Körösvidék, 1921. április-június (2. évfolyam, 69-141. szám)

1921-06-25 / 138. szám

IHi hót a destrukció ? Vettük a következő felszólalást: A „Békés megye" tegnapi 141. számában leközölt vezércikk éles kirohanást intéz a közélelmezési miniszter ellen, akiről megállapítja, hogy hamis hírek és gabonaárak forgalombahozatalával a tőzsdén hamis gabona áralakulásokat idéz elő és félrevezeti és megfélemlíti a termelőket abból a célból, hogy a keresztény gabonavásárló cégeket gyors meggazdagodáshoz juttassa. Nem foglalkozunk a közélelme­zési miniszter úr személyének ilyen beállításával, az ő keze el fog érni odáig, hogy ezeket a vádakat kellő súl­lyal megcáfolja, csak arra aka­runk rámutatni, hogy a gabona sza­badforgalma még be sem állott jó­formán és máris megkezdődött az üszökdobás, az ékverés a termelő és fogyasztó közé. Nemcsak a ga­bonakereskedelem letörésére irányul ez a kis hajsza, hanem a fogyasztó ellen is, mert a kereskedő a termelő és fogyasztó közé illeszkedve, ellátja a piacot a szükségleti cikkekkel. Ha most a termelőt félrevezetjük, az bizalmatlan lesz és elvonja ter­ményét a piactól. Ki érzi meg en­nek a következményét ? Elsősorban a fogyasztó, aki elsőrendű életszük­séglet cikkéhez, a kenyérhez nem tud hozzájutni és csak másodsorban a gabonakereskedő, aki legitim hasz­nától esik el. A közélelmezési mi­niszter úr, aki maga is kisgazda és így ha egyébért nem, már azért se tételezhető fel róla, hogy a gazda­társadalmat szándékosan félreve­zetné, nyugodtságot igyekezett te­rem­teni a termelők között, hogy bi­zalma legyen a gazdának áruját a piacra dobni. Tisztán áll a szándék minden jó­zanul gondolkozó ember előtt, de az egész kormány és a kisgazda­párt egyetemesen fedi az ő inten­cióit. Két eshetőség áll ma fenn és pedig vagy a közélelmezési minisz­ter és az ő munkálkodásáért a fe­lelősséget vállaló minisztertanács és a kisgazdapárt az igazi jóakarója a termelő keresztény kisgazdatársa­dalomnak, vagy a »Békés megye« című politikai napilap vezércikk­írója, akit megnyugtathatunk, hogy most nincs szovjet, amikor Kun Béla elvtárs azt csinálta, amit akart, hanem népképviseleten alapuló fe­lelős kormányzata van és nem nép­bolondítás, hanem népboldogítás és romok eltakarítása a célja a kor­mányzatnak. Téved a cikkíró abban is, hogy a közélelmezési miniszter a gabona­kereskedőket akarja a termelőkkel szemben gyors meggazdagodáshoz segíteni, mert pontos és megbízható tudomásunk van róla, hogy a gabona­kereskedők közül többen bevásár­lóiknak azt az utasítást adták épen a termelők megnyugtatására, hogy a feleslegeket előlegezzék le, de az átvétel napján esedékes tőzsdei, illetve piaci áron fizessék majd ki. Az amerikai tőzsdei árak irányító hatással vannak a budapesti tőzsdei áralakulásokra és ha az árak a bu­dapesti tőzsdén mégis alacsonyab­bak, az annak a jele, hogy a spe­kuláció azt látja, hogy a szomszé­dos államok termése fedezni fogja bőségesen a szükségleteket, esetleg egyéb magasabb számítás hat ki az áralakulásra, de mindenesetre függően az amerikai piaci áraktól is. Eddig van. Több szót nem veszte­getünk erre a dologra, csak arra kérjük a gazdaközönséget, hogy ne üljön föl, illetéktelen helyről jövő, jóindulatúnak beállított tanácsoknak, hanem hallgassanak legitim veze­tőikre. Legyen végre bizalom, rend és béke. L. Ehez a befejezett ügyhöz csak annyi hozzátennivalónk van, hogy súlyos bűn a termelőket arra bujto­gatni hamis beállításával nem való tényeknek, hogy termelje el a ke­nyérmagvakat s így kényszerítsen ki olyan áremelkedést, amit a nem­termelő szegény nép megfizetni nem tud. (Szerk.) Mi van ma ? 