Körösvidék, 1927. március-április (8. évfolyam, 48-84. szám)

1927-03-01 / 48. szám

Békéscsaba, 1927 március 1 Hirdetmény Közhírr­é teszem, hogy a m. kir. állami rendőrség békéscsabai kapi­tányságánál 1 darab egycsövű, há­tultöltő, kakasos pisztolyból átala­kitott, 20139 gyártási számú gazdát­lan lőfegyver van nyilvántartva. — Igazolt tulajdonosa átveheti. Békéscsaba, 1927 évi február 22. A rendőrkapitányság vezetője : Jánossy Gyula s. k. m. kir. rendőrfőtanácsos. Gécs és Társai Gőzmalom Békéscsaba-Erzsébethely tudatja a t. közönséggel, hogy mal­mukban búzát azonnal felcse­rélnek lisztre és korpára. Állan­dóan kapható a legjobb minőségű O­ás és Kenyér liszt, úgy­szintén korpa a legolcsóbb napi­áron. Búzát, árpát, tenge­rit a legmagasabb városi áron vásárolunk. Március hó