Körösvidék, 1920. szeptember-december (1. évfolyam, 126-226. szám)

1920-09-19 / 141. szám

4 Körösvidék vagy 20 deka hust és lebillentette az ujjával. Tessék harminc deka, a csabai mintára. Mikor az as­­szony elkezdte vissza nem adható parlamenti beszédét, a húsra rádo­bott egy tizdekás súlyt és szentori hangon hozzáfűzte „most negyven deka a hus. Ha nem tetszik, ne vigye el, egyék szalmát."­ De én se megyek többet a hetipiacra, annyi szent! Még rendőri segédlettel sem ... dékák, a nemzeti élet minden akadályát ki fogják forgatni sarkaiból, nem máról-holnapra, nem zsidó­üldözéssel nem pogrommal, hanem öntudatos, kitartó, alkotó munkával mindenkor szem előtt tartva azt a tanulságot, hogy a nemzeti politika szempontjából a zsidóság mindörökre elvesztette hitelét. Csá gi. Kik hát azok az ébredő magyarok ? Az egyik oldalon — elsősorban a zsidóságén — emberileg érthető, a személyes érintkezésben is nyilvánuló gyűlölet, talán üdvös félelemmel is párosulva. A másik oldalon — a kereszténység nagy részében — az ébredő magyarok céljainak félre­ismerésében gyökerező, a célok meg­valósításában kételkedő, a magyar faj szeretetével össze nem férő cini­kus semmibevevés és nemtörődöm­ség. Az ébredő magyarok hirdette eszme pedig a gyűlölet, semmibe­vevés és nemtörődömség zajló hul­lámai közt is diadalmasan nyomul előre. Mi ennek a magyarázata? Kik hát azok az ébredő magyarok? Ki tagadhatná le azt a tényt, hogy a zsidó fajt megbocsáthatatlan bűnök terhelik Magyarország összeomlásá­ban ? Vagy talán külső ellenség tépte darabokra Magyarország testét ? Nem. A külső ellenség csak befe­jezte azt a munkát, amelyet lénye­gében már a belső ellenség, a zsidó faj elvégzett. Emlékezzünk csak a Kéri Pálok, Pogány Józsefek, Böhm Vilmosok, Kun Bélák, Szamuelly Tiborok és még sok-sok hitsorso­suk tervszerű, nemzetgyilkos mun­kájára. Emlékezzünk az országháza pincéjének orosz-zsidó hóhéraira, emlékezzünk a dunántúli és duna­tiszaközi ellenforradalom áldozataira, emlékezzünk Szamuely halálvonatára, emlékezzünk nemzeti színeink szent történeti hagyományaink és emlé­keink meggyalázására és ha mind­erről megemlékezünk, még mindig sok súlyos bünt hagytunk említet­lenül. Rabszolgává tette — hála Isten­nek, hogy csak néhány keserves hó­napra — a zsidó faji imperializ­musnak néhány tipikus képviselője a magyar népet politikai téren. Hogy rabszolgaságunk pénzügyi és ke­reskedelmi téren állandó, az min­denki előtt ismeretes szomorú va­lóság. A nagytőke zsidó kézben van és így nagyon könnyen ért­hető, miért nincs értéke a magyar­országi nagytőkének a magyar nem­zeti földbirtokpolitika iránt. Hatal­mába kerítette a zsidó faj a sajtót és az irodalmat és az ebben rejlő nagy hatalmat is a magyar nemzet megrontására használta fel. Ez az a métely, mely nem a testet sor­vasztotta el, hanem a lelki élet, a keresztény erkölcs, a tiszta nemzeti érzés gyökereit rágta el szó m­ód­jára,­­észrevétlenül. Ez a métely pu­hította meg és tette alkalmassá a népbolondító és országpusztitó esz­mék befogadására a magyar nép lelkét. Ezek a közelmúlt legkeserűbb emlékei, ezek nemzeti életünk leg­veszedelmesebb fekélyei. Ezek a keserű emlékek élnek az ébredő magyarokban kiolthatatlanul, ezeket a fekélyeket fogják meggyógyítani és ha kell, kioperálni a magyar nemzet beteg testéből. Az ébredő magyarok az élet minden megnyil­vánulásához nemzeti életet akarnak élni és minthogy ez eltökélt szán­ Kenyérharc Általános az elkeseredés a nél­külözők körében és méltán hinné az ember, hogy ilyen körülmények között minden nélkülöző kapva -kap