1927. Junius 25., szombat Róm. kath.: Vilmos hí. Prot.: Vilmos. A nap kel reggel 4 óra 3 perckor, nyugszik 20 (este 8) órakor. A hold kél 22 óra 37 perckor, (este 10-37) nyugszik reggel 9 óra 4 perckor. Délután 4 (16) óra: Szociális Misszió­társulat tombolajegyeinek elszámo­lása a Herkélyi iskolában. Este 6 (18) óra: Róm. kath. templomi énekkar próbája. Este 1/27 (18 30) és */s9 (20*30) óra: Mozielőadás a Városi Színházban. Homoiia ipara összeom­lás előtt­i katasztrófális csapás fenyegeti az oláh gyári munkásságot Bukarest, június 24. Az oláh kormány meggondolatlan és minden előrelátást nélkülöző gaz­­­dálkodása könnyen végzetessé vál­­­ható eredményekhez vezette a király­­­ságot. Az állami élet legfontosabb pillérei egymás után jutnak súlyos válságokba és ha a kormány idejében nem tud kellő erővel belenyúlni az esemé­nyek további menetébe, a gazdasági romlás megpecsételi Nagyrománia sorsát. A rohamosan növekvő munka­­­nélküliség, a napról-napra erősbödő­­ elégedetlenség és nyugtalanság, mely­­­nek szava Bukarestnek és a király­ság gyárvárosainak utcáiból hangzik fel, figyelmeztette a kormányt, hogy az oláh gyáripar összeomlás­a előtt áll és a munkanélküli­­­­ség folytonos növekedése nemcsak az ipari munkás­ságra jelent katasztrofális csapást, hanem az államra is. Románia gyáriparosai ma memo­randumot nyújtottak be az iparügyi minisztériumba, amely többek kö­zött az alábbiakat tartalmazza: Románia ipara teljes összeomlás előtt áll. Az a krízis, amiben az ipar jelenleg él, azt eredményezte, hogy a vállalatok tartalékaikat már felemésztették, óriási hitelekkel dol­goznak, amelyeknek a kamat­terhe sú­lyosan befolyásolja a termelést. A legtöbb vállalat már odajutott, hogy hitelét is kimerítette. Számos bel­földi üzem megszűnt, a vállalatok összessége pedig mélyen redukált üzemmel dolgozik, ugy hogy tény­leges kapacitásukat kihasználni nem tudják. Ebben a tekintetben rámu­tattunk arra, hogy pl. a Resicai vas­müvek, melyeknek a kapacitása évente 177,000 tonna, az 1920. évben csak 23,000 tonnát termeltek. A szesz­gyártás kapacitása 472,000 hl. s az 1920. évben csak 170,000 hit dol­gozott fel. Az ország gépgyártásá­nak évi kapacitása 1,360.000.000 lei értékű áru előállítása, míg az 1920. évben csak 685.000.000 lei értékű árut állított elő. — A bőrgyártásra nézve pontos számaink nincsenek, de ez az iparág is a kapacitásának csak egynegyed részével dolgozik. Az általános termelési költségek ezzel szemben nem változnak. E termelési költségek tehát a termelési lehető­ségeknek csak egy kis részét ter­helik és így természetes, hogy drá­gábban dolgozunk, mint a külföld. Áruink drága előállítása előidézi azt, hogy azokat megfelelően elhelyezni nem tudjuk. Ez a termelésnek újabb megszorítására vezet, aminek egye­nes eredménye a munkanélküliség megnövekedése. Ma az a helyzet, hogy számtalan cikket, mint pl. bú­tort, vasat, cipőt, bőrt, szappant stb. a drága szállítási és behozatali vám­költségek mellett is olcsóbban lehet az országba behozni, mint ahogyan ezeket a cikkeket itt elő tudjuk állí­tani. A nagyipar ennek folytán ere­jének végét járja. Kell, hogy ez a jelenség mindenkit gondolkodóba ejtsen. — Minden elmulasztott óra milliónyi kárt jelent. ! ­z oláh korm­ány különös engedékenysége a székelyekkel szemben Hendelit k­észül a magyar nyelv és a m­ayar Orőzs ny­ilatkozata útjáról Nagyszeben, június 24. A „Körösvidék" napról-napra lelki­ismeretes pontossággal számol be olvasóinak a megszállott területek eseményeiről. Állandóan éber figye­lemmel kisérjük a porba rajzolt ha­tárvonalon túli eseményeket és meg­látjuk a betolakodott önkényurak minden gaztettét. A szó szoros értelmében csodá­lattal tölt el az a nagy