Körösvidék, 1921. január-március (2. évfolyam, 1-68. szám)
1921-01-26 / 20. szám
2 az oláhok kudarca Nem tudják kimutatni az erdélyi román többséget • Hivatalos oláh statisztika Az oláhok tudvalevőleg általános népszámlálást rendeztek Erdélyben, hogy a hivatalos mesterkedések, ferdítések útján bebizonyítsák, hogy mennyire joguk van az elrablott területekre. Ezt a népszámlálást természetesen a magyar határ felé induló vagyonok százai előzték meg s az „arány" javítására megindult a bocskorosok bevándorlása az ősi magyar helyekre. Mégis szomorú eredménnyel végződött a népszámlálás. Mindennek dacára a hivatalos oláh közlés szerint az egyes erdélyi városok statisztikája a következőkép fest: Kolozsvár. Összlakosság 67.497. Ebből magyar 38.330, román 10.725, zsidó 9188, német 3640, egyéb nemzetiség 5594. Arad. Összlakosság 62.400. Ebből magyar 39.399, román 12.469, zsidó 5306, német 3012, egyéb nemzetiség 2304. Nagyvárad. Összlakosság 67.000. Ebből magyar 40.200, román 8040, zsidó 15.410, más nemzetiség 3350. Brassó. Összlakosság 39.994. Ebből magyar 15.035, román 12.185, szász 11.137, zsidó 1499. Szatmár. Összlakosság 37.378. Ebből magyar 24.679, román 4832, zsidó 7720, német 180, egyéb 152. Marosvásárhely. Összlakosság 31.145. Ebből magyar 23.285, román 3952, zsidó 3274, német 456, egyéb 178. Lúgos. Összlakosság 20036. Ebből magyar 4235, román 7611, német 5983, zsidó 1776, egyéb nemzetiségű 423. Amint látjuk, a zsidók egyszerre megszűntek magyaroknak vallani magukat, mihelyst az érdekük úgy kívánta. Most a magyarság számarányát kellett csökkenteni, tehát: nemzetiségük zsidó. Ezt a kis statisztikát beküldhetik az oláhok az ántántnak ! fflég mindig homály fedi a szolnoki gyermekgyilkosság körülményeit A szolnoki gyermekgyilkosság ügyében újabb bonyodalmakat idézett elő az a körülmény, hogy a nyomozás során kiderült, hogy az áldozat meggyilkolását nem Budapesten, hanem Szolnokon követték el. Minthogy ez a tény Kissék minden eddigi vallomásának ellentmond, megvizsgálják Kiss Istvánnak és feleségének elmebeli állapotát, mert az a gyanú, hogy nem épelméjüek. Körsevitték ilpadt az amerikai kivándorlók száma Az Egyesült Államok kormánya az Európából bevándorlott amerikaiakról nemzetiségük szerint kimutatást készíttetett,amelyből kitűnik, hogy 1920-ban mindössze 252 magyar érkezett Amerikába letelepedési szándékkal, rövid tartózkodásra pedig 54. Ezek közül 84 Csonkamagyarországról való, a többi pedig más országokról és Magyarország megszállott területeiről. Az Amerikába utazók száma tehát alaposan megapadt a legutóbbi időkben, míg a hazavándorlók száma hatalmas arányokat ért el. A kimutatás szerint a múlt évben 14619 magyar hagyta el Amerikát véglegesen. Huszonnyolcezer lakosa van Békésnek Békésen most fejeződtek be a népszámlálási munkálatok. A tfzeles, átvizsgált adatok szerint Békés lakosságának lélekszáma 27.983, házainak száma pedig 5631. A szaporulat a legutóbbi népszámlálás eredményével szemben 1108 lélek. Kisgazdák az új pártalakulásról Budapest, jan. 25. A kormányzópárt a kilépések és az uj pártalakulások következtében lényeges változást nem szenvedett. Belső erőviszonyainak az egyes pártok között való megoszlása itt-ott eltolódott. A kisgazdapárt tagjai értekezletre gyűltek össze, melyen az Andrássy-féle alakulással s az alakulás által teremtett részben uj helyzettel fognak foglalkozni. Meghívó: A ,,Körösvidék" Békésmegyei Keresztény Nyomda-és Lapkiadó R. T. igazgatósága f. hó 27-én, csütörtökön d. u. 3 órakor gyűlést tart, melyre az igazgató urak szives megjelenését kéri az Elnökség. Tárgy: Az évi mérleg bemutatása. Békéscsaba, 1921. január 26. 