egy-egy kínálkozó pillanatnyi segít­ség után, amely — bár ideig-óráig — de enyhíti nyomorúságát. Sajnos azonban immár sok azok­nak a példáknak a száma, melyek azt bizonyítják, hogy a sok panasz­nak, a hangos fajoknak, nemcsak a tényleg létező nyomorúság az oka, hanem igen sok esetben maguk a nyomorúságban élők. Ma egy munkakereső — ha ugyan nevezhető munkakeresőnek — aki a Csirkepiac lócáin üldögél elpipál­gatva-köpködve napok hosszat, 16 korona órabért kér akármilyen apró-cseprő, könnyebb természetű, belső területeken el­végzendő munkáért. Napi 8 órai munkaidőt számítva, a 16 koronás órabér 128 korona napi, vagyis 3840 korona havi keresetet jelent. Mi ez a zsidók rebachjához ké­pest? Nem szabad azonban elfelednünk, hogy a zsidó rebach nem becsületes munkabér, tehát nem szabad utána igazodnunk, hanem ellenkezőleg, arra kell törekednünk, hogy még magunknak is méltányos igényeket szabunk, törjük le a mások szédü­letes haszonlesését is, amely semmi esetre sem becsületes és nem vezet jóra. A napokban egy békési tőzegát­rakási esetről írtunk, melynek he­lyes megvilágítására közöljük az alábbi sorokat, melyeket a munka kiadója küldött hozzánk . A tőzeg átrakását az AEGV. kocsijaiba az első esetben 60 f.-ért eszközöltet­tem mázsánként. A többi szállít­mányt már 1 koronáért hányták át a munkások, míg a szóban forgó esetben már 2 koronán alul nem voltak hajlandók a tőzeget áthányni annak dacára, hogy szakértők sze­rint az 1 koronás munkadíj mellett 1 munkás naponta 150 koronás ke­resethez jutott. Én a jelen esetben nem egy munkás csapattal, hanem négy munkás csapattal állottam szóba, melyek közül három csapat bizonytalan, majdnem gúnyos fele­letet adott, a negyedik csapat pe­dig, mely eddig az átrakást végezte 1 koronáért, most 2 koronán alul nem is tárgyalt velem. Ezt a hor­ribilis követelést hallva, a jelen levő állami tisztviselő felháborodott és kijelentette, hogy négy társával hajlandó az 1 koronás egységi árért az átrakást eszközölni, amelyet tel­jesítettek is. Én ezen magatartásuk feletti elérzékenyülésem következ­tében, minden egyes úr részére tisz­teletem jeléül 1—1 drb nyulat kül­döttem. Ez a valódi tényállás. Ezek azok az esetek, amelyek láttán azt kell hinnie az embernek, hogy nincs nyomorúság, nincs sze­génység és nincs munkanélküliség, csak nagyhangú panaszok vannak és túlzott, elvakult követelések. Békéscsaba, 1920. szeptem­ber 19. Lengyel zsákmány Páris, szept. 18. A lengyelek ellen­offenzivájuk során augusztus 15-től 25-ikéig terjedő idő alatt 100,000 foglyot, 1100 gépfegyvert, 245 nehéz ágyút zsákmányoltak. Székelyek dala Sóhajtások útján Vágyódások után, Gyötrő emlékek közt, Egyszer tövis között, Vérkönnyeket sirva, Átkot imádkozva, Gyötrelmes éjekben Bús Csaba vitézzel Hazámban hontalan, Dühtől mámorosan, Keserű lélekkel járok én biís székely, Özvegy édes anyám Tudom, hogy vársz reám, Nem tudod, hol járok, Azt sem merre vagyok . . . Rabnak hiszed fiad, Mint magad is rab vagy . . . Hontalan panasszal, Néma vágyódással Várjuk egymást vissza Hargita aljába . . . Keserű lélekkel Sok hazátlan székely ... , Perbe is fogának S dobra juttatának . . . Judások adtak el Mindent, ami székely ... Ősi hajlékomba, Tornácos házamba, Rablók kerekedtek , Oláhok kerültek!! Csikorgó fogakkal Bosszú, bosszút forral . . . Haj ! megtér még egyszer A hazátlan székely . . . Eladtak . . . Megvettek . . . Bujdosóvá tettek ! Búsuló szivünkbe Ok csöpögtették be A szörnyű fogadást Vért! Vért ! Bosszúállást!! ! Te fölséges Isten Irgalmad ne legyen Az oláh csordákon Azon a nagy