Körösvidék, 1924. április-augusztus (5. évfolyam, 96-199. szám)

1924-04-27 / 96. szám

I Békéscsaba, 1924. április 27. Szerkesztőség és kiadóhivatal; Békéscsaba, Szent István­ tér 18. Telefon: 60. Ara 800 korona-Vasárnap f­ j­ggatlan keresztény politikai napilap, Főszerkesztő : VRAVSZKY KÁLMÁN V. évfolyam 96. szám Felelős szerkesztő : MIGEND DEZSŐ Előfizetési árak: Negyedévre 55000 K Egy hóra 18000 K. Egyes szám ára 800 K Vezetget ez ifjuságnÉ! (vk) Fővárosunkboft" igen ér­tékes és érdekes férfiú fordult meg a napokban: Mott János dr., a Keresztény Diákok Világ­szövetségének elnöke. Az egész világot bejáró körútjában el­jutott Budapestre is s ott a magyar ifjúságnak s az ifjúság barátainak beszédet mondott. Értékes, nagy gondolatokban gazdag beszédéből csak egy mondatot szeretnénk kiragadni, hogy azt mennél szélesebb ré­tegben megfontolás tárgyává ajánljuk. Az ifjúságnak ez a melegszívű barátja azt mon­dotta, hogy „a mi korunk azt várja az egyetemektől, hogy n­agyobb mértékben termeljenek vezetőket az ifjúság számára." Úgy látszik, az egész világon általános jelenség az, hogy épen azoknak vezetését hanya­golják el az emberek, akiknek fejlődésétől és belső értékétől függ a jövendő társadalom élete és értéke. Nálunk leg­alább­is egészen biztos, hogy n­em törődnek úgy az ifjúság­gal, ahogyan az megérdemelné. Boldogok azok a gyermekek, akik a szülői háznál nevelked­hetnek, akiknek meg van hozzá a­ módjuk, hogy középiskolába járván, ott ismereteiket bővít­hetik, a családi háznál meg tovább szívják magukba azt a jó polgári szellemet, amelynek lelkükbe való átültetése az ismereteknél is fontosa­bb. Ezek nem nélkülözik legtöbbször a jó vezetőt, mert meglelik azt tanáraikban, szüleikben vagy idegen városban a gondos szál­lásadónál. Szerencsések azok is, akik inasnak kerülvén, olyan helyre jutnak, ahol a mester a műhelyen kivül is ügyel reájuk s nemcsak jó szakembert, ha­nem becsületes polgárt is ne­velget a gondjaira bíz­ott kis szurtos inasból. Hálát adhat az Istennek az a kis kanász­gyerek, akit odahív magához néha a gazdája, beszélget vele, felügyel reá, sőt tán­ szombat esténkint még oda is szólítja a család közös buzgólkodásához.­­ Ezek nem nőnek fel támasz, segítő kéz nélkül. De nézzük a nagyobb hely­ségek ifjúságának a zömét. Mi­helyt kikerült a 12 éves gyer­mek az iskolából, attól a perc­től kezdve az uccáé. Sírva még ügyelnek, hogy dolgozni ugy ahogy megtanítsák, mert a tanuló munkájából haszna van a mesternek, a gyárnak, üzem­nek, ahol összesereglik sokszor egy egész sereg ifja. De ha vége a napi munkának, a gyer­meket átveszi az ucca s neveli, rontja, öldökli, a természetes kíváncsiságát azok elégítik ki, akiket csak az élet rútsága érdekel. Nincs komoly ember, akihez szólhatna, odaszegődik hát az ucca másik szerencsétlen gyermekéhez és — rontják egymást. Könyvet senki sem ad neki. Megveszi hát a legolcsóbbat, a ponyva­regényt — mert olvasni mégis csak akar ő is. Ha felébred fantáziája, ott barangol a detek­tívregények s az izgató mozi­filmek szörnyűségeinek hátbor­zongató labirinthusában, mert nincs, aki elmondja neki Robin­son bájos, nagy nevelő erejű történetét. Ha mulatságra vá­gyik, ugyan hova menjen ? Még jó ha a futbalpályán el­szórakozhatik, mert őt senki sem tanítja játékra és nincs játszópajtása. Csak az ucca­gyerekek jók hozzá, akik — ha káromkodnak is — de leg­­­alább megengedik, hogy olykor ő is belerúgjon a labdába. Ha pedig már restel a „kicsik" közé menni, ugyan hol keres­sen szórakozást? Félve oson be egy korcsma ajtaján, hogy néhány hét múlva törzsvendége legyen ennek a szörnyű „ neve­lőintézetnek". S talán még elhagyottabbak a fiatal kereskedő, iparossegé­dek, az idegenben élő