Körösvidék, 1922. január-március (3. évfolyam, 1-74. szám)

1922-01-14 / 11. szám

Békéscsaba, 1922. január 14. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Békéscsabán, Szent István­ tér 18. sz. A szerkesztőség telefon­száma : 60. Szombat Független keresztény politikai napilap ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra 50 K, negyedévre 150 K, félévre 300 K. Egyes szám ára 3­ K. Lemondott a francia kormány Poincaré lesz az új miniszterelnök Páris, január 13. Briand a kamarában tett nyilatkozata után, amelyben Cannesban tanúsított magatartását igazolta, az Élysée-palo­tába ment, hogy a kabinet lemondását beadja. Bécs, január 13. Párisból jelentik Berlinen keresztül. Millerand köztársasági elnök Briand lemondása után kikérte a távozó miniszterelnök véleményét az új kabinet megalakítására vonatkozólag. Briand kijelentette, hogy a maga részéről nincs abban a helyzetben, hogy új kabinetet alakítson. Briand lemondása után Poincaré megbízatása várható, aki kijelentette, hogy a miniszterelnöki tárcán kívül a pénzügyminiszteri tárcát is magának kivánja fenntartani s a parlamenti többséget az új választáson óhajtja kormánya számára megszerezni. Poincaré megbízatása még a holnapi nap folyamán várható, miniszteri listájában szerepelni fog Barthou, Briand hadügyminisztere, aki az utóbbi időben már Briand politikája ellen foglal állást, továbbá Harry de Juvenal is, aki a Matinnek volt a főszerkesztője. a párbaj A lovagok korából ránkmaradt és mégis keresztényietlen és barbár szokás. Mai formájában amellett túl­ságosan komolynak sem lehet mon­dani, hiszen az „életre-halálra, egy szál kardra" kiálló hősök rendsze­rint a saját lábukon, legfeljebb egy angol tapasszal hagyják el a lovagi torna színhelyét, azzal a biztos tudattal, hogy megrongált becsületük meg van reparálva. Soha ez a bar­bár mánia azonban még nem dü­höngött annyira, mint ma. Talán a levegőben van valami kórokozó bacilus, mert nincs nap, hogy egy­egy szenzációs politikai „lovagias ügy" fel ne merülne. Ezek csak azok a nevezetes ügyek, amelyek újságba kerülnek"; hol vannak azok az aprók, amelyek a nyilvánosság háta mögött játszódnak le? Miért olyan túlzottan érzékenyek az emberek? Vagy nem az érzé­kenységen múlik a dolog, hanem a felzaklatott idegeknek parancsolni nem tudók túlságosan agresszívek embertársaikkal szemben? Alighanem az utóbbi gondolat áll meg, mert kezdve a társadalmi érintkezéstől, föl a legmagasabb politika intézői­hez, mindenütt olyan hang kapott lábra, aminőt azelőtt a boldog béke esztendeiben nem hallottunk. A nemzetgyűlésen, a pártkörökben s mindenütt, ahonnan messze hangzik a szó, mind sűrűbben felejtkeznek el az emberek arról, hogy mivel tartoznak a jó ízlésnek és ember­társaiknak — s mindennek a vége: párbaj! De várjon azzal, hogy a sértett esetleg megsérül, rendbejött-e a megbántott becsület, rendbejött-e a megbolygatott jogrend ? Nem. Sőt igen súlyos komplikációk adódnak, ha ezt a kérdést boncolgatjuk. Íme, az igazságügyminiszter, a tör­vények legfőbb őre — megszegi a tételes törvényt és — párbajozik. Az egyébként vallásos ember szembe helyezkedik egyháza törvényeivel és­­ párbajozik. Hát egy hibás ala­pokon nyugvó és igazságtalan tár­sadalmi szokás erősebb a vallásnál, előbbrevaló a törvénynél ? Alig hin­nők. Csak az emberek gyengék ah­hoz, hogy kitartsanak a törvények, a világi és egyházi törvények mel­lett s elhitetik magukkal, hogy ha párbajoznak, feltétlenül lovagiasak, feltétlenül magasabbrendű lények más közönséges halandónál. Pedig majdnem mindegy az, hogy bizo­nyos szabályok szerint, tanuk jelen­létében, vagy tanuk nélkül tör egy­más életére, testi épségére két ember. Most a nemzetgyűlésnek hamaro­san módjában lesz foglalkozni a párbajjal. Meg kell szavazni a tör­vényt, olyan törvényt, mely lehetet­lenné teszi ezt a barbár szokást, helyesebben: úgy bünteti, mint a közönséges korcsmai verekedőket. Ha van megfelelő törvény, akkor bizonyosan rájönnek az emberek, hogy saját ügyükben bírák nem le­hetnek s türelmesebbek lesznek egy­máshoz. A türelmetlenek pedig meg­találják igazukat, vagy büntetésüket a független bíróságnál. Újabb közeledés Magyarország és Ausztria között Bethlen István gróf nyilatkozata a bécsi sajtó számára Bécs, január 13. A