Körösvidék, 1925. június-augusztus (6. évfolyam, 123-195. szám)

1925-06-03 / 123. szám

6 Koróavidék gtartott körvívás holtversennyel űződött. Feltűnt a kis Banó László kiváló szereplése, aki 12 éves létére az idősebekkel szemben is megál­lotta a helyét. Kardvívásban indult 9. A minősítő versenyben: 1. László György 10 83, 111 „Erő" (Hmvásárhely), 2. Réthy Sándor 10.82 236 „Ma­róthy" (Gyula), 3. Papy Pál 10­33, 4. Mónus István 9­67, 111 „Erő" (Hmvásárhely), 5. Jankovich Lőrinc 933, 236 „Ma­róthy" (Gyula), 6. Horváth Jenő 9, 184 „Csaba" (Csaba), 7. Boránusz József 8­33,­­„Dam­janich" (Baja), 8. Vizváry Lajos 7-67, 236 „Ma­róthy" (Gyula), 9. Kalmár Sáor 7­ 33 157, „Dam­janich" (Baja). A négy első helyezett között meg­tartott körvívás eredménye: I. Mónus István 3 győzelemmel, II. Papp Pál 2 győzelemmel, III. László György 1 győzelemmel, valamennyien a 11 l-es konvásárhelyi csapat cserkészei, a kiváló Banga mester nevelésére. (Jellemző a ver­seny hevességére, hogy a zsűri tiszt­ségét betöltő Haítóssy mesternek is jutott a tussokból egy a fejére). A két ünnepnap fénypontja a hétfő délutáni nagy ünnepély volt, amelyre az összes csapatok felvonultak a ne­­mes versenyben mutatták meg érté­kes tudásuk legjavát. A roskadásig megtelt hatalmas tribünök tarka-barka tömegéből pom­pásan vált ki a főherceg és a teljes számmal megjelent környékbeli arisz­tokrácia virágos, lobogós díszpáholy­a, amelynek szomszédságában a me­gyeri vitézek és vitézi asszonyok magyarruhás festői csoportja foglalt helyet. A csapatok a sporttelep előtti téren álltak fel nyílegyenes, ércke­mény oszlopokban. A zászlók egész erdeje röpködött-tündökölt a kis had­sereg felett. Az emelt fejek mocca­nás nélkül figyeltek előre, a kalapokon csillogot az ezüst árvalányhaj s a felgyűrt karok barnapiros, acélos izmait szeretettel simogatta a nap­sugár. Pontosan fél 5 órakor a kart har­sant, autók futottak be s gyönyörű­ségtől sugárzó arccal lépett a cser­készek tisztelgő arcvonala elé a fő­herceg és Teleky Pál gróf főcserkész. Végig lépkedtek a csapatok oszlopai között s a törhetetlen bizakodást su­gárzó szemek tekintetére buzdító bá­torító elismeréssel feleltek, majd a seregszemle után a nézőtérre mentek, ahol a nézőközönség hangos éljen­zése közepette foglalták el helyüket. Ezért is különös hálával tartozunk neki. A legnagyobb elismeréssel kell nyilatkoznom a mai nap ered­ményéről és a mai napon tapasz­taltakról. Ma hallottuk azt a harci riadót, amelyre mindnyájan felfigyel­tünk. Csonkamagyarország gondola­tának elviselése a mai naptól kezdve sokkal könnyebb lesz, ha azt az egész országban tapasztalni fogjuk, amit ma itt Békéscsabán tapasztal­tunk. Ezért ürítem poharamat Békés­csaba cserkészeire." A főherceg kö­szöntőjét a közönség lelkes éljenzés­sel fogadta. Utána dr. Kovacsics Dezső emelkedett szólásra és ha­zafiasságtól izzó beszéd kíséretében ürítette poharát a magyar jövőre. Vidovszky főrendezőt, a cserké­szek „Kálmán bácsiját" őszinte, meleg, jól megérdemelt ünneplésben részesí­tették. fl 10. honv. gyalogezred zene­kara rázendített a cserkészindulóra, amelynek ütemeire katonás dísz­menetben vonult el az egész har­minc csapatból álló cserkész had­sereg a tribünök előtt, amelyeknek tengernyi közönsége gyönyörűség­ge­ szemlélte és dübörgő tapssal ünnepelte őket, a nagy nap ifjú hőseit. Szép rendben helyezkedtek el a csapatok az ünnepélyes fogadalom­tételhez. Ismét megharsant a kürt s a cí­meres nemzetiszínű lobogó büsz­kén röppent fel a középen levert árbocra. A zenekar a Himnuszt játszotta s minden szem imádságos áhítattal tapadt a sugárzó cserkészarcokra. Berthóty László békéscsabai cser­készgyerek kérte a parancsnokokat, hogy a fogadalomtételre jelentkezett újoncoktól vegyék ki a fogadalmat. Vitz Béla országos elnök a ma­gyar jellem erősítésére, az