Körösvidék, 1922. július-szeptember (3. évfolyam, 147-223. szám)

1922-07-04 / 149. szám

2 azok, akik nagy örömmel látnak minden zsidóellenes mozgalmat s ilyesmire izgatják is folytonosan az ébredőket, de ők csak a háttérben szeretnek maradni, mert igy kényelmesebb, mert igy nem kell magukat zsidó barátaik előtt igazolniok. Nem kis csoport azonban az sem, amelyet elvi álláspont választ el az Emetől. Sokan azt mondják és vallják, hogy ez a harcmodor, amelyet az Eme folytat, se nem helyes, se nem eredményes, mert egyrészt nagy elkeseredést szül, másrészt meg részvétet ébreszt a zsidók iránt, akik — jóllehet abszolút jól megy a dolguk — szüntelen panaszkodnak a hangos antiszemitizmus miatt. Van olyan is — magam is ezek közé tartozom — akik azért nem csatlakoznak az Eméhez, mert az ellenzi az asszimilálódást. Már pedig ezt a nagy kérdést helyesebben és gyökeresebben megoldani nem lehet, mint az asszimilálódással. Nem kell félni a zsidók beolvadásától, sőt azt elő kell mozdítani. Hiszen kétségtelen, hogy vannak e népnek nagyon értékes tulajdonságai, amelyek velük együtt átömlenének a magyarságba. Mert hol van az megi irva, hogy a zsidók csak rossz tulajdonságaikat hozzák át vérükkel? Az a nemzet, amely annyi , nemzetiséget pompás eredménnyel beolvasztott, be tudja olvasztani a zsidóságot is. Mikor ez ellen a természetes megoldás ellen tiltakozik az ÉME, sokakat elriaszt magától, akik pedig lelkes keresztények és lelkes magyarok, akik — Krisztus szellemében — tudnak örülni egy megtérőnek, sokszor jobban, mint 99 olyannak, akinek nincs szüksége a megtérésre. Én nagy vonásokban a fentiekben látom az EME-től való tartózkodásnak az okát. Bizonyos, hogy van még más apróbb politikai ok is, de ezekkel nem akarok foglalkozni, j Csak egyet még. Az ÉME-t ne keserítse az, ha sokan vagyunk, s akik nem tartozunk tagjai sorába. Az igyekezete, célja nemes. Ehez mérten eszközei is mind szebbek és jobbak lesznek. Ha nem tér el soha útjáról, hanem kitart becsülettel zászlója mellett, egész biztosan lesz munkájának gazdag eredménye, ha mindjárt kevés is szőlőjében a hűséges, szorgalmas munkás. Tisztelettel Vidovszky Kálmán a Körösvidék főszerkesztője. Körös vidék Presbiteri gyűlés A békéscsabai ág. h. ev. egyház képviselőtestülete f. hó 3-án d. e. 8 órakor tartotta rendes negyedévi gyűlését Szeberényi Lajos Zs. dr. esperes és Korosy László felügyelő elnöklete alatt. Az első pont az 1921. évi zárszámadások előterjesztése volt, melyet Knyihár Károly főszámvevő olvasott fel. A gyűlés tudomásul vette a számadásokat s mindazoknak, kik a vagyon ilyen eredményes kezelésében részt vettek, úgyszintén a számvizsgáló bizottságnak köszönetét fejezte ki s őket a felelősség alól felmentette. Szeberényi Lajos Zs. dr. esperes bejelentette a presbitériumnak, hogy június hó 5-én az egyház Jakabffy György pilisi lelkészt megválasztotta békéscsabai lelkésznek. Nem akar kitérni azokra a felkorbácsolt választási izgalmakra, amelyek egy kis időre feldúlták az egyház békéjét. Már csend és nyugalom van. A megválasztott lelkész nemcsak egy pártnak, hanem az egész egyház minden tagjának lelkésze. Ő a legmelegebb szeretettel s testvéri érzéssel fogadja lelkésztársát s minden igyekezete oda irányul, hogy együttes harmonikus munkával szolgálják közösen az egyház ügyeit. Szeberényi Lajos Zs. dr. szavait nagy éljenzéssel fogadták a presbiterek. A paplak (Koren-féle) kiürítése ügyében úgy határoztak, hogy minden módon sürgetni fogják annak szabaddá tételét, hogy az uj lelkész mihamarabb elfoglalhassa állását. Az elnökség előterjesztésére elhatározták, hogy ideiglenesen alkalmazza az egyház Kiss Kálmán menekült lelkészt kisegítő lelkészül. A papi földek elosztásával a gazdabizottságot bízták meg. Nagy vita volt a tanítói hiványok rendezése körül. Az ezt előkészítő bizottság javaslata az volt, hogy három csoportba osszák be a tanítókat. Legyen az első