Körösvidék, 1920. szeptember-december (1. évfolyam, 126-226. szám)

1920-09-01 / 126. szám

s Békéscsaba, 1920. szeptember 126. Csütörtök I. évfolyam 150. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán, Szent István­ tér 18. szám A szerkesztőség telefon­száma : 60 Fü­gget­en­ keresztény politikai napilap Előfizetési árak: Egy hóra 25 K, negyedévre 70 K, félévre 130 K. Egyes szám ára 1 korona 50 fillér # Békésmegye nagy napja Nagy­bányai Horthy Miklós kormányzó Békéscsabán Annyi szomorú bánattól, megpró­báltatástól terhes esztendő után végre virradt reánk is egy ünnepnap: ünnepe az örömnek, ünnepe a hála­adásnak. Az ólmos szürke felhők eltisztul­tak az égről, a köd és a sár eltűnt a városról és arannyal hintette be utait a nap, mintha az Ég is ünne­pelt volna, amikor választottja, ha­talmas vezérünk diadalútjára indult közénk. Zászlók lengése, virágok hullása s a zsongó, ünneplőbe öltözött tö­megek hirdették, hogy olyan ünnepe van a városnak, amilyen még nem volt sohasem. Az Andrássy-ut mentén már kora reggeltől a kíváncsiak végtelen se­rege tolongott. Az ablakok virágosak lettek, a kopott szürke falakra tarka szőnyegek és zászlók simultak s a főtér torkolatánál hatalmas diadal­kapu hirdette a város üdvözletét, az „Isten hozott"-at. A városháza elé rengő, ütemes léptekkel vonult ki a katonaság, hangos bandaszóval. Egymásután helyezkedtek el a testületek és egyesületek kivonult tagjai. Iskolás gyermekek, fehérruhás kislányok csapatai lobogó zászlók alatt, magyarruhás hölgyek tarka csoportjai és végeláthatatlan áradat­ban a város és a vidék közönsége, mely megtöltötte a szomszédos utcák torkolatát is. Délelőtt 10 órakor megindult a hintók hosszú sora a küldöttségek s a fogadó bizottságok tagjaival az állomásra, ahol kisszázad állott már sorfalat. Percekkel a vonat érkezése előtt kivonultak a küldöttségek a pálya­udvarra, melyeknek tagjai közül ki­magaslott a főispán, Berthóty pol­gármester, Omazta közjegyző és Fábry Károly ügyvéd díszmagyaros alakja. A megérkezés: 10 óra 30 perckor állt meg a különvonat az állomáson. A pull­mann kocsik ablakaiban megjelentek a kormányzó kisérői és miután a vonat a jelzett ponton megállt, a negyedik kocsiból könnyedén, ruga­nyosan szállt le Horthy Miklós, kit minden lépésén a Himnusz hangjai kisértek. Épp a kocsi előtt állott Zsitvay ezredes, egy alezredes és egy százados, kik elsőnek üdvözöl­ték. A kormányzó kezet fogott ve­lük, majd az ott álló díszszázad előtt lépett el. Azután a kijáratnál álló polgári küldöttségek felé jött, a fogadó bizottság harsány három­szoros eljene után Berthóty István dr. polgármester hatásos, szép beszéde következett, mely így hangzott: Kormányzó Ur! Főméltóságú Urunk! Békéscsaba város közönsége nevében lelkes örvendezéssel és mély hódolattal fogadom és kö­szöntöm Főméltóságodat, amikor e város falai közé érkezik. Itt az alföldi róna szélén él városunk népe, amely a kipusz­tított, mocsárrá változtatott he­lyen megtelepedve, visszahódí­totta azt a pusztaságtól és az ál­dott hazai föld rögének fáradsá­gos megmunkálásával szerezte és gyűjtötte össze azt az anyagi és szellemi erőt, amely a várost gyors népesedéshez és állandó fejlődéshez segítette. A mai város első telepesei tótok voltak, la­kosságunk többsége ma is tót anyanyelvű, de békés együttélés­ben, sőt egybefogottságban él itt a magyar- és tótnyelvű­ lakosság és mind a kettő összedobbanó szív­vel, azonos benső érméssel és hű­séggel szereti magyar hazáját. Hazaszeretetünk egységessége váltja ki népünkből az igaz öröm és boldogság érzetét, amikor kö­rében megjelenni látja annak fel­kőlt személyét, aki a nemzet egé­szének bizalmából államiságunk megszemélyesítője, akinek egyé­niségében kifejezésre jut küzdel­mes múltunk minden dicsősége, balsors által megtépett jelenünk csüggedetlen bizó munkája és a ki lánglelkével, erős akaratával és hitével egy jobb jövő bizto­sitéka, a nemzetnek reménye. Ez a város is átszenvedte a közelmúlt hármas kálváriáját, en­nek népe és különösen azok, a­kiknek anyagi jobblét nem jutott osztályrészül, küzködik és szen­ved a nehéz jelenben, de nyo­masztó szenvedések között is tűréssel, kitartással, acélozódó akarattal, Istenébe, nemzetébe és Főméltóságodba vetett hittel és bízó reménységgel néz és halad a jövő elé. Hitében, lelkesedésében meg­erősíti őt Főméltóságodnak köré­ben való megjelenése, legmaga­sabb kegyes látogatása és azért az a fénysugár, amely