egye­temi hallgatók — egyszóval a fiatalságnak az a része, amely valahogyan elkerült a szülői háztól. Ezekkel senki sem tö­rődik. Az iskolát már kijárták, éljenek hát a maguk ember­ségéből, ahogyan tudnak! Ezek számára vár a nagy diákvezér vezetőket. Nem ki­mondott pedagógusokat, nem mesterembereket, akik bizonyos rendszer szerint akarják egy­formává idomítani a fiatalságot. Csak melegszívű jóbarátokat akar ő , látni. Akik segíti­ a gyermekeket abban, hogy gyer­mekek maradhassanak, hogy ne vénüljenek meg idő előtt,­­hogy tudjanak játszani, legyen módjuk okos könyvet, mulattatót olvasni; olyan vezetőket vár, akik szívesen állnak szóba az elhagyott ifjúval, nem nevelik ki, ha nagyon naiv dolgokat kérdez; vezetőket, akik együtt énekelnek, labdáznak, kiabál­nak . . és együtt beszélgetnek komolyan s néha-néha együtt imádkoznak az ucca gyerme­keivel. Gondolkozzunk csak felőle. Ha akadna minden uccában, vagy legalább minden város­részben egy-egy ilyen meleg­szívű vezető, aki legalább vasárnaponkint összegyűjtené az unatkozó és így rosszalkodó gyerekeket... Ha itt egy tanító, amott egy orvos, az egyik soron egy értelmes gazda, a másikon egy lelkes iparos, ma egy tiszt­viselő, holnap egy gyáros vezet­getné igy az ifjúságot a haza­fias érzés, a tiszta erkölcs, a gerinces férfiúi önérzet utján.... Vajjon nem volna-e szebb a magyar ifjúság élete s nem volna-e biztatóbb a magyar jövő? 3 szovjet csapatok­ szükség esetén erőszakal is megszállják Besszarábiát Az orosz csapatok több helyen betörtek a románok által megszáll területre Kolozsvár, április 26. Az ideérkezett bukaresti oláh lapok tárgyalják az orosz-oláh kon­­­liktust, valamint Sinovjev orosz főparancsnok kiáltványát, melyet bessza­rábia lakosságához intézet. A kiáltvány ezeket mondja: A szovjet kormány eltökélt terve az, hogy Beszarábia egész területét megszállja. Azonban, ha a román királyság csapataival Dorohoiu-Botosani-Susava közt vonuló vonalon vonulna vissza s átengedné a terület egy részét, Szovjetoroszország nem hajtaná végre Beszarábia erőszakos megszál­lását. Ellenkező esetben az orosz csapatok kímélet nélkül teljesítik kötelességüket. Valamennyi lap annak a gyanúnak ad kifejezést, hogy Linovjev törekvése a Kárpátok elérése. Bukaresti híradás szerint az orosz csapatok benyo­multak a románok által megszállt területre. A benyomulás eddig 5 helyen ismétlődött meg. Alrra az esetre, ha háború törne ki, ugyancsak találgatják a románok, várjon Szerbia, Bul­gária milyen magatartást tanúsítana. szociáldemokraták­ szembehelyezkednek a belügyminiszterrel fojtanak el a hatóságok minden május elsejei rendzavarást Budapest, április 26. (MTI) A belügyminiszter, mint jelentettük, körrendeletet adott ki valamennyi rendőrhatósághoz, mely szerint április 27 től, május hó 2 áig bezárólag tilos minden felvonulás és ünnepi összejövetel. Ennek ellenére a „Népszava" mai számában felhívást közöl a szocialista munkásokhoz, amelyben felszólítja őket, hogy május 1-én a milleniumi emlékoszlopnál tartandó népgyűlésen jelenjenek meg. E provokáló ellenállása a szocialista munkásságnak nagy feltűnést keltett és az üggyel illetékes körök is foglal­koznak. A hatóságok megtették az intézkedéseket, hogy amennyiben a­ szocialisták megkísérelnék a kormány rendeletével való szembelyezkedést, ezt még csírájában elfojtsák. ártatlan maprokat iánoznak az aradi vár kazamatáiban A szigma besúgóinak áldozatai Különösen azoknak ajánljuk figyel­mükbe ezeket a sorokat, akik nagy­hangúú, megfizetett népvezérek, szo­ciáldemokrata, kommunista, vagy más idegenlelkű agitátorok által fél­revezetve itthon nem átallják meg­tagadni, szidni, ócsárolni hazájukat, nemzetüket és magyar fajtájukat. A

Next