osztályban 20 q, a II-ban 40 q, a III-ban 56 q búza a fizetés. Ezzel szemben a tanítói kar a régi gyakorlat fenntartását kérte. Korosy László a bizottság javaslata mellett szólalt fel, míg Uhrin Károly, Lukoviczky János, Vizovszky Kálmán, Lipták G. Pál, Laczó Endre a tanítók kérését támogatták. Kaczkó Mihálynak közvetítő indítványa volt. A közgyűlés a benyújtott javaslat mellett foglalt állást azzal, hogy ha július végéig nem dönt ez ügyben a minisztérium véglegesen, akkor új gyűlést hívnak össze ez ügyben. Az egyházmegyei gyűlésre kiküldték a következőket: Zahorán János, Such Albert, Áchim László, Pribojszky György, Sass István, Zsilák András, Lepény Mátyás, Bohus M. György, Uhrin Pál és Blaskó András. A főgimnáziumi kormányzóbizottságba megválasztották a következőket: Sailer Vilmos dr. elnök, Áchim Gusztáv, Bakos Mátyás, Bányai András, Kovács Mihály, Láng Frigyes dr., Bohus M. György, Omazta Gyula, Ormay János, Pfeiffer István, Réthy Béla, Such Albert és Uhrin Károly. A gimnáziumi bizottság köszönetet mondott a múlt évben megszavazott 15000 K segélyért. Az Apponyi-gerendási iskola építésénél felmerült többletköltségekre vonatkozólag a gazdasági bizottságot bízták meg az építésszel való tárgyalással. A sírhelyek árát a következőkben állapították meg : az utak mentén 2000 K, egyikütt választott sírhely 1000 K, más vallásuaknak a sorban való sírhelye 200 K. Bcftcscsqba, 1922. julius 4 i Hözélelmezésünk revíziója í • Képelem a kormányhoz • A nagymérvű létszámapasztás miatti nyomasztó érzelmek kínos hatása után riasztóan hatott a köztisztviselőkre azon érthetlen kormány rendelet, mely a kisebb vidéki községeket megfosztja a kedvezményes ellátás természetbeni élvezetétől s ezáltal a megélhetéshez való minden jogot mintegy megvon. Ezt pedig nem megvonni, hanem inkább javítani kellene! Megvonja akkor, midőn ugyanazon kiadással az elosztó helyek az egész apparátussal fentartatnak; mikor azt az érdekeltek nem kérték; mikor az államnak ebből semmi haszna, mégis ezrek megélhetését veszélyezteti, mert az ármegtérités legfeljebb kenyérre elég. Hol marad akkor a zsir, cukor, só, krumpli, bab, mik nem nélkülözhetők s eddig természetben kaptunk?! " Hiszen a vidékieknek ezentúl is a városban kell beszerezni mindent s igy a csekély ármegtérités nem segítség ... Ha Friedrich képviselőnek más a nézete, ez azt bizonyítja, hogy nem volt falun vásárolni, hol drágább a tojás mint Pesten, hol most nem lehet zsirt, szalonnát venni. Az utánjárás pedig sok időbe kerül, mivel a tisztviselő nem rendelkezik... Mi hiszünk a kormány bölcsességében, mert a nemes lélek átérzi más boldogtalanságát, azért bizalommal kérjük, hogy : 1. A jóakaratú, de téves információval készült káros rendelet visszavonassák, mely megannyi család tragédiáját jelentené. 2. Nincs semmi akadálya annak, hogy a kormány a tisztviselők szabad választására bízza : természet vagy pénzben óhajtják a kedvezményt ? ! ! 3. Azok kik ház, föld, vagy pláne tanyákkal rendelkeznek, töröltessenek a kedvezményből, mert mégis komikus, csodával határos, hogy eddig olyanok is felvették az ellátmányt, kiknek termésük aljából százan is megélnének. I 4. Nagyban könnyítené az elosztás nehézségeit, ha a vasúttal bíró helyek átfekte kapnák az ellátmányt. A beszállítás és kiosztás költségét szívesen vállaljuk magunkra. Csak ily, a közérdeknek megfelelő módosítással lehet az élelmezést közmegelégedésre elintézni, akkor ismét buzgó imádság eredez százezrek ajakán! Többek megbízásából: Csorvás. Ludvigh Béla: Magyar—francia irodalmi társaság Párisban Páris, július 3. MTI. Nagyszámú előkelő közönség hallgatta végig Jean de Bonfannak, az ismert publicistának Franciaország és Magyarország viszonyáról tartott irodalmi előadását. Nagy tetszésre találtak Arany, Petőfi és Vörösmarty költeményei, amelyeket Ventura Guintini és Duesos kisasszony, a Komédie Franceise tagja, Velini kisasszony az Odeon színház tagja és Roger Gaillard adott elő. A közönség soraiban ott volt a francia társadalmi és irodalmi élet számos kiválósága, továbbá a párisi magyar kolónia Hevessy Pál követségi tanácsos vezetése alatt. Mi van ma ? 