Körösvidék, 1921. április-június (2. évfolyam, 69-141. szám)

1921-04-22 / 86. szám

Békéscsaba, 1921. április 22. Csütörtök 11. évfolyam 85. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán, Szent István­ tér 18. szám A szerkesztőség telefon­száma : 60 Független keresztény politikai napilap Előfizetési árak: Egy hóra 35 K, negyedévre 100 K, félévre 200 K. — Egyes szám ára 2 k­orona Megmozdul vasárnap Békéscsaba keresztény tár­sadalma is, hogy felemelje követelő szavát a forradalom előkészítésében bűnös újságok felelősségre vonása mellett. A hazafias társadalmi egye­sületek összessége hívja egybe tag­jait, hogy Csaba egész társadalma hallassa szavát s követelje az ille­tékesektől, a kormánytól, a nemzet­gyűléstől a bűnösök megbüntetését. Ma még büntetlenül kalózkodnak az átfestett forradalmárok és hintik a konkolyt most is, habár alig száradt meg rajtuk a friss festék, mellyel vörös ábrázatukat nemzeti szinre átmázolták. De közeleg az idő, ami­kor felelniök kell cselekedeteikért s az ítélet — hisszük — szigorú, de igazságos lesz. Ha most kezünkbe vesszük a for­radalmi újságokat, megdöbbent a mai destruktív sajtó arcátlansága, hogy mindazok után, amit 1918. év végén s 1919 elején mertek, most is élnek, sőt ítélnek, felelősségre vonnak, purifikálnak. Vasárnap Csaba keresztény társa­dalma mond ítéletet a bűnösök felett, mert itt megbocsátásnak helye nincs. Minden bűn nyerhet bocsánatot, minden bűnnek lehet mentsége, de a hazaárulásnak, az országpusztítás­nak nincs mentsége! A bűnösök ezt érzik és a rendes szokás szerint igen hangosak s éppen ők követe­lik a leglármásabban a büntetést. Megvádolnak mindenkit, aki ma a fórumon van és a terror bekövet­keztekor követett passzivitást akarják ugyanolyan elbírálás alá bocsátani, mint a saját, a terrort előkészítő aktivitásukat. A felületes szemlélő­ben ez ideig-óráig keltheti azt a gondolatot, mintha méltatlan és ár­tatlan üldözés folyna, de az ítéletnél ki fog derülni, hogy kik a meg­tévesztettek és kik a bűnösök. Mi is követeljük, hogy mindenki bűnhődjék, akinek bármilyen elő­készítő szerepe volt az 1918. október 31. elkövetkezésében, de meggyőző­désünk, hogy nem lesz mód arra, hogy a zsidó destrukció bajnokai tisztára mosakodhassanak azért, mert a kereszténységnek is voltak a sza­badkőművesség, a liberális zsidó­demokrácia mákonyával megbolon­dított bélpoklosai, mert akik bűnö­sök, azok nem fajuk szerint, de bűneik súlyához mérten fognak bűn­hődni. A magyarság mindig lobbanékony természet volt. Hirtelen akart gyö­nyörű, színes álmokat megvalósítani, de ha már egy kissé eltávolodott a cél, a küzdelemben elernyedt. Erre is számít a túlsó oldal. Ezúttal azon­ban hiába. A magyar megtalálta önmagát s miután kivetette magából a tagjait elernyesztő elemeket, szívós akarattal küzd nemes nagy célja, a keresztény Magyarország felépítése felé. Ennek az építőmunkának egy része az a mozgalom, amely most érkezett Budapest, ápr. 21. A nemzetgyűlés mai ülését 11 órakor nyitotta meg Rakovszky Ist­ván elnök. Jelenti, hogy Drozdy Győző sürgős interpellációra kért és kapott engedélyt. A kormányprogramm vitájához Rassay Károly szólal fel. A kor­mányválság oka a királykérdés. E­miatt szakadtak meg a csehekkel folytatott tárgyalások is. Addig kon­szolidáció ni­ncs, míg a királykér­dést a kormány meg nem oldja. Tomcsányi V. Pál igazságügy­miniszter reflektál Beniczky Ödön tegnapi mentelmi bejelentésére. Ki­jelenti, hogy a kormányzó semmi intézkedést nem tett s mindenről csak utólag értesült. Elmondja ez­után a történteket. Az utasításokat ő adta ki s vállalja értük a felelős­séget. Izgatott közbekiáltások hang­zanak el és óriási zaj támad. Az igazságügyminiszter magyarázkodik, de a zaj folyton fokozódik. Végül ismét kijelenti, hogy a tett intézke­désekért felelősséget vállal. Andrássy Gyula gróf foglalkozik Grieger tegnapi beszédével a ki­rálynak a forradalom kitörésekor követett magatartásával kapcsolat­ban. Majd Rassayval szemben an­nak a reményének ad kifejezést, hogy a nemzetgyűlés vissza fog térni a legitim koronás királyhoz s megkeresi a törvényes utat ennek a kérdésnek a megoldására. A ki­rályválasztást a legszörnyűbb gon­dolatnak tartja. A kormány pro­grammjához szólva kijelenti, hogy bizalommal viseltetik a kormány és a miniszterelnök személye iránt. A demagógia ellen küzdeni kell. Az agrár­érdekek szoros kapcsolatban vannak a kereszténység érdekeivel. A jogrend híve, de minden ható­ság tartsa meg hatáskörét. Szól még a Gömbös államtitkárságáról, s majd hibáztatja, hogy a miniszter­elnök az ipar- és kereskedelem is­tápolásáról keveset beszélt. A kor­mányprogramm­ot pártolja. Beniczky Ödön a házszabályok­hoz szól. Tomcsányival szemben ki­el hódító útjában