ősi ma­gyar erények fejlesztésére buzdító szavakkal szólott a cserkészekhez, majd Vidovszky Kálmán kérte szép imával Isten áldását a cserkészek munkájára, végül Teleki Pál gróf intézett lelkes beszédet az újon­cokhoz. A fogadalom letétele s az avatás megtörténte után a csapatok ismét elvonultak, hogy a kezdődő verse­nyek, játékok és mutatványok be­mutáshoz elfoglalják a helyüket. Zenés szabadgyakorlatok, tábori munkák, jeladó-, hídverési, tűz­gyújtási, kötélhúzó, kulacsadogató, pányvavető, kerékpáros stb. verse­nyek, a cserkészélet különböző mozzanati s végül a zseniális aranyos féle szerkocsi bemutatása követke­zett ezután. Az egész délutánt betöltő hatal­mas műsor minden egyes száma a cserkésznevelés felbecsülhetetlen ered­ményeit és gyakorlati értékét tárta a nézők bámuló sokasága elé, ame­lyen minduntalan a hangos elismerés moraja zúgott végig. A Himnusz, majd a csapatok zenés díszelvonulása zárta be az ünnepségek műsorát, amelyek meg­mozdították nemcsak egész Békés­vármegye, hanem az egész keleti határvidék lakosságát is és az ifjú­ság virágjának gyönyörűséget keltő felvonultatásával elementáris erővel járultak hozzá a tömegek jobb jövőbe vetett bizalmának erősítéséhez. Albrecht főherceg az ünnepély lezajlása után az egybegyűlt közön­ség nevezetesebb személyiségeivel ismerkedett meg a Fiume-szálló kerthelyiségében, ahol először Teleky Pál gróf fejtegette a cserkészet hi­vatását és felköszöntötte Albrecht főherceget, aki erre kifogástalan ma­gyarsággal a következő beszédet mondotta: „Kedves Bajtársak! Legyen sza­bad az urakat így szólítanom, mert ugy érzem, hogy valamennyien baj­társak vagyunk abból a szempont­ból, hogy mindnyájan egy és ugyan­azon irányban dolgozunk és egy és­­ ugyanazon irányban haladunk. Abban az irányban, amely olyan, ha szabad­­ azt a hasonlatot használnom, mint­­ amikor a kiszolgált csataló meghallja­­ a harci riadót és ezt meghallva, fel- s­nyerít. Úgy érzem, hogy egy olyan­­ összműködés, egy olyan munka folyik itt, hogy az előtt bizony csak­­ a legnagyobb elismeréssel és a leg­­­­nagyobb örömmel kell a zászlót meg­­­­hajtani.­­ Amikor a tiszteletbeli főcserkész­­ úr engem köszönt fel, kénytelen va­gyok elhárítani magamról azokat az érdemeket, amelyeket ő nekem im­putál és azokat őreá visszahárítani, mert a főcserkész úr nemcsak mint cserkész végzett gyönyörű munkát , csendes, lelkiismeretes és kötelesség­tudó módon, ahogyan ő szokott dol­gozni, hanem más módon és más­­ tekintetben is a magyar hazának­­ olyan szolgálatokat tett, amelyet nem lehet eléggé kiemelni. Ugyanis gróf Teleky Pál főcserkész volt az első , a régi központi hatalmak állampol­­­­gárai közül, aki a népszövetség meg­­­­bízásából az internacionális kérdés­­ megvitatásában és eldöntésében­­ részt vett . Végül meg kell még emlékezni Vidovszky Kálmán főrendező hűsé­­­­ges segítőtársairól dr. Rell Lajosról, Gajda Béláról, Csorna Gyula, Paulik Jánosról és Thiesz Jánosról, akik j fáradságot, időt nem kímélve dol­­­­goztak a nagy ügy sikere érdekében, s Ugyancsak kivette a részét a ramn­­i­kából vitéz Boltvay Imréné, dr.­­ Dzurik Józsefné és Sólyomi Lipótné­­ vezetése alatt működő hölgybizottság­­ is. A legnagyobb elismerésre és a hálára érdemes igyekezettel dolgoz­­­­tak és eredményes munkájuknak­­ köszönhető, hogy a sok cserkész­­ élelmezése a legnagyobb rendben történt. Migend Dezső. ezt az u. n. vallomást, mely magán viseli tendenciózus, rosszakaratú és a felületes riport jellegét, nem Be­niczky egyedül szerkesztette, hanem többeknek színes és bizonyos célokat szolgáló, hangulatkeltő munkája. Nin­csenek is benne új dolgok, mind­össze csak azok a kitételek voltak ismeretlenek, amelyek a fővezér sze­mélyére vonatkoznak. Ennek a val­lomásnak egyik legerősebb állí­tása a többek között az, hogy Osz­tenburg Gyula