Körösvidék, 1924. szeptember-október (5. évfolyam, 200-250. szám)
1924-09-02 / 200. szám
Békéscsaba, 1924. szept. 2. Ara 1000 korona. Kedd Szerkesztőség és kiadóhivatal; Békéscsaba, Szent István tér 18. Telefon: 60. független keresztény politikai napilap Főszerkesztő : VIDOVSZKY KÁLMÁN Felelős szerkesztő : MIGEND DEZSŐ Előfizetési árak: Negyedévre 75000 K Egy hóra 25000 K. Egyes szám ára 1000 K Ellensége volt-e a szociáldemokrácia a háborúnak ? írta: KÓRÓDY-KATONA JÁNOS, volt nemzetgyűlési képviselő. A világháború kitörésének tizedik évfordulója alkalmával antimilitarista s háborúellenes cikkekkel jelentek meg Európa szociáldemokrata lapjai. „Nem akarunk háborút!" „Háború a háború ellen" hangzott a csatakiáltás s marxista sajtó a tömegszuggeszció bevált rendszerével igyekezett bizonyítani, hogy a szociáldemokrácia mindig harcolt a háború réme ellen. A Népszava júl. 26-iki száma pláne „deliriumos duhajokról, „hetyke ultimátumról" beszél a Monarchia 1914 július 23-án Szerbiához intézett ultimátumával kapcsolatban. Nem akarunk e helyen polemizálni afölött, hogy a háború szörnyű felelőssége kit terhel, szemébe kell néznünk azonban annak a demagógiának, mely a maga számára igazságtalanul és merészen tőkét akar kovácsolni a háborúellenes propagandából. Vajjon minő magatartást tanúsított a szociáldemokrácia a háborúval kapcsolatban ott, ahol tehetős politikai tényező volt a legkritikusabb pillanatokban — ez a kérdés. Csupán egy-két dokumentumot lássunk. Okmányok ezek a demagógia története számára. Az osztrák szociáldemokrata párt hivatalos lapja az „Arbeiter-Zeitung" 1914 aug. 5-én „Az antant világháborúja Németország ellen" című vezércikkében imigyen irt: „A német nép és nem a militarista reakció kivétel, pártkülömbség nélkül veszi fel a harcot, melyet Oroszország és Franciaország reákényszerítettek mint az élete és halála fölött döntő küzdelmet ... Ez a háború a bekerítés háboruja, melyet Franciaország, Oroszország és Anglia évek óta előkészített, amely háborúnak a német népet a pusztulásba és nyomorba kellett taszítania." A Brünnben megjelenő szociáldemokrata hivatalos lap, a „Volksfreund" 1914 aug. 14-én ezt írta vezércikkében: „Egy kalmár nép, mely már 15 éve dolgozik a németség bekerítésén, mert már akkor irigyelte a levegőt és kenyeret a német néptől, a világ legműveltebb államát az orosz barbarizmusnak akarja kiszolgáltatni." Eduárd Dávid német szociáldemokrata vezér 1915-ben kiadott könyvében ezeket írta: „A monarchia a világháború kezdetétől védelmi harcot folytatott. Az osztrák-szerb ellentét mögött áll az osztrák-orosz ellentét. Szerbia csak Oroszország eszköze volt, mellyel a Monarchia szétrombolására megindította a harcot." Hogy a szociáldemokrácia hogyan teljesítette programmjának követeléseit a háborúval szemben errevonatkozólag érdekes kritikára találtam. Adler Frigyes Strügh osztrák miniszterelnök gyilkosa, az osztrák szociáldemokraták vezére 1916. év nyarán Wienben a Karl Marx-Verein-ban előadást tartott s az előadás a „Der Kampf" folyóiratban „Az 1789-es az 1914 es eszmék" címen megjelent. Magyar fordításban olvasható az akkor Kunfi Zsigmond szerkesztésében megjelenő „Szocializmus 1917. március—májusi számában. Érdemes ezt az előadást elolvasni. Adler beszél „a demokratikus tudatosság csődjéről a proletáriátus külpolitikájában" majd ezeket mondja: „Az imperializmus szelleme behatolt a munkásosztályba is. A demokratikus érzés hiányának szempontjából valósággal szimbolikus jelentősége volt az állásfoglalásnak a belga semlegesség megsértésének kérdésében. A legnagyobb kár az volt, hogy a német demokráciának semminemű óvása nem következett be, hogy egész Németország hallgatott. A szociáldemokrata frakció többsége beletörődött ebbe és inkább ragaszkodott a kormánnyal történt megállapodásához, mint az európai demokráciával szemben tartozó kötelességéhez. Végül elkövetkezett a demokrácia fogalmainak kigúnyolása. Paul Lensch az „önrendelkezési frázisok"-ról beszélt és kifejezte sajnálkozását, hogy 1871-ben a németek nagyon is keveset annektáltak. Philpp Scheidemann mindenféle szellemeskedés formájában egy kis hátsóajtócskát nyitott magának a hódító politika számára. Majd a francia szociáldemokratákra tér át: „A francia szocialisták egy imperialista burzsoáziával szövetségben harcolnak és ténylegesen nem a demokráciáért, hanem az imperializmusért viselnek háborút" Ezt a szigorú kritikát Adler