Körösvidék, 1924. szeptember-október (5. évfolyam, 200-250. szám)

1924-09-02 / 200. szám

Békéscsaba, 1924. szept. 2. Ara 1000 korona. Kedd Szerkesztőség és kiadóhivatal; Békéscsaba, Szent István­ tér 18. Telefon: 60. független keresztény politikai napilap Főszerkesztő : VIDOVSZKY KÁLMÁN Felelős szerkesztő : MIGEND DEZSŐ Előfizetési árak: Negyedévre 75000 K Egy hóra 25000 K. Egyes szám ára 1000 K Ellensége volt-e a szociál­demokrácia a háborúnak ? írta: KÓRÓDY-KATONA JÁNOS, volt nemzetgyűlési képviselő. A világháború kitörésének tizedik évfordulója alkalmával antimilitarista s háborúellenes cikkekkel jelentek meg Európa szociáldemokrata lap­jai. „Nem akarunk háborút!" „Há­­­ború a háború ellen­" hangzott a csatakiáltás s marxista sajtó a tö­megszuggeszció bevált rendszerével igyekezett bizonyítani, hogy a szo­ciáldemokrácia mindig harcolt a háború réme ellen. A Népszava júl. 26-iki száma pláne „deliriumos du­hajokról, „hetyke ultimátumról" be­szél a Monarchia 1914 július 23-án Szerbiához intézett ultimátumával kapcsolatban. Nem akarunk e helyen polemizálni afölött, hogy a háború szörnyű felelőssége kit terhel, sze­mébe kell néznünk azonban annak a demagógiának, mely a maga szá­mára igazságtalanul és merészen tőkét akar kovácsolni a háborúelle­nes propagandából. Vajjon minő magatartást tanúsított a szociáldemokrácia a háborúval kapcsolatban ott, ahol tehetős po­litikai tényező volt a legkritikusabb pillanatokban — ez a kérdés. Csu­pán egy-két dokumentumot lássunk. Okmányok ezek a demagógia törté­nete számára. Az osztrák szociálde­mokrata párt hivatalos lapja az „Ar­beiter-Zeitung" 1914 aug. 5-én „Az antant világháborúja Németország ellen" című vezércikkében imigyen irt: „A német nép és nem a milita­rista reakció kivétel, pártkülömbség nélkül veszi fel a harcot, melyet Oroszország és Franciaország reá­kényszerítettek mint az élete és ha­lála fölött döntő küzdelmet ... Ez a háború a bekerítés háboruja, me­lyet Franciaország, Oroszország és Anglia évek óta előkészített, amely háborúnak a német népet a pusztu­lásba és nyomorba kellett taszítania." A Brünnben megjelenő szociálde­mokrata hivatalos lap, a „Volks­freund" 1914 aug. 14-én ezt írta vezércikkében: „Egy kalmár nép, mely már 15 éve dolgozik a németség bekeríté­sén, mert már akkor irigyelte a le­vegőt és kenyeret a német néptől, a világ legműveltebb államát az orosz barbarizmusnak akarja kiszol­gáltatni." Eduárd Dávid német szociálde­mokrata vezér 1915-ben kiadott köny­vében ezeket írta: „A monarchia a világháború kezdetétől védelmi har­cot folytatott. Az osztrák-szerb ellentét mögött áll az osztrák-orosz ellentét. Szerbia csak Oroszország eszköze volt, mellyel a Monarchia szétrom­bolására megindította a harcot." Hogy a szociáldemokrácia hogyan teljesítette programmjának követe­léseit a háborúval szemben erre­vonatkozólag érdekes kritikára talál­tam. Adler Frigyes Strügh osztrák miniszterelnök gyilkosa, az osztrák szociáldemokraták vezére 1916. év nyarán Wienben a Karl Marx-Verein-ban előadást tartott s az előadás a „Der Kampf" folyóiratban „Az 1789-es az 1914 es eszmék" címen megjelent. Magyar fordításban olvasható az akkor Kunfi Zsigmond szerkesztésében megjelenő „Szocia­lizmus 1917. március—májusi szá­mában. Érdemes ezt az előadást elolvasni. Adler beszél „a demokra­tikus tudatosság csődjéről a prole­táriátus külpolitikájában" majd eze­ket mondja: „Az imperializmus szelleme be­hatolt a munkásosztályba is. A de­mokratikus érzés hiányának szem­pontjából valósággal szimbolikus je­lentősége volt az állásfoglalásnak a belga semlegesség megsértésének kérdésében. A legnagyobb kár az volt, hogy a német demokráciának semminemű óvása nem következett be, hogy egész Németország hall­gatott. A szociáldemokrata frakció többsége beletörődött ebbe és inkább ragaszkodott a kormánnyal történt megállapodásához, mint az európai demokráciával szemben tartozó kö­telességéhez. Végül elkövetkezett a demokrácia fogalmainak kigúnyolása. Paul Lensch az „önrendelkezési frázisok"-ról beszélt és kifejezte saj­nálkozását, hogy 1871-ben a néme­tek nagyon is keveset annektáltak. Philpp Scheidemann mindenféle szel­lemeskedés formájában egy kis hátsó­ajtócskát nyitott magának a hódító politika számára. Majd a francia szociáldemokratákra tér át: „A francia szocialisták egy imperialista burzsoáziával szövetség­ben harcolnak és ténylegesen nem a demokráciáért, hanem az imperia­lizmusért viselnek háborút" Ezt a szigorú kritikát Adler