napon : Ha jön bús lélekkel A hazátlan székely. Dolgozz, bosszú . . . forrj, vágj . . . Gyötörj, kinézz, sújts, vágj . . . Tanits nappal, ébren S a vajúdó éjben. Kisérj, mint az árnyék, Ha nélküled járnék, De otthon is térj be Minden székely szivbe . . . Izzék a parazsad, Mig lányra nem kaphat S nem fizethet vésszel A hazátlan székely. Fogadom lelkemre S az élő Istenre , Szép Erdélyországot, Kisebbik hazámot Megszerzem, megvédem Életen és véren ! Népek söpredéke Nem leszen úr benne ! Halld meg ezt nagyvilág S bámuld meg a csudát, Ha majd mennykövekkel Hazatér a székely, Szép deli madarak, Jó holló madarak Otthon maradjatok S minket megvárjatok . . . Hazajövünk, haza, Véres lakomára. Vig nótákat mondunk, Szilaj táncot járunk . . . A nagy oláh torra Jöhettek károgva . . . Megjövünk egy éjjel Sok hazátlan székely ! Tylos. Megkezdődtek a lengyel-litván béke­tárgyalások Riga, szept. 18. Ma kezdődnek meg a lengyel-orosz béketárgyalások. A litvánokkal Kaivariaban már folyik az egyezkedés, míg a litván csapatok orosz tisztek veze­tésével újabb heves támadásokat intéztek a lengyel állások ellen, melyek azonban megingathatatlanoknak bizo­nyultak. HÍREK — A főispáni installáció. Bé­kés megye törvényhatósági bizott­sága szeptember hó 25-ikén dél­előtt 10 órakor rendkívüli közgyű­lést tart borostyánkői dr. Egan Imre főispán ünnepélyes beigtatása vé­gett. A közgyűlést reggel 9 órakor a gyulai róm. kath. és a reformá­tus templomban istentisztelet előzi meg. Az installáció megtörténte után a főispán fogadja a nála tisz­telegni óhajtó testületeket, egyesü­leteket és magánosokat. — Évnyitó ifjúsági istentiszte­let. A békécsabai ág. h. ev. nagy­templomban ma d. e. 11 órakor évnyitó ifjúsági istentisztelet lesz, melyen az összes iskolák evang. tanulói részt vesznek. A főgimná­zium evang. tanulói d. e. fél 11 óra után gyülekeznek a főgim­názium épületében. — Csanádapáca jubiláris ün­nepe. Csanádapáca községe 100 éves fennállásának emlékére szep­tember hó 26-án vasárnap nagy ünnepséget rendez, melynek prog­ramja a következő: Reggel 9 órakor ünnepélyes közgyűlés a községházán, 10 órakor Tedeum, fél 12 órakor ünnepies népgyűlés a piactéren, 1 órakor díszebéd, 3 órakor nagy népünnepély a piactéren, 8 órakor tánc. 27-én 9 órakor ünnepélyes gyászistentisztelet az elhunyt lako­sokért és hősökért. A diszebéden mindeki résztvehet, beléptijegyek szept. 23-ig a szövetkezeti boltban kaphatók. — A népünnepély belép­tidija 10 kor., gyermekeknek 5 kor. — Konfetti, virág, buffet-sátor, szép­ségverseny, nagy kabaré, gyermek mulatságok, este tánc. — Uj hetilap Békéscsabán. Október tizedikén jelenik meg Békéscsabán Dénes Jenő szerkesz­tésében a „Fáklya11 című irodalmi és művészeti hetilap. Szívesen köszöntjük a nálunk szokatlan és bátor vállalkozást, örömmel üdvö­zöljük, mert Dénes szerkesztő sze­mélye garancia arra, hogy ez a lap az igaz magyar kultúra fáklyavivője lesz és marad. A munkatársak tekintélyes névsora pedig arról biztosit bennünket, hogy a „Fáklya" sohasem fog a fővárosi „művészi" hetilapok színvonalára sü­lyedni. © szinte sikert kivánunk Dénes vállalkozásához és reméljük, hogy a megye közönsége nem vonja meg támogatását a szimpatikus vállal­kozástól. — Beírás a városi kereskedő­tanonc iskolába ma (vasárnap) délelőtt 10—12-ig lesz az iskola helyiségében. A volt tanulók Ellen­őrző­ könyvükkel, új tanulók utolsó iskolai bizonyítványuk, születési-és újraoltási-bizonyítvány alapján lesznek felvéve. Beíráskor fizetendő az 5 K első félévi tandij. Rendes tanítás hétfőn kezdődik. Igazgató.

Next