Körösvidék, 1925. november-december (6. évfolyam, 248-293. szám)

1925-11-01 / 248. szám

Békéscsaba, 1925 nov. /. JOOO korona. Vasárnap független keresztény politikai napilap. Szerkesztőség és kiadóhivatal i Békéscsaba, Szent István­ tér 18. Telefon: 60. Főszerkesztő VIDOVSZKY KÁLMÁN I Felelős szerkesztő MIDEND DEZSŐ Előfizetési árak: Negyedévre 75000 K Egy hóra 25000 K. Egyes szám ára 1000 K Huszonhárom hősi halottat hoztak haza Olaszországból Gyászünnepség a budapesti Keleti pályaudvaron Budapest, október 31. Ma reggel a Keleti pályaudvar érkezési oldalán levő szabad térségen egy utász zászlóalj hatalmas emel­vényt készített, amelyen elhelyezték az Olaszországból hazaérkezett hősi halottak koporsóit, amelyek virágok­kal voltak elborítva. A téren katonai disszázad állott fel. Tíz óra után már hatalmas tömeg várta a gyászünnepség megkezdését néma csendben. Tizenegy órakor Budapest összes templomainak ha­rangjai megszólaltak és 11 óra után pár perccel érkezett meg Horthy Miklós kormányzó. Az ünnepség megkezdődött. A különböző egyház­felekezetek papjai beszédet mondot­tak, majd a Budapesten nyugalomra térő 8 hősi halottat átadták hozzá­tartozóiknak és katonai kísérettel vitték ki őket a temetőbe. A többi 15 hősi halottat az egyik váróterem­ben felállított díszes ravatalon he­lyezték el addig, amig elszálltásukra sor kerül. Halottai­ napján Ezen a napon, mikor mindenki elhunyt kedveseinek emlékének áldoz, hadd essék szó a nemzet halottairól is. Ma mikor friss koszorúk kerül­nek a sírokra és uj gyertyák fénye világítja meg a temetők szomorú vi­rágos kertjeit, hadd tegyünk egy szál virágot a nemzet halottainak fejfájá­hoz, hadd gyújtsunk egy szál gyer­tyát a nagy közös sír felett, és bo­ruljunk némán oda a képzeletbeni hatalmas kripta fölé, melybe hosszú pihenésre megtértek az értünk hada­kozó névtelen fiaink. Különösen aktuális ez a szomorú ünnep nekünk magyaroknak, akik a legtöbbet és legdrágábbat vesztettük el a vérzivataros háború hosszú esztendei alatt s akiknek a legke­vesebb maradt meg abból is, amit még meg lehetett menteni. De ebből a kevésből telik még egy szál gyer­tyára Ha márványoszlopra vagy em­lékműre nem is tellett, melylyel a névtelen hősök emlékét odaállíthat­tuk volna, a halált mindig felejtő élők elé, de egy szál virág, a leg­szebb minden virágok között, ezen a napon hadd díszelegjen a nemzet halottainak sírján. Locarnóban most kötötték meg az egyezményt, mely a hatalmukban túlzottan bízó nagyhatalmak szerint a világ békéjét fogja meghozni. Ha­lottaink napján, mikor fájdalommal teli szívvel álljuk körbe elhunyt hő­seink hatalmas sírhelyét, ennek az egyezménynek hallatára jogos bizal­matlansággal vetjük fejünket arra felé, ahonnan az egyezmény hírét hozták felénk. Igenis kívánjuk, hogy szűnjön meg a további vérontás és hogy több halottja ne legyen sem a magyar, sem más nemzetnek, de ugyanakkor kérdezzük a konferen­cián részt vett bölcs államférfiaktól: hogyan képzelik el ennek a kérdés­nek megoldását egy olyan nemzet­nél, melynek testéből élő, hatalmas tagokat nyestek le az erőszak fegy­verével s amely nemzetnek evvel múlhatatlan fájdalmat okoztak? És kérdezzük: hogyan képzelik el az elnyomottak vészkiáltásának el­fojtását, hogyan képzelik a kétség­beesés jajszavainak elnyelését és milyen alapon kívánják a halálra üldözött nyugalmas béketűrését? A feleletnek komolynak kell lenni, leg­alább is olyan komolynak, amilyen látszólagos komolyságul a locarnói egyezményt világgá harsonázták. — Várjuk ezt a feleletet. Mi, akik halottaink szent sírhe­lyénél most magunkba szállva keser­günk a múlt fölött, mi nem akarunk több háborút. De mit akarnak azok az államok, melyek állandó les­hellyel vették körül ezt a megtépve is virágzó darab földet és fegyvereik csillogtatásával figyelmeztetnek ben­nünket a „békés szándékaikra." Vaj­jon mit akarnak? Ezek a nemzetek soha nem múló gyűlölettel vesznek körül minden olyan népet, mely tudásával és nagyrahivatottságával élesen kiválik az ő körükből. Ők háborút szeret­nének, ha győzni tudnának. De fél­nek. Félnek azoktól a magyar kezek­től, melyek az elmúlt háború alatt megmutatták erejüket s melyek az önvédelmi harcokra mindenkor ké­szen állanak. Ezek a nemzetek a locarnói egyezményt sohasem fogják értékelni, sem respektálni s csak alkalomra várnak, hogy beleköthes­senek békésen tűrő szomszédaikba. A mi halottaink nekünk szentek és mi most itt állunk őrt a nagy sír előtt. És ennél a simái halot­taink