Fri­gyes, a fanatikus szociáldemokrata mondja a szociáldemokrácia szemébe. Ha most azokban az államokban nézzük a szociáldemokraták háború­ellenes és a leszerelésre irányuló politikáját, melyekben a szociálde­mokrácia napjainkban részese a kor­mányhatalomnak, megállapítjuk, hogy a marxisták háborúellenes és anti­militarista propagandája sze­rdül, később teljesen megszűnik abban az arányban, amilyen közelségébe jut­nak a hatalomnak. Érdekes jelenség, hogy Csehországban a világháború 10 éves évfordulója alkalmával csakis a kommunista párt rendezett ordító háborúellenes (!) tüntetéseket, a szo­ciáldemokraták résztvevői a kor­mányban — már nem oly antimili­taristák. A marxizmus uralomra jutván, a legnagyobb mértékben militaristává válik — mutatja ezt a magyar és orosz kommün története — és akkor a népek felé zeng a jelszó: Be a vörös hadseregbe a proletariá­tus védelmére ! A marxista milita­rizmus sokkal terrorisztikusabb, _ és vérengzőbb a világ jeth­én rhititatifes musánál. (^Jtfríto ÍTí ^ natra pénteken délután 6 órakor tartja meg a Városi Mozgó helyi­ségében. Az előadáásra szívesen látják a cserkészet és az ifjúság minden ba­rátját. Belépődíj nem lesz, de tet­­­szés szerinti adományokat szívesen­­ fogadnak a cserkészek felszerelése­­ és a gimnáziumi segélyalap javára. Előadás a dániai cserkészolimpián Mostanában zajlott le a második cserkészolimpiász, amelyen a kiváló magyar cserkészek világraszóló di­csőséget arattak és páratlanul álló sikereikkel nagy mértékben segítet­ték elő a magyar névnek az egész világ által való megbecsülését és tisztelését. A szikratávíró pillanatok alatt hordta szét a világ minden zugába, a „legkulturáltabb" és az európai kultúrától legtávolabb eső államokba egyaránt, hogy a versenyre kelt harminchárom féle állam csa­patai között dicsőséges küzdelem árán harmadik helyre került a ma­gyar cserkészek csapata. Ezzel a világraszóló győzelemmel Békéscsaba is az általános érdeklő­dés középpontjába került, Vidovszky Kálmán főszerkesztőnk révén, aki mint a magyar cserkészet egyik leg­kiválóbb reprezentánsa, szintén a győzelmes csapattal együtt vett részt az olimpiászon. Azaz elemi erővel megnyilvánuló, egyre követelőbb érdeklődés, ame­lyet a nagyközönség soraiban csak­nem országszerte nagy elismeréssel olvasott tudósításai („Levelek Dá­niából") keltettek, most arra kény­szeríti, hogy értékes tapasztalatairól nyilvános előadások keretében szá­moljon be. Első ilyen előadását (egyelőre csak magáról a dicsőségesen lezaj­lott cserkészolimpiászról) közhívá­ V. évfolyam 200. szám Próbamozgósitás Oroszországban Moszkva, szeptember 1. A vörös hadsereg próbamozgósitást tart és ezzel kapcsolatban Péterváron nagy katonai parádét rendeztek. A vörös hadvezetőséget a rendkívül feszült helyzet (Romániával szemben) indí­totta arra, hogy ezt a rendkívül költséges próbamozgósítást elren­delje. Oz Önintesi Mentőegyesü­let rendes huzgplése Nem érdeklődik eléggé a közönség a Mentőegyesü­let iránt. — Megválasztot­ták a végleges tisztikart Szombaton délután tartotta az Önkéntes Mentőegyesület rendes évi közgyűlését, melyen a működő tagok csaknem teljes számban vettek részt. Ezzel kapcsolatban sajnálattal kell megemlíteni, hogy a közönség na­gyon gyér érdeklődést tanúsított a gyűlés iránt. Nem tudjuk mire ma­gyarázni a közönség távolmaradását, mikor mindenki tudhatná, hogy ez az áldásos intézmény csak akkor tud létezni és fennmaradni, ha a közönség megfelelő áldozatkészsége megnyilvánul iránta. Az Önkéntes Mentőegyesület az összlakosságnak együttes érdeke, mégpedig az életé­vel összefüggő érdeke s így teljesen érthetetlenné válik előttünk a közön­ség tartózkodó viselkedése. Nem láttuk a gyűlésen a nagyobb gyárak és vállalatok képviselőit sem, pedig ezeknek igazán érdekük a Mentőegyesület fennállása, ha valaki­nek érdeke.­­Sok ezer munkásnak urai ezek a gyárak, akik között bizony a leggyakoribb esetben elő­fordul egy-egy kisebb-nagyobb sze­rencsétlenség. Milyen felbecsülhetet­len jótékonyságot gyakorol egy ilyen szerencsétlenségi esetben a Mentőegyesület úgy a gyárnak, mint magának a szerencsétlenül jártnak és mégis ezek a vállalatok sem ér­deklődnek a Mentőegyesület ügye iránt. Sőt a gyűlés pénztári jelentése kapcsán az is elhangzott, hogy a tagoknak beiratkozottak nagy része nem váltja be nyugtáját. Ez is elég szomorú jelenség bizony, mert aki annak idején tagsági kötelezettséget vállalt, az tudhatta, hogy ezzel tag­díjfizetési kötelezettség is jár és igy

Next