. A zárórát egyelőre esti 9 órában állapítom meg. Polgártársaim! Hinni és remélni akarom, hogy főbenjáró büntettek elkövetése miatt a bün­tetések kiszabására szükség nem lesz. Térjünk magunkhoz. Építenünk kell. Ma mindannyiunk be­csületes munkájára van szükség, hogy újra épít­sük Magyarországot. Ezért ma csak azt nézzük, a­mi összeköti bennünket és nem azt, ami szétvá­laszt. Figyelmeztetem azon embertársaimat kiket az utóbbi hosszú évek borzalmai, kínkeserves test­ben megtörtek, lélekben megziláltak, okuljanak a legutóbbi idők történésein s gondolják meg, hogy nincs ugrás a természet fejlődésében sem. Ha ug­rás van, az nem fejlődés, az kataklizma, minde­neknek összeomlása. Polgártársaim dolgozzunk ! Békéscsaba, 1920. március 29. Várady Károly s k alezredes, karhatalmi parancsnok. Bevonultak a­raarjOTaton Békés úára. Óriási lelkesedéssel ünnepelt az egész város. Feszült izgalom uralkodott Békéscsaba tár­sadalmán. Soha ilyen várással nem vártak ebben a városban semmit, mint ma a bennünket felsza­badító magyar hadsereget. Az oláh katonai parancsnokság, hogy még egyszer meggyötörjön, megtiltotta a város feldí­szítését s az utcán való járást, így csendes, néma volt az utca egészen az entente misszió megér­keztéig, csak az ablakok mögött ujjongott, ünne­pelt, sirt örömében minden hü polgára ennek a városnak. A vasutnál Szomorú, sivár, lelkünket tépő pusztaság a vasút­állomás képe. Csaba mint vasúti gócpont hatalmas forgalmú állomása állandó száz meg száz­­ kocsival volt szinte túl­zsúfolva, s most mindössze 1­28 rokkant, összetörött kocsit hagytak. Kirabolták teljesen a pálaudvart az olajok. Megérkezik a misszió. 12 óra 10 perckor (a magyar óra szerint) végre Szolnok felől feltűnt a három kocsiból álló szerelvény. A missziót oláh részről Patit­a ezredes (volt 52. gyal. ezr. törzstiszt) Komee százados (erről a fiatalról még külön írunk ) továbbá a vá­ros fejei fogadták. A misszió tagjai a következők : Berthon francia ezredes D. B. Aitken skót, Romano olasz, Dimitrescu oláh. Magyar részről: Megay vezérkari alezredes, Csokonay százados, Vágó András főhadnagy, Moldoványi békési járási főbíró, Hrabovszky jelentkezik. A polgármester után egyszerre csak Hra­bavczky György oláh ném­eti képviselő úr ékes, de hebegő franciasággal Barthou ezredes elé ál­lott s mint a szlovákok küldötte mutatta be ma­gát, kérve az antant védelmét a tótok részére. Ez­után különböző intézkedéseket adtak ki, majd ko­csiba ülve, behajtottak a városházára. A rendőrök hiába kérték a mellék­utcák torkolatainál álló­ tö­meget, hogy menjenek hátrább előjöttek s előke­rültek a nemzeti szinü lobogók is. Megérkezik az entente misszió. Délben 1 órakor robogtak be a kocsik a városháza elé az entente misszió tagjaival, kiket üdvözölt a Főtéren álló oláh katonaság. Még akkor üres volt a Főtér, csak a városi tisztviselők cso­portja állt a városháza előtt. Végtelenül felbőszí­tette az ott álldogálókat az a bizonyos Hrabovszky hallatlan arcátlansága, aki a történtek után is képes volt odafurakodni, mintha ő valaki lenne még most is Csabán. Megvető tekintetek özönében ődöngött egy darabig a Főtéren, aztán eltűnt. Tárgyalnak a városházán. Az entente misszió tagjai bevonultak a nagy­terembe s ott felszóllitották a város polgármes­terét, hogy feleljen meg azokra a kérdésekre, amelyeket az átadó bizottság mindenütt feltett a hatóságoknak. Az ott felvett jegyzőkönyvről legközelebb részletesen beszámolunk. Most csak annyit, hogy több mint egy óra hosszáig tartott a polgármester jelentése, mely részletesen beszámolt az oláhok­nak Békéscsabán viselt dolgairól. Mig a misszió folytatta az átadás munkáját, azalatt lobogódiszt öltött a város Minden házra felkerült a nemzeti lobogó. Sok helyt díszítették az ablakokat, erkélyeket ugy, hogy