Körösvidék, 1922. április-június (3. évfolyam, 75-146. szám)

1922-05-14 / 109. szám

Békéscsaba, 1922. május 14. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Békéscsabán, Szent István­ tér 18. sz. A szerkesztőség telefon­száma : 60. Vasárnap Független keresztény politikai napilap ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra 70 K, negyedévre 200 K, félévre 400 K. Egyes szám­ ára 3 K. jóvátétel Magyarország gazdasági életének nagyon fontos és szomorú, követ­kezményeiben rendkívüli hatású ese­ménye van. Az antant hatalmaktól jegyzék érkezett, mely azt paran­csolja, hogy május 10-től június 15-ig 28.000 drb állatot adjon át Csonkamagyarország „jóvátétel" cí­men a győztes hatalmaknak. Ez a jegyzék úgy hatott a magyar gazdasági életre, mintha a tiszta égből villám sújtott volna le. Hiszen csak a napokban áltattuk magunkat azzal, hogy el fogják engedni a jóvá­tétel igazságtalan követeléseit, mert a génuai bölcsek belátták, hogy tönkretett államokat egészen eltaposni nem szabad. Sokszor csalódtunk már az antant­ban s e csalódásokhoz most, mint egyik legkeserűbb, csatlakozik ez. A nagy, szép szavak megint elhang­zottak, mi megint, még egyszer bíz­tunk,­­ hogy annál nagyobb legyen a keserűségünk, a résztvevő szót követő kegyetlen tett tapasztalásakor. Valakinek eszébe jutott, hogy jó volna egy ujabbat rúgni azon a csonka Magyarországon és a gon­dolat tetszett. A kegyetlen nagy urak mindjárt olyan ütésre emelték kezüket, mely — ha lecsap — ször­nyű fájdalmat és kint okoz a kis nemzet minden fiának. A külföldi jószágszállítást csak a napokban kellett beszüntetnünk, mert az állathiány miatt idehaza óráról­órára emelkedtek a húsárak. Már az előtt a veszély előtt voltunk, hogy önmagunkat sem tudjuk hússal ellátni (pedig de megcsökkent a hússzükségletünk!) és akkor jön az antant, hogy 28.000 darab állatot adjunk át neki, aki pedig bővelke­dik minden földi jóval. Mert ott nem volt kommunizmus. Nem érdekli az antant hatalma­kat az, hogy hogyan lehet végre­hajtani kívánságát,­ nem törődik azzal, hogy hogyan verejtékezi ki ez újabb terhet egy agyongyötört nemzet, nem izgatja az, hogy talán végre sem lehet hajtani kívánságát. Ő paran­csol s várja, hogy mi engedelmesked­jünk. Csakhogy mi nem engedelmes­kedünk, mert­ egyszerűen lehetetlen. Elsősorban is nincs annyi feles­leges állatunk, hogy 28.000 darab­nak elvitele meg ne ingatná a mi hústermelésünket s meg ne bénítaná azt sok esztendőre. De nincs pénzünk se' ahhoz, hogy annyi jószágot megvásárolhas­sunk. Hiszen ennek az állattömeg­nek megváltása nem kevesebb, mint hárommilliárd rendkívüli kiadást je­lentene, amelyet vagy külföldi köl­csönnel, vagy újabb bankógyártással lehetne csak fedezni. De külföldi kölcsönt nem adnak, az ujabb bankóinfláció meg újabb tetemes drágulást okozna. Pedig már most is roskadozunk a drágaság súlya alatt. És ha megvolna is a pénzünk­ ! Olyan rövid idő alatt összegyűjteni és el is szállítani ennyi jószágot le­hetetlen. Minden lehetséges volna akkor, ha bőségben állna a majorok udvarán mindenfajta háziállat, ha teljes rendben volna a vasutunk s nem volna olyan nagyon hiányos a mi békében nagyszerű kocsiparkunk. De igy?! Mi csak koldusai va­gyunk egy nagy katasztrófának, akik­től már az utolsó falatokat szedik el, ha követelik a jóvátételt. Miért nem néznek szét egy kissé a mi szom­szédainknál. Hiszen akkor látnák, hogy mi már túlontúl megfizettük a hadisarcot. Nemcsak földünket osz­tották szét, hanem elvitték minde­nünket a megszállók. Ott keresnék a 28000, vagy ennél is sokkal több állatot az oláhoknál, cseheknél, szerbeknél, akik elcipel­ték, hónapokon át hajtották a gaz­dák jószágát, ami húsunkat, mind­nyájunk vagyonát. Mert mi nem tu­dunk semmit sem adni az éhenhalás veszedelme nélkül. Lapunk mai száma 8 oldal. III. évfolyam 109. szám, Orosz bandák rabolnak Besszarábiában Bukarest, május 13. A Lupta jelenti: A hadügyminiszté­riumba érkezett hivatalos je­lentések szerint orosz bolse­vista bandák a Dnyeszter mel­lékének különböző pontjain heves támadásokat intéznek az oláh határőrség ellen. Azo­kat a területeket, amelyekre sikerült behatolniuk, végig­rabolják. Támadási vonaluk egészen a lengyel határig ter­jed. A hadügyminisztérium már intézkedett a besszará­biai oláh csapatok megerősí­tése iránt. Wrangel tisztjei kémked­tek Bulgáriában Szófia, május 13. MTI. A rend­őrség házkutatást tartott a Continen­tal szállóban, hol Wrangel hadsere­gének tisztjei nyertek elhelyezést. Kétségtelenül bebizonyosodott, hogy a tiszteknek egy kémszervezete mű­ködött Bulgáriában, melynek célja az ország társadalmi ügyeinek ta­nulmányozása