Csabára. A köz­életet meg kell tisztítani a fertőző sajtótól s biztosítékot kell teremteni arra, hogy soha többé a tömegek lelke megmérgezhető ne legyen. A keresztény nemzeti eszme lánglelkü, gyujtószavú apostolai jönnek közénk, hogy segítsenek felrázni közönyéből minden keresztény testvérünket s a határozat, amit Csaba népe hozni fog, erős pillére lesz a jövendő Nagy-Magyarország megdönthetetlen vá­rának­ jelenti, hogy az igazságügyminiszter előadása nem fedi a tényeket. Fel­olvas két táviratot, mely a letartóz­tatásukat rendeli el s amely a jelen­tést a kormányzó első szárnysegé­déhez kéri s amelyek alá Magasházy százados van aláírva. Ezek után nem vitatkozik, hogy kinek az elő­adása felel meg az igazságnak. Tomcsányi válaszában kijelenti, hogy a kérdéses alkalommal a kor­mányzóságon tartózkodott, innen in­tézkedett s igy eshetett meg, hogy a táviratok a szárnysegéd aláírásával vannak ellátva. Nem az a fontos, hogy ki írta alá a táviratokat, hanem hogy ki felelős érte. Tasnády-Kovács József felszól­a­­­lása után Bethlen István gróf miniszterel­­­nök kérte, hogy a pénzügyi javas­latokat tárgyalják. Vita után a ja­vaslatot elfogadták. Drozdy a Távirati Iroda ügyében interpellált, interpellációját kiadták a miniszterelnöknek s az ülés vé­getért. A pártok hangulata Budapest, április 21. A kisgazda­párt intézőbizottsága d. u. 5 órakor ülést tartott, 6 órakor pedig párt­értekezlet kezdődött, melyen a Be­niczky-féle mentelmi bejelentésről tárgyalnak. Úgy volt, hogy Tomcsányi megbukott, de később az az állás­pont győzött, hogy emiatt nem sza­bad megbuknia, mert legitimista akciónak tartják Beniczky bejelentését. A keresztény pártban nyugodtan várják a mentelmi­ bizottság döntését s addig semmilyen irányban állást nem foglalnak. Az angolok ratifikálták a magyar békét London, április 21. Az angol alsó­ház második olvasásban elfogadta a trianoni békeszerződés ratifikálására vonatkozó javaslatot. Újra a királylátogatás Tomcsányi miniszter és Beniczky vitája — Izgalmas ülés a Házban — Holnap a pénzügyi javaslatokat tárgyalják GONDOLATOK Van-e olcsósági hullám ? Egyesek azt mondják, hogy van, sokan azt, hogy nincs. És az utób­biak vannak többségben. Azok a szegény emberek például, akik a vendéglői sovány kosztra vannak utalva — katonák, civilek egyfor­mán — súlyos panaszokkal keres­nek fel. Amikor ugyanis a drága­ság emelkedett, szépen lépést tar­tottak vele a vendéglői árak is, sőt akárhányszor meg is előzték a de­rék vendéglősök az áremelkedést. Jött aztán a nyersanyagok árának 50—70 százalékos csökkenése és a vendéglői áraknak 20—30 százalé­kos hatósági leszállítása. A szegény kosztosok havi adója maradt a régi. Közben ismét drágultak az árak a hatósági közbelépésre s íme, az emelés eszébe jutott a derék ven­déglősöknek, akik csökkenteni min­dig elfelejtenek. Most a vendéglősök, italmérők stb. gyűléseznek, tömörülnek. Én fogadok akár­mibe, hogy azt a sok­sok homoki vinkót, amit — tekin­tettel az ármegállapításra, tokaji asszuvá léptettek elő, — a tömö­rülés után sem fogják a maximális áron adni. Jól is teszik. Elvégre arra való a rendelet, hogy végre ne hajtsák!. .. * A magyar nóta. A szemfüles csehek ismét jó fogást csináltak. Az úgy látszik, igen bizonytalan alapokon álló Csehszlo­vákia egyik veszedelmes ellenségéül fedez­ték fel a cigányokat, helyesebben nem is a cigányokat, hanem a magyar nótát. Hát , van is valami igazságuk. A magyar nóta a legbiztosabb ébrentartója az elke­seredésnek, a hazafiságnak s bizony ez ellen küzdenie kell a vitéz cseheknek. Csak az a kérdés, hogy a cigányok iga­zolvánnyal való felszerelése, esetleges ki­utasítása, minden megrendszabályozása és a megszállott magyar felvidék cseh mu­zsikusokkal való megtömése eléri-e a kí­vánt célt. Mert ha el is hallgattatják a magyar nótát a hegedűn, a cimbalmon, a klarinéton, soha el nem hallgattatják a magyar szivekben, ahol kitörülhetetlenül és örökre fennmarad s — túléli a csehek rövidre szabott uralmát. *i Zsidó pénz nem kell ! A szeren­csi ébredők az elsők, akik nyíltan vissza­utasították legutóbb a zsidók tudás­pénzét, amelyet a szerencsi törté­nelmi nevezetességű ősrégi reformá­tus templom újjáépítésére adni akar­tak. Határozatot hoztak, hogy min­den Ébredő Magyar 2 koronát ads a szükséges közel négymillió korona ily módon rendelkezésére áll a tűz­vész sújtotta szerencsi kálvinistáknak. Vajjon mikor emelkedik mindenki a keresztény, a magyar faji önér­zetnek ilyen magas hatása, mint a szerencsi Ébredők ? Nálunk még igen soká, mert mi még a megszo­kott kényelmünkről sem tudunk le­mondani, nemhogy nélkülözést vál­laljunk az eszméért. Az üzlet — az más. És a jövedelmet, a hasznot, a pénz hatalmát átengedik az ellen­ségnek . . .

Next