kegyeletes ünnepén fogadal­mat teszünk békés szándékainkról, de arról is, hogy mindenkor készen állunk kisebbségeink és ezeréves Hazánk területi épségének védel­mére 1 Nem hosszabbítják meg a képviselői mandátumokat Budapest, október 31. Apponyi Albert gróf jászberényi beszéde után a politikai körök figyelme a mandátumok meghosszabbításának ügyére terelődött. A kormány egyáltalában nem szándékszik a mandátumokat meghosszabítani. Nem is foglalkozik komolyan ezzel a kérdéssel — beavatott forrásból eredő érte­sülésünk szerint. Folynak az előkészületek a Szentkapubezárás ünnepségére Magyarországról zarándoklás indul december 16-án A Szentkapu bezárásával kapcso­latos fényes ünnepségekre az Or­szágos Katolikus Szövetség mint a zarándoklások hivatalos rendezője, nagyszabású zarándoklást vezet Ró­mába. December 24-re tervezik a bezá­rási ünnepséget, amelynek prog­rammja a következő: December hó 24-én csak a Vatikán által kiállított jegyekkel lehet belépni a világ leg­nagyobb templomába, a Szent Pé­ter bazilikába. Délelőtt tizenegy óra felé vonul fel a pápai gendam­ia, utána a svájci testőrség, majd ké­sőbb a pápai katonaság által vont kordon között vonulnak fel a kül­földi fejedelmek képviselői, a követ­ségek és a konzulátusok. A diplo­mácia elvonulása után a világ ös­­szes országainak egy-két tagú kül­döttsége foglalja el a részére kije­lölt helyeket. Majd ezután megkezdődik a fel­vonulás, amelynek a legelején vi­szik a zarándokok hivatalos fekete keresztjét, utána a szerzetes és vi­lági papság, amelyet a pápai gen­dam­ia és a svájci gárda egy-egy díszszakasza zár be, mely után a pápai udvar következik. Elől men­nek fehér karingbe öltözött pápai káplánok, prelátusok, kanonokok, püspökök, majd a bíborosok, ez­után következik a sedia gestatob­an ülve teljes díszben XI. Pius pápa, két oldalán mennek a pápai kama­rások, a főnemesség és a pápai nemes testőrség. A bevonulás alkal­mával a harsonások az évszázadok óta szokásos pápai üdvözlő felhívót fújják. Mikor a pápa megjelenik a Szent Péter templom kapujában, Róma összes harangjai megszólal­nak, a pápa Szent Péter sírjánál rövid imát mond, mely után a me­net a Szentkapuhoz vonul, mikor megkezdődik a Szentkapu bezárásá­val kapcsolatos ünnepség. Az Or­szágos Katolikus Szövetség erre a nagyszabású ünnepségre vezeti a december 16 án Budapestről kiinduló országos utolsó vagyis VII. nemzeti zarándoklást Rómába, amelynek rész­letes programmját november elején fogja lapok útján az ország katho­likusai számára közzéadni. Már most felhívja a figyelmét minden magyar katolikusnak e nagy­szabású ünnepségre és aki a Szó­ VI évfolyam 248. szám vetség által kibocsájtott programmra igényt tart, levél utján címének meg­­­jelölésével kérje azt az Országos Ka­­­tolikus Szövetségtől Budapest, IV. Ferenciek tere 7. 111., lépcső I. em. 8 sz. Meghalt a Kúria nyugalmazott elnöke Budapest, október 31. Töry Gusz­táv volt igazságügyminiszter, a Kú­ria nyugalmazott elnöke, aki alig 3 hónappal ezelőtt vonult nyugalomba, tegnap délelőtt alig egy órai szen­vedés után meghalt. Osztozkodás a volt Monarchia adósságain Budapest, október 31. November 3-án kezdődik meg Prágában az az értekezlet, amely a volt magyar­osztrák Monarchia államadósságai­nak felosztásával foglalkozik. A ma­gyar kormányt ezen az értekezleten Zsigmondy Kálmán pénzügyminisz­tériumi miniszteri tanácsos és Per­niczky Ede miniszteri osztálytanácsos képviseli. B jövő héten jelenik meg a státusrendezésről szóló rendelet Budapest, okt. 31. A kormány tagjai tegnap délután 5 órakor gróf Bethlen miniszterel­nök elnökletével minisztertanácsot tartottak, amelyen elsősorban a stá­tusrendezés kérdésével foglalkoztak azoknak a szempontoknak figyelem­bevételével, amelyek a takarékossági és szanálási bizottság legutóbbi ülé­sein felmerültek. A minisztertanács teljes egészében elfogadta a rende­letet, mely a Hivatalos Lapban a jövő héten jelenik meg. Tízmilliárdos kölcsön sízszabályozásra is Hosszufoki ármentesitő közgyűlése A „Körösvidék" békési tudósí­tója jelenti: A Hosszufoki Ármen­tesi­ő társulat a f. hó 29-én tar­totta 1925. évi rendes közgyű­lését. Az elmúlt évi munkáról adott be­számoló után, mely mindenben tu­domásul szolgált­, a jövő évi mun­kaprogrammot és tervezetet terjesz­tették elő. Ennek értelmében tízmilliárdos kölcsönt vesz fel a társulat, melyet részint belvizek levezetésének, rész­ben a védőtöltések erősítésének, emelésének munkálataira fognak for­dítani.

Next