néhány perc alatt boldog ünnepi szint öltött az egész Főtér. Jönnek a magyarok. A délutáni órákban egyre nagyobb tömeg­ben hömpölygött a nép a Szent István-térre. Fel­vonult a leány-középiskola s a főgimnázium ifjú­sága zászlók alatt. Már jönnek kocsikon a magyar hadsereg tisztjei. Óriási éljenzés fogadja mind­egyiket. Leírhatatlan a lelkesedés, amikor meg­jelenik Rátvay őrnagy a bevonult haderő parancs­noka s katonás, szigorú nagy hatásu beszédben jelenti a mayarok megérkeztét A polgármester meleg szavakban üdvözli a parancsnokot. A tömeg ünnepel, éljenez, boldogan lelkesedik. Rátvay őrnagy kiment csapata elé. Délután fél 4 óra van (magyar időszámítás). Egyszerre orkánszerű éljenzés zúg az Andrássy­ út felől. Csakhamar lélekemelő látvány tárul elénk Rátvay őrnagy vezetése alatt gyönyörű katonás menetben jönnek a Horthy katonái. Nem lehet leírni azt a lelkesedést, örömet, amely végighömpölyög a már beláthatatlan tömegen. A katonák brilliáns arcélt alkotva állottak meg az Andrássy­ uttal szemben. Az elvonulás. Ezután a városházával szemben felállott az antant misszió s megkezdődött az oláh csapatok elvonulása. A sokszor megmosolygott, ugráló, pattogó díszmenetben elvonuló utolsó csapatot né­mán nézte az egé­r teret betöltő közönség. Annál forróbb és lelkesebb éljen viharzott végig az izgatott sokaságon, mikor a mieink jöt­tek, viharedzett vaskos gyerekek, sastollas Bocs­kay sapkában teljes felszereléssel. A daliás tisztek vezetése mellett példás rendben, gyönyörű kato­nás tartással vonult el a misszió előtt a kecske­méti ezred egyik félzászlóalja. Az „éljen" az öröm szívből fakadt hangjai csókolgatták napsütötte or­cáikat, s talán érezték, hogy mily melegen öleljük őket szíveinkhez, mert kipirult arcukról csak ugy ragyo­gott a boldogság. Elvonulás után a Kosuth szobor előtt állot­tak fel s a kíváncsi szeretet valóságos gyűrűt vont köréjök, ugy hogy alig lehetett egyik másik vitéz­nek megszorítani barna tenyerét. Ezalatt a városháza előtt álló tömeg ajkán — a diákok kezdeményezésére — felcsendült a Hymnusz, hangjai bizonyára a jó Istenig felhang­zottak az égbe. Mintha felszabadult lelkünk min­den óhaja, vágyakozása tört volna utat magának a tavaszi mosolygó égen keresztül. Feledhetet­lenül boldog pillanat volt. Alig tudott szétoszlani az ujjongó, lelkesedő tömeg az utcákról s este már azzal az édes-boldog tudattal hajtotta fejét álomra, hogy élet és vagyon­biztonságát a mi­­ derék, fegyelmezett katonáink őrizik. A nagy világon e km­ü­lf nincsen számodra hely! || Békéscsaba, 1920. március 30. A magyar csapatok ünneplése. Békéscsaba város közönsége f. hó 31-én szerdán délelőtt ünnepélyesen óhajt kifejezést adni annak a határtalan örömnek, amely eltölt minden hi polgárt most, amikor újra magyar zászló lene egy évi megpróbáltatás után házainkon. Az ünnepség tervezetét itt közöljük. Termé­szetesen ez még nem végleges programm, mert „ ünneplés és hódolat­­ kifejezés módját a ka­tonai hatóságokkal egyetértően állapítják meg vég­legesen. A város vezetősége gondoskodni fog róla, hogy a közönség kellő időben értesüljön az ün­nep­ég pontos idejéről. A tervezet: D. e. 10 órakor : A gazdaifjak lovasbandé­riuma a laktanya elé vonul, a helyőrséget az ün­nepre meghívja és a felvonuló csapatot a Szt.­István-térre ünnepi menetben felkíséri. D. e. fél 11 órakor: Tábori hálaadó isten­tisztelet a Szt.­István-téren. D. e. 11 órakor: A magyar hadsereg és a helyőrség üdvözlése. a) A polgármester a város közönsége nevé­ben üdvözlő beszédet mond. b) Emlék-zászlók átadása Békéscsaba leányai részéről. D. e.­ fél 12 órakor .­ A bandérium a hely­őrségi csapatot a laktanyába vissza kiséri. Délben a város közönsége a nemzeti had­sereg katonák megvendégeli. Este ünnepi díszelőadás a városi színházban

Next