magyar-osztrák tárgyalások igen kedvező hangulatban folynak. Már tegnap keresztül mentek a tisztán nyugatmagyarországi vonatkozású kérdéseken és kiterjeszkedtek a mindkét államot érdeklő gazdasági kér­dések megbeszélésére. Valószínű, hogy a tárgyalások fontos politikai eredményekre is vezetnek, amelyeket azonban feltétlenül gazdasági megegyezésnek kell megelőzniök. Ausztria különösen ragaszkodik a gazdasági egyezmény meg­kötéséhez. A tárgyalásokról Bethlen István gróf miniszterelnök a bécsi sajtó számára az alábbiakat jelentette ki : Mindkét állam kormányának régi óhajtása, hogy a régi jóviszonyt (?) visszaállítsa Magyarország és Ausztria között. A kibékülés érdekében fontos lépést jelentenek a mostani tárgyalások. A bizottságok a legbiz­tatóbb hangulattal folytatják tárgyalásaikat, amelyektől kielégítő eredmé­nyek várhatók. A nemzetgyűlés pénteki ülése Budapest, jan 13. A nemzetgyűlés pénteki ülését 10 óra után nyitotta meg Paál Gaszton elnök. Az elnöki bejelentések után Kere­kes Mihály kéri a Ház tanácskozó­képességének a megállapítását. Minthogy a Ház nyilvánvalóan képtelen a tanácskozásra, az elnök az ülést 5 percre felfüggeszti. Szünet után folytatják az indem­nitás vitáját, amelynek első szónoka Rassay Károly volt. Sürgeti a föld­birtokreform végrehajtását. Kéri a pénzügyminisztert, hogy mutasson be végleges költségvetést. A kormány azért tartózkodott a költségvetéstől, mert félt a kritiká­tól. Súlyos hiba, hogy nem valósí­totta meg a kormány a közigazga­tási reformot. Emiatt nem írták ki sok helyen a törvényhatósági vá­lasztásokat. Még mindig vannak olyan megcsonkított vármegyék, amelyek csak alig 3 községből ál­lanak, de megvan a főispánjuk, al­ispánjuk, levéltárosuk stb. főtisztvi­selőjük. — A királykérdésről az a véleménye, hogy a Habsburg res­ III. évfolyam 11. szám tauráció megakadályozása szerzi meg ennek az országnak a nyu­galmát és a békét, valamint annak a lehetőségét, hogy szomszédainkkal felvehessük az érintkezést. Hatály­talanítani kell minden olyan törvé­nyes rendelkezést, amely idegen hatalomtól teszi függővé a trón be­töltését. Intézkedni kell aziránt is, hogy az 1921. évi 47-ik törvénycikk­ben trónvesztettnek nyilvánított Habs­burg-Lotharingiai család tagjait meg­illető közjogi jogosítványok ne le­gyenek többé gyakorolhatók. Az ál­lamforma megválasztásánál feltétle­nül az ország érdekeit kell szem előtt tartani. A jelenlegi államfő jo­gainak gyakorlására határozott for­mát kell megállapítani. Utasítsa a nemzetgyűlés a kormányt, hogy nyújtson be olyan törvényjavaslatot, amely a jövőben megválasztandó ál­lamfő hatalmát is határozott időhöz köti. Ötperces szünet után Rassay a kormánynak a munkássággal kötött kibéküléséről és az amnesztiarende­let végrehajtásáról beszél. Megemlíti, hogy a mostani nemzetgyűlés élete tulajdonképen már csak 4 hétre ter­jed, amely idő alatt olyan törvényes intézkedésekről kell gondoskodnia, amelyek lehetővé teszik a választójog megalkotását, a kormányzói hatalom időhöz kötését és a főrendiház reformját. A három törvényjavaslat benyújtásánál a sorrendhez is ragasz­kodik. Határozati javaslatot nyújt be az iránt, hogy az új országgyűlés csakis az új választójog alapján legyen összehívható. A községen­ként általános, titkos választójog híve. Az indemnitást nem fogadja el. Friedrich István mentelmi jogának megsértéséről tesz jelentést. Előadja, hogy 24 óra óta a főváros lakos­ságán érthetetlen nyugtalanság ész­lelhető, amelynek az az oka, hogy a gent provokatőrök olyan híreket terjesztenek, mintha újabb puccs­kísérlet készülne, Zita királyné Ottó volt trónörökössel útban volna Sop­ron felé. Tiltakozik az ellen, hogy lakásán, valamint az Andrássyén, a Huszár Károlyén és több más kép­viselőén állandóan detektívek kém­kednek. Felfüggesztették a legfelsőbb tanács ülését (Cannes, jan. 13.) A legfelsőbb tanács ülését a francia kormányvál­ságra való tekintettel felfüggesztet­ték. Irányadó körök véleménye sze­rint a legfelsőbb tanács munkája befejezettnek tekinthető. A németországi kommunisták csődje (Lipcse, jan. 13.) A németországi független szocialisták (kommunisták) száma, mint az a párt lipcsei kong­resszusán nyilvánosságra került, 800 ezerről 300 ezerre esett. (Kez­dődik a kijózanodás Németország­ban is!)

Next