9 nőnevelés Az iskola nevelő hatása csak akkor érvényesül teljes egészében, ha a nevelés oroszlánrészét a szülők vállalják magukra. Az iskola inkább tanít s mellette a szülőkre hárul a nevelés nehéz feladata. A szülők közül viszont az anya az, akinek hivatása gyermekei nevelése, amit a gyermek öntudatra ébredésének idejében kell megkezdeni, hogy önállóvá válásáig szakadatlanul folytatva, értékes polgárává váljon a hazának. A nevelés terhes feladata elsősorban az anya vállaira nehezedvén, az ország társadalmának jellegét az anya műveltségének és neveltségének foka adja meg. Ezért sokkal nagyobb fontosságot kell tulajdonítanunk a nőnevelésnek, mint azt felületes elbírálás mellett legtöbben gondolják. A mindennapi élet gyakorlati tudnivalóit nem az iskolában, hanem a családban tanulja meg a mindkét nembeli gyermek. A legelemibb egészségügyi szabályokat, a naponként többszöri mosdást, a tiszta rendes ruházkodást, a mértékletességet a táplálkozásnál, a kés, villa, kanál használatát, a lakás gyakori szellőztetését, a tisztaságot és rendet, mind otthon kell belenevelni az emberbe s ebben a munkában az iskola csak támogató, segítő szerepre juthat, mert a gyermek életének legnagyobb része mégis csak a családban folyik le és ott kínálkozik alkalom a példaadásra, szemléltető oktatásra és a tanítás ellenőrzésére, szóval az igazi nevelésre. Hiába lesznek addig a legkiválóbb iskolák, amíg át nem látjuk a házi nevelés óriási horderejét és nem helyezünk megfelelő súlyt a nőképzésre, a leendő anyák alaposabb nevelésére, a nők általános műveltségének emelésére. Hogy ez mai közoktatási rendszerünk mellett sok nehézségbe ütközik, az kétségtelen, de leányiskoláink gyakorlatiasabb tantervével nem lehetetlen. Alapja mindenesetre a kötelező népoktatás kiterjesztése legalább 8 évre, melyből az utolsó két évben a leányok oktatásának teljesen gyakorlatinak kellene lennie és azokban vezető szerepet kellene juttatni a neveléstannak. A 14 éves leány már valóságos anyahelyettes az egyszerű családodban s ha elsajátítja az iskolában a gyermeknevelés alapfogalmait, fiatalabb testvéreivel szemben igen eredményes nevelő hatást gyakorolhat. A csecsemővédelem kiterjedtebb megszervezése azután lehetővé tenné az iskolában lefektetett alap továbbfejlesztését, a védőnők szaporítását és feladatkörük kiterjesztését a nagyobb gyermekek nevelésének ellenőrzésére. Ezek felfrissítenék a fiatal anyákban mindazt, amit évekkel előbb már az iskolában tanítottak nekik és az első gyermek fejlődésével együtt gyakorlatilag megismételtetnék velük a régi leckét, melynek újabb elismétléséhez minden gyermekszaporulat újabb alkalmat kínálna. A közrend alapja a fegyelem, az engedelmesség, a törvények, rendeletek és hatóságok intézkedéseivel szemben. A engedelmességre és önfegyelemre pedig nevelni kell az embereket akkor, amikor még hajlíthatóbbak: gyermekkorukban. Ez a nevelés elsősorban az anyának, a nőnek legszentebb hivatása, ennek a hivatásnak betöltésére tehát képessé kell tenni a nőt. Gyucha András a boldogfalvi harangozó Irta: Gajdács Pál IV. — Ne bomoljatok gyerekek! Legyen eszetek! Nem látjátok, hogy kocsisunknak az esze ugy is olyan most, mint a kerék, melynek az agya nagyon ki van kopva. Az én Istvánom ugyan erősen protestált minden ilyen célzatos föltevés ellen s mikor a kocsira ülve, bátorkodtam azt a kérdést kockáztatni hozzá: — Mondd meg csak te István, hát hogy is állunk az ész dolgában ? — Hát csak úgy, — mondja gyanúsan mosolyogva, hogy olyan józan vagyok, akárcsak a ma született bárány, aszondom. őneki ez volt rendesen a szavajárása, valahányszor itt-ott ugy egy kicsit meglittyent az esze a bortól. Mindennek