volt kapcsolatosan a kommunizmussal. A szervezet vezetője Szamokh Valoff ezredes, akinek la­kásán több kompromittáló iratot ta­láltak. Szerződést kötöttek az olaszok a lengyelekkel Génua, május 13. MTI. Az olasz­lengyel kereskedelmi szerződést teg­nap délután 4 órakor írták alá a Pa­lazo Royalban Shanzer és Skirmund külügyminiszterek. Apponyi-utcák II. Irta: Fábry Károly (19) A református templom épült 1912-ben Wagner József terve alapján, 1912 december 15-én szen­teltetett fel Balthazár Dezső ref. püspök által. Első lelkész: Koppányi Gyula. Van két zsidó templom, orthodox imaház és a keleti styllben épült 2 tornyú neológ zsinagóga. A nem egyesült görög egyház temploma 1820 után épült. Ma üresen áll, az oláh pópa és tanító elmenekült az oláhok kivonulása után. Jól tették, kívánatos, hogy ne is jöjjenek vissza . . . soha. Mellette van a „baptisták" uton alakított ima­háza és van még vagy 3 nazarénus és szomba­tista imaház szerteszét a városban. Egy félszázaddal ezelőtt ki merte volna hinni, hogy Csabán, a hithű lutheránus Rómában, ilyen kiválások, ilyen sed­ák keletkeznek ? És szaporodnak, és erősbödnek, buzgóságuk mélyebb, szinte megható. De váljon mikor indul meg újra a rendes élet? • Mikor javul meg valutánk ? mikor lélegzünk fel a rettenetes drágaság alól s mikor jut rendes kerékvágásba megcsonkított, megnyomorított sze­rencsétlen országunk? Szegény Magyarország! Te szenvedtél legtöbbet a gyilkos háborúban! s mi szenvedünk legtöbbet a ránk kényszeritett alávaló háborúért! Mi volt az 1831-iki és 1873-iki nagy kolerák vesztesége az 1914—18. évek alatti sok százezrekre, milliókra rugó áldozatokhoz képest?­­ Nemzetünk színe, virága ott veszett — vagy nyo­morékká csonkittatott! És hozzá az óriási anyagi áldozat, veszteség és országos kiraboltatás, nem csuda, hogy fennakadt minden, s ma nem leli hónát hazájában a magyar s nincs ahová lehajtsa fejét az ifjú házaspár — ha fészket akar rakni. Mennyivel boldogabb a madár­ a Mindenható gondoskodik róla s megad neki mindent a fészek­rakáshoz és­­ fel is ruházza őket. Községi, állami segítséggel törekszünk mi is fedelet adni a hajléktalanoknak, de még úgy sem megy. A kormány teljes eréllyel parcelláztat, ország­szerte háztelkeket oszt ki olcsón, de hiába­ nincs mivel beépítni. Csaba városa is négyszögölét 10 K-jával osztott ki rokkantaknak 29 telket a Berényi-út végén, de hiábavaló a házhely, ha nem bír rá épitni a sze­rencsétlen hajléktalan. Ezenfelül is maga az állam csak Csabán két és félmillió segélyt kölcsönöz 28 ház felépítéséhez, melyből 23 épül a városban, 5 Erzsébethelyen (vállalkozó: Lipták János épitőm.) a város mintegy 7 milliót áldoz rá és ingyen adja át a százados vásárteret háztelkekül ahelyett, hogy azt beerdősi­tette volna, ami ugy hiányzik az Alföldön, de mi az? mikor száz és százaknak hiányzik a száraz fedelük? Ki építtethet ma? mikor a város által építtetett egy téglaszélességü, egy szoba, konyhás kislakás mintegy 150000 K, kétszobás kislakás 300000 K-ba és a háromszobás lakás 400000 K-ba kerül. Egy modern lakás 4—6 szoba és fürdővel nem állítható ki egy millión alul, hanem jóval felül a millión. És ez így van ország, sőt világszerte. A háború mindent, mindent felfordított a gonosz háború. Amint az előadottakból látjátok, a háború előtt erős lendületet vett Csabán az építkezés. Hogy mennyire vetette vissza a kegyetlen há­ború a nagy lendületnek indult építő­ipart és épít­kezést a legjobban tünteti elő, ha összevetést te­szünk a háború előtti és háború alatti építkezések arányi közt. 1910-ben épült a belsőségben: 147 lakóház; 1911-ben 233; 1912-ben 200; 1913-ban 78; 1914-ben 119 épület; 1915. évben 7, de a két­ségbeesett háború céljaira ugyanezen évben épít­tetett 25 élelmezési katonai barakk, 18 legénységi és 7 üdülő katonai barakk. 1916. évben csak 5 ház és 6 toldalék, 1917-ben 17 ház és 2 mellék, 1918-ban 19, 1919-ben 26, már 1920-ban lendült valamit, mert 87, 1921-ben pedig 86 építkezésre adatott ki építési engedély. (Hogy tényleg mennyi épült? az nincs igazolva). 1922 tavaszán már eddig 40 új építési engedély kéretett és a 28 városi kis építkezésre. Csak az a baj, hogy akik építtetnek is, csak saját szükség­letük vagy kényelmükre építenek, bérbeadásra nem.­­.De azóta hová emelkedtek az építési anyagok árai? A háború előtt a tégla ára ezrenként 30 korona volt, most 3000 korona, a cserép 20 korona, most 5000 korona, egy szál deszka 150 korona, egy ajtó 5000 korona, egy közönséges ablak 15000 korona, egy redőnyös ablak 25000 korona. A kőmívesek munkabére óránként 25—28 korona, a napszám 100 korona. (Folytatása következik.)

Next