Frigyes, a fanatikus szociáldemokrata mondja a szociáldemokrácia szemébe. Ha most azokban az államokban nézzük a szociáldemokraták háborúellenes és a leszerelésre irányuló politikáját, melyekben a szociáldemokrácia napjainkban részese a kormányhatalomnak, megállapítjuk, hogy a marxisták háborúellenes és antimilitarista propagandája szerdül, később teljesen megszűnik abban az arányban, amilyen közelségébe jutnak a hatalomnak. Érdekes jelenség, hogy Csehországban a világháború 10 éves évfordulója alkalmával csakis a kommunista párt rendezett ordító háborúellenes (!) tüntetéseket, a szociáldemokraták résztvevői a kormányban — már nem oly antimilitaristák. A marxizmus uralomra jutván, a legnagyobb mértékben militaristává válik — mutatja ezt a magyar és orosz kommün története — és akkor a népek felé zeng a jelszó: Be a vörös hadseregbe a proletariátus védelmére ! A marxista militarizmus sokkal terrorisztikusabb, _ és vérengzőbb a világ jethén rhititatifes musánál. (^Jtfríto ÍTí ^ natra pénteken délután 6 órakor tartja meg a Városi Mozgó helyiségében. Az előadáásra szívesen látják a cserkészet és az ifjúság minden barátját. Belépődíj nem lesz, de tetszés szerinti adományokat szívesen fogadnak a cserkészek felszerelése és a gimnáziumi segélyalap javára. Előadás a dániai cserkészolimpián Mostanában zajlott le a második cserkészolimpiász, amelyen a kiváló magyar cserkészek világraszóló dicsőséget arattak és páratlanul álló sikereikkel nagy mértékben segítették elő a magyar névnek az egész világ által való megbecsülését és tisztelését. A szikratávíró pillanatok alatt hordta szét a világ minden zugába, a „legkulturáltabb" és az európai kultúrától legtávolabb eső államokba egyaránt, hogy a versenyre kelt harminchárom féle állam csapatai között dicsőséges küzdelem árán harmadik helyre került a magyar cserkészek csapata. Ezzel a világraszóló győzelemmel Békéscsaba is az általános érdeklődés középpontjába került, Vidovszky Kálmán főszerkesztőnk révén, aki mint a magyar cserkészet egyik legkiválóbb reprezentánsa, szintén a győzelmes csapattal együtt vett részt az olimpiászon. Azaz elemi erővel megnyilvánuló, egyre követelőbb érdeklődés, amelyet a nagyközönség soraiban csaknem országszerte nagy elismeréssel olvasott tudósításai („Levelek Dániából") keltettek, most arra kényszeríti, hogy értékes tapasztalatairól nyilvános előadások keretében számoljon be. Első ilyen előadását (egyelőre csak magáról a dicsőségesen lezajlott cserkészolimpiászról) közhívá V. évfolyam 200. szám Próbamozgósitás Oroszországban Moszkva, szeptember 1. A vörös hadsereg próbamozgósitást tart és ezzel kapcsolatban Péterváron nagy katonai parádét rendeztek. A vörös hadvezetőséget a rendkívül feszült helyzet (Romániával szemben) indította arra, hogy ezt a rendkívül költséges próbamozgósítást elrendelje. Oz Önintesi Mentőegyesület rendes huzgplése Nem érdeklődik eléggé a közönség a Mentőegyesület iránt. — Megválasztották a végleges tisztikart Szombaton délután tartotta az Önkéntes Mentőegyesület rendes évi közgyűlését, melyen a működő tagok csaknem teljes számban vettek részt. Ezzel kapcsolatban sajnálattal kell megemlíteni, hogy a közönség nagyon gyér érdeklődést tanúsított a gyűlés iránt. Nem tudjuk mire magyarázni a közönség távolmaradását, mikor mindenki tudhatná, hogy ez az áldásos intézmény csak akkor tud létezni és fennmaradni, ha a közönség megfelelő áldozatkészsége megnyilvánul iránta. Az Önkéntes Mentőegyesület az összlakosságnak együttes érdeke, mégpedig az életével összefüggő érdeke s így teljesen érthetetlenné válik előttünk a közönség tartózkodó viselkedése. Nem láttuk a gyűlésen a nagyobb gyárak és vállalatok képviselőit sem, pedig ezeknek igazán érdekük a Mentőegyesület fennállása, ha valakinek érdeke.Sok ezer munkásnak urai ezek a gyárak, akik között bizony a leggyakoribb esetben előfordul egy-egy kisebb-nagyobb szerencsétlenség. Milyen felbecsülhetetlen jótékonyságot gyakorol egy ilyen szerencsétlenségi esetben a Mentőegyesület úgy a gyárnak, mint magának a szerencsétlenül jártnak és mégis ezek a vállalatok sem érdeklődnek a Mentőegyesület ügye iránt. Sőt a gyűlés pénztári jelentése kapcsán az is elhangzott, hogy a tagoknak beiratkozottak nagy része nem váltja be nyugtáját. Ez is elég szomorú jelenség bizony, mert aki annak idején tagsági kötelezettséget vállalt, az tudhatta, hogy ezzel tagdíjfizetési kötelezettség is jár és igy