dacára bizva lovaim okosságában s a csípős éjszaki szél józanító hatásában azt hittem elindulhatunk. Igen ám, de most az egyszer kifelejtettem a számításból azt, hogy az ember sorsát fenn a magasban, hatalmasabb lények intézik, mert hat ember tervez, Isten végez. Most az egyszer azonban nem Isten végzett, hanem az öreg Gyucha András, a harangozó. Dehogy végzett, hisz éppen az volt a baj, hogy nem végzett, sehogy sem akarta bevégezni a harangozást, holott már nemcsak a szabályrendeleti negyedóra, de a másik negyedóra is eltelt s ő még folyton húzta. Néha-néha ugy tetszett, mintha már megállna s ekkor a kocsin ülők s a házbeliek között ujra meg újra elkezdődött a búcsúzkodás. De az öreg ugy belejött a harangozásba, hogy mi azt hittük, ítéletnapig se hagyja el. Ha néha lassított is, olyan volt ez, mint vihar alkalmával, ha a szél néha egy két percre elpihen, hogy azután annál nagyobb vehemenciával folytassa. Mikor már a harmadik negyed is elmúlt folytonos harangozás mellett, a jámbor falusiak, kik télen már 6 órakor a maguk ágyában pihennek, felriadoztak s miután e diszes harangozás sokszor nagyon is hasonlított ahhoz, mint mikor tűzvész alkalmával félreverik a harangot, kiszaladtak az utcára körülnézni, hol, merre van a tűz, egymástól kérdezték, merre ég, de a tűz felől senki sem tudott semmit. Maguk a disznótori vendégek, köztük a kurátor uram is, kezdték a fejüket csóválni, mi annyival könnyebben ment nektek, amennyiben a mokrai hegy levélől fejük úgy is hol jobbra, hol balra, hol előre, hol hátra biccent. A harangozás meg egyre tartott, már több mint egy órája harangozott a vén Gyucha, kit kezdett a felháborodott közvélemény kegyetlen címekkel apostrophálni, mely titulusok között a részeg disznó, egyptomi marha, akasztani való gazember még a szelidebbjéből valók voltak. S mikor a harangozás már az ötödik, majd a hatodik negyedbe is áthúzódott, a kurátor az ő tekintélyének egész súlyával s így nehéz, határozott, bár nem mondhatni, hogy biztos léptekkel neki indult, hogy majd ő elhallgattatja azt a vén gazembert. Neki indult, de vagy a nagy sötétségnek, vagy egyéb oknak miatta, csak a kancellária előtti olajfáig haladt, mert itt ugy nekiment a lutheránus papok eme szent fájának, hogy az orrából, mint a kinyitott csapból, csak úgy dúlt a vér (a rossz nyelvek ugyan azt mondják, hogy nem is vér volt az, hanem a vacsoránál több liternyi mennyiségben magába vett szekszárdi veres bor.) Látva a kurátor uram derrangirt állapotát, az egyházfi rohant azután a templom felé, egyenesen a parochia előtt levő s most simára fagyott pocsolyán át, rohant de csak a pocsolya közepéig, mert ott mind a két lába hirtelen kicsúszott alóla s a másik percben már akkora csillag diszlett a sima jégen, akárcsak a Jupiter csillag az égen. Mi a sötétben csak egy nagy zuhanást s recsegést, utána pedig igen épületes dissertatiót halottunk a gazember, a részeg harangozókról s azoknak szentjeiről. Ezalatt az emberek próbálták kinyitni a templom ajtaját, eljött a lakatos is, de a kulcs belülről bent volt a zárban. Azután próbáltak kiabálni. Kiabálni, mintha az, aki húzza a harangot, hallaná azt, ha alatta 25—30 méterrel mélyebben akár egy ország is torkaszakadtából kiabálna. Ekkor valakinek eszébe jutott vizipuskát hozni elő, igen ám, de ez meg be volt fagyva. Majd göröngyöket kezdtek hajigálni, a harangok felé. Egyik-másik fel is tudott dobni odáig, sőt egy el is treffelte az öreg Gyucha kobakját, mire az öreg csak ennyit mondott: — Adta rossz böregérje! — azt gondolta, hogy valami denevér csapódott hozzá. — Föl kell menni a toronyba! — kiált a biró, aki szintén oda jött már. (Folyt, k.)