jóindulat és az az atyai gondoskodás, amelyet a bukaresti kormány most váratlanul tanúsít a kifosztott és holtrasanyar­gatott erdélyi magyarsággal szem­ben. Valami nagy külpolitikai változás előszelét érezhették meg a jó orrú bukaresti hóhérok, hogy ilyen hírte­len csepegő mézet hintenek a Groza miniszter száján keresztül Székely­föld eleven vértanúi felé. Sajnálhatják pedig, hogy csak most jutott eszükbe legalább maj­molni az emberséges érzületet. Hi­szen az a természetes állatiasság, amelyben eddig tomboltak az erdélyi magyarsággal szemben, már olyan vétket gyűjtött a fejükre, amelyeknek a megbocsájtása vagy elfelejtése lehetetlenség. Az erdélyi magyarok szenvedései nem maradhatnak megtorlás nélkül. Gróza miniszter útjának eredmé­nyéről különben az alábbi nagy­szebeni tudósításunk számol be: Most fejezte be Gróza Péter mi­niszter második erdélyi körútját, a­mely alkalommal Brassót, Segesvárt és Nagyszebent, a három szász em­ 2 Békéscsaba, 1921. június 25. póriumot látogatta meg. Útjában több szász képviselő is elkísérte és mindenütt információkat adtak a mi­niszternek a szászok helyzetéről és kívánságairól. Útja végeztével a miniszter alkal­mat talált arra, hogy a helyszínen megvizsgálja a gyergyószárhegyi ese­tet is, amelyről részletesen beszá­moltunk olvasóinknak. Gyergyószár­hegyen tudvalevőleg a hadsereg ki­gyulladt szénavagyonjait oltani akaró lakosságot katonák támadták meg és egy embert megöltek, a főjegy­zőt és a főbírót pedig súlyosan bán­talmazták. Gróza a helyszínen tár­gyalást folytatott Boglár ezredessel, a brassói csendőrparancsnokkal és elrendelte a legszigorúbb vizsgála­tot azzal, hogy annak adatait hozzá terjesszék fel. Követelte, hogy a vizs­gálat pártatlan és erélyes legyen s a bűnösök elvegyék méltó büntetésüket. A nagyszebeni látogatás befeje­zése után a miniszter két napra el­utazott Dévára, ahol feldolgozza út­jának tapasztalatait. Legközelebbi útja ismét a Székelyföldre fog ve­zetni, ahol, különösen Székelyud­varhelyen akar behatóbb tapasztalato­kat szerezni és információkat gyűjteni. A következőket mondotta a minisz­ter eddigi utazásainak eredményéről: — Ami a közöttem és a kormány között felmerült differenciákról szóló híreket illeti, annyi tény, hogy való­ban voltak bizonyos nehézségek, de azok természetszerűleg adódtak a dolgokból. Álláspontomat azonban a tanácskozások során teljes mérték­ben honorálta a minisztertanács. Hogy ez így van, azt a legköze­lebbi napokban kiadandó rendelke­zések fogják a legélénkebben do­kumentálni.­­ Így a magyar szervezkedés ügyében pár napon belül kimegy az intézkedés, amely biztosítja, hogy a szervezkedés elé egyetlen hatóság sem gördíthet akadályt. Meg fog történni egyidejűleg a magyar zászló használatának megengedése. A ma­gyar tisztviselők elhelyezésének kér­dését ugyancsak abban a szellem­ben fogják megoldani, amint azt nyilatkozataimban jeleztem. Ez vo­natkozik a magyar nyelv használa­tának kérdésére is. Ismétlem, hogy elvileg mindezt már elfogadta a mi­nisztertanács, most már a gyakor­lati keresztülvitelre kerül a sor. Tu­dom, hogy itt nagy nehézségek van­nak, mert mindehhez megfelelő ad­minisztratív személyi garanciák kel­lenek. Azt akarjuk ugyanis, hogy a­mit elhatároztunk, azt a gyakorlat­ban teljes mértékben keresztül is vigyük. Ezért a meg nem felelő embereket kicseréljük és mindenütt olyanokat állítunk a közigazgatás élére­­ akikre ezt a nehéz munkát nyugodt lelkiismerettel rá lehet bízni. Tudom, hogy ez a munka rendkí­vül súlyos, mert rendkívül nagy­szabású, de hiszem, hogy feltétlenül sikerülni fog. i­h­m­n 3­a • í Tőzsde Zürichben a magyar koronát 2­30-cal jegyezték Valuták :

Next