1922. július 4., kedd R. k.: Ulrik pk. hv. Prot.: Ulrik. Nap kél 4 óra 08 perckor, nyugszik 19 óra 59 perckor (7'59). Hold kél 15 óra 20 perckor (d. u.), nyugszik 0 óra 45 perckor (éjjel). Este fél 9 órakor mozielőadás a Városi Mozgóban. (Folytatása következik.) Apponyi-utcák in. (6) A jó képviselő nem vetette meg jól a feje alját, ha csak a választáskor látogat el a kerületbe. Máskor is el kell menni . . . Dobozra! Aj, haj ! csak az a sok „Herr von Tötsch" és Herr von „kikilinyi" nem volna — mondta a német sógor, mikor a vendéglátó magyarok folyton kiabálták: „tölts" — sógor és „ki kell inni" sógor. És nem szabadulhatott az ivástól. Hát oda somfordál egy bizalmasához, adjon bölcs tanácsot, hogy kéne attól tisztességgel szabadulni, hogy ne kellessék az összes asszonyok poharát — ő utánuk — kiinni ? Hm ! hm! Hát — tudja Nagyságos úr — ez a tisztesség, azt visszautasítani nem szabad, ha nem akarja halálosan megsérteni őket. A kutyafáját 1 hüledezik a jelölt ur. No, no! Ha nem tudja mit? —hunyorgat ravaszul szemével a ravasz kortes : Lukács T. József — meg lehet azt ám fordítani. Vegyen hát a nagyságos képviselő úr magához egy kancsó bort vagy egy kancsótartó legényt — aki utána viszi a kellő bort — osztég a képviselő úr köszöntse rá poharát egy-egy asszonyra és igyék először, azután úgy kínálja meg a maga poharával sorba az asszonyokat, akkor — szégyenszemre ugyan — a nagyságos ur iszik először kevesebbet, de azután az asszonyok utána isszák meg — a pohárban maradt . . . többit. Okos ember vagy Jóska! sohse találtam volna ki, hogy igy is tisztesség. Dictum, factum. Ugy is lett. Nem a képviselő rúgott be előbb, hanem ... az asszonyok, még meg is szerették érte az asszonyok, de nem a férfiak, mert hát nem férfi az, aki nem birja az istenáldotta jó bort. Hát pedig van-e a világon jobb bor, mint a dobozi karcos? — mondja a dobozi ember. Ha úgy röviden közbeszőhetném, itt elmondhatnám, hogy a második választásán 1893-ban, azért bukott meg Gyulán — a híres csataló — Csatár Zsigó szeretett 48-as nagy képviselője Gyula városának, mert nem bírta a bort és megcsalta az érte rajongó választókat azzal, hogy céklalevet töltetett a korcsmárossal üvegjébe és céklalevet ivott. A vörös bor helyett, a kastrojba való! Hát így kell a becsületes választókat megcsalni? Nem is hitték el róla soha többet, hogy igazi 48-as! Meg is buktatták, amint a jó 48-asokhoz illik is. Az igaz, hogy Löffelholz-nak hitták az istenadtát azelőtt, de az is igaz, hogy azért . . . igaz jó magyar volt. Isten nyugosztalja haló porában! Sok derültséget szerzett a képviselőháznak. Azt mondja rá a csabai tót ember: Nacsin! nacsin ! (Olyan is kell). Gyomáról nem sokat beszélhetünk. Mindig vegyes volt, még az olvasókörök is egymás ellen acsarkodtak s amint az egyenes lelkű Bíró Bence letette a pártvezérséget, a kártyák összekavarodtak és önző patyikusok quartokkal, terrászbélákkal azonnal összekotyvasztottak egy bolygó „vigécet". Azelőtt is Gyoma mindig megoszlott s arról volt nevezetes, hogy egy képviselőt sem tűrt meg többször egymás után. Barabás Béla volt az akit harmadszorra is már csak a legnagyobb küzdelem és nehézséggel sikerült keresztül vinni, pedig ugyanakkor Arad és Nagyvárad is vetekedtek érte, de hát Gyomának sok volt belőle háromszor, ott is hagyta őket. Ha egy kicsit utána gondolkozom , 1867 óta úgy váltakoztak a gyomai kerület képviselői, hogy Trefort Ágoston után jött Eördögh Frigyes, azután Zsilinszky Mihály, kibuktatta volt tanítványa : Hortsy Pál, ezután jött: Barabás Béla, azután Győry Elek, végül Hentaller Lajos stb. Gondolom, a gyomaiak már el is felejtették őket, úgy szeretik a változatosságot.