ma itt sok ezer örömkönnyes szempárból ragyog Főméltóságod felé, glória­ként övezi alakját és kíséri lép­teit, a hála, lelkesedés, szeretet, bizalom és hódolat minden szi­vet átható és magával ragadó érzésének kifejezője. Isten hozta! Isten áldja! A kormányzó végtelen szívesség­gel, figyelmesen hallgatta a polgár­mester szavait és azok végeztével a következőkben válaszolt: Nagyon köszönöm üdvözlő sza­vait és örömmel hallom, hogy en­nek a­ városnak lakossága a pusz­tulásból és rablásból megmentette a legnagyobb kincset, a honsze­retetet és a bizalmat a jobb jö­vőbe. Meg vagyok győződve, hogy Békéscsabának egész lakossága anyanyelv különbség nélkül oda­adóan és önzetlenül fog támogatni nehéz feladatomban, hazánkat bol­doggá és hatalmasabbá tenni. A kormányzó beszéde után, melyet viharos éljenzés zúgása követett, va­lamennyien kimentek a pályaudvar­ról a várakozó díszfogatokhoz. A kormányzó hintóját a kocsik végtelen száma követte. A fellobo­gózott utcákon rengeteg ember állt, kik állandóan éltették a kormányzót. A városháza előtt. A városháza előtt felállott kato­naság feszes állásban, teljes felsze­reléssel várta a kormányzót, aki el­sősorban a leányok üdvözletét fo­gadta. Dr. Bertóthy Istvánné lelkes, szép szavai után Áchim Mariska be­szélt, majd a kis Muntyán Izabella következett hatalmas virágcsokorral kezében. A leányka beszéd közben a meghatottságtól sírva fakadt, mire a kormányzó derült mosol­lyal szólt rá : — Nem szabad ennyire elszomo­rodni ! A csokor átadásakor a kormányzó megköszönte azt és rendkívül szí­vélyesen fogadta azt a gyönyörű máriás selyemzászlót, melyet Széc­henyi Ilona grófnő készített­ és adott át. Festői volt a két díszmagyaros apród: Széchenyi Ferencz és Károly, akik a zászlót tartották. Ezután a csapatszemle követke­zett. Gyönyörű jelenet volt, mikor a kormányzó előtt dübörögve lép­tek el a csapatok. Ily rendet, ami­lyen most uralkodik a hadseregben, igazán csak békében láthattunk. A csapatszemle után a kormányzó kíséretével a városháza nagyter­mébe­­ ment. A tanácsteremben. A tanácsteremben a kormányzó asztala köré gyűltek a küldött­ségek. A rengeteg nép teljesen megtöltötte a termet és halálos csend­ben tárult szét a szárnyas-ajtó, mi­kor a kormányzó belépett. A küldöttségek szónokai a kö­vetkező sorrendben beszéltek: 1. Békéscsabai r. kath. egyház nevé­ben Bartos Ferencz r. kath. plébá­nos. 2. Az ág. hitvall. ev. egyház nevében Szeberényi Lajos dr. espe­res. 3. A református egyház nevé­ben Koppányi Gyula ref. lelkész. 4. Békésvármegye közönsége nevében dr. Daimel Sándor alispán. 5. A csonka Aradmegye küldöttsége ne­vében dr. Hántó Jenő, aradi alispán. 6. Békésvármegye tisztviselői ne­vében Nizsalovszky Kálmán. 7. A főgimnázium és leányközépiskola nevében Babich Pál. 9. A békésme­gyei tanfelügyelőség nevében Mik­ler Sándor tanfelügyelő. 9. A bé­késcsabai Nőegylet, Vöröskereszt, Stefánia Szövetség és a Szanató­rium nevében Beliczey Rezsőné. 10. A MOVE és a TEVÉL nevében Rell Lajos dr. főgimn. igazgató. 11. Az Ébredők nevében Sagály József főgimn. tanár. 12. Az Erdélyi Ma­gyar—Székely Szövetség nevében Gyarmath B. János, kórházi vezető gondnok. 13. A Gazdasági Egyesü­let nevében Beliczey Géza. 14. Ipar­testület nevében Timár Endre. 15. A kisgazdák nevében Sailer Vilmos. 16. A népegylet nevében Nigrinyi János és a város közönsége ne­vében Berthóty István dr. polgár­mester beszéltek. A polgármester beszéde előtt végtelenül megható jelenet játszódott le. Egy gyász­ruhás hölgy gyászfátyolos, nemzeti­szallagos csokrot nyújtott át a kor­mányzó urnak a menekült erdélyi nők nevében. Nem maradt egy szem se szárazon. A Kormányzó állva hallgatta vé­gig a rövid, de velős és valóban mintaszerű beszédeket, melyek után különös és jellemző kifejezés mód­jával Horthy Miklós kormányzó kezdte el szép és szenzációs be­szédét. A beszéd így hangzott: Mindenek előtt szívemből kö­szönöm azokat az üdvözlő szava­kat, amelyekből megláttam, hogyan gondolkoznak itt. Először vagyok életemben Csa­bán és azokban a városokban, amelyeket tegnap érintettem, mert szinte egész életemet távol töl­töttem hazámtól és ha haza­jöttem pár napra, családom körében időz­tem. Talán ezért szeretem annyira hazámat, mert az ember messzi­ről inkább csak a szépet és jót látja. Most, hogy a sors és az ország bizalma erre a nehéz helyre he­lyezett, bele­láttam mindenbe. Sok van, amin változtatni kell, ha az

Next