ezredesnek a kor­mányzótól erre az ügyre vonatkozóan levele van. Ilyen levél vagy írás egyáltalán nem létezik. A legilletéke­sebb helyen ilyen levél vagy írásról semmit sem tudnak s amennyiben levél, vagy írás létezne, vagy bárki birtokában volna, az csak apokrif lehet. A kormány álláspontja a So­mogyi-Bacsó ügyben ismeretes. Semmi titkolni valója nincs és a kor­mánynak e tekintetben való eljárása dokumentálja, hogy az egész ügyet a nagy nyilvánosság előtt akarja le­tárgyaltatni. Igaz ugyan, hogy Be­niczkyt annak idején felmentették a hivatali titoktartás kötelezettsége alól, hogy ez ügyben vallomást tehessen Ám arra nem hatalmazták, hogy vallomását bármely újságban közzé­tegye. Ezért is indult meg ellene az eljárás a hivatali titoktartás meg­sértésének vétsége címén. Noha Be­niczky Ödön cselekményének indító okai ismeretesek és ehhez bővebb magyarázat nem szükséges, mind­azonáltal csodálatos, hogy akadha­tott egy lap, amely helyt adott az államfőt érintő, ennyire méltatlan rosszakaratú és valótlan támadásnak. A kormányzó ez ügyben semmi­féle formában nem nyilatkozott, de nem is nyilatkozhat. Már csak nagy közjogi méltóságánál fogva sem po­lemizálhat senkivel sem. A további teendő a kormány dolga, amely az ügy kivizsgálásánál semmiféle mo­mentumot nem fog eltitkolni a nagy­nyilvánosság előtt. Beniczky Ödön célja volt a kormányzó kompromittá­lásán kívül az is, hogy a kormány­nak éppen azon pillanatban, amikor a miniszterelnök a külföldön az or­szág érdekében, a tisztviselők és az ország gazdasága érdekében súlyos ügyekben tárgyal, azt a külföldön kompromittálja, a belföldön pedig a miniszterelnök távollétében lehetőleg kormányválságot idézzen elő. Budapest, június 2. Legújabb értesülés szerint Ma­gasházy László alezredes a kor­mányzó első szárnysegéde nyilatko­zatában Beniczky Ödön vallomását valótlanságnak mondja. Kilátásba helyezte egyébként, hogy a honvéd­főparancsnok ezügyben a szigorú viszgálatot megindítja. Érdeklődtünk ezügyben vitéz Nagy Pál gyalog­sági tábornok, a honvédség főpa­rancsnokánál, aki azonban érdemi nyilatkozatot nem tehet addig amíg Beniczky vallomását nem ismeri. Letartóztatták Beniczky Ödönt „­­ A kin. ügyészség fogházába szállították Budapest, junius 2. A­z MTI illetékes helyről közli: Az Újság május 31. számában Be­niczky Ödön vallomása a Somogyi gyilkosságról cím alatt megjelent közlemény miatt, amelynek nyilván­való tendenciája és a törvényes kormányt rágalmazó tartalma, álta­lában nagy felháborodást keltett, az illetékes kormányhatóságok a meg­torláshoz szükséges törvényes in­tézkedéseket azonnal foganatosítot­ták és Ben­szky Ödön ellen hamis vád, kormányzó sértés és hivatali titoktartás megszegése miatt, tlz Újság ellen pedig tiltott közlés vét­sége miatt az eljárás megindult. Budapest, jun. 2. Beniczky Ödönt a rendőrség ma letartóztatta és a budapesti kir. ügyészség fogházába szállította. Budapest, jun. 2. A letartóztatásban levő Beniczky Ödönt kedden fogják kihallgatni és csak akkor döntenek ügyében. Be­niczky Ödön vallomásától teszik füg­gővé, hogy mások ellen is kiterjesz­tik-e a vizsgálatot. Az éjjeli órákban Fényes László kereste fel Beniczky Ödönt cellájában, de rövid beszél­getés után el kellett távoznia. Budapest, jun. 2. A Beniczky-ügyben az első magán­jelentéssel szemben megállapítható, hogy Beniczky tegnapi letartóztatása semmiféle összefüggésben sincs az „Az Újság" közleményeivel. Azért tartóztatták le, hogy elszenvedje azt a 14 napi fogházra szóló jogerős büntetését, amelyet a bíróság Stréter István volt honvédelmi miniszter megsértése miatt szabott ki rája. Budapest, jún. 2. Jól értesült forrásból a Beniczky­ügyre vonatkozólag az alábbiakat sikerült megtudni: Valószínű, hogy Békéscsaba, 1925. június 3. Zürichben a magyar koronát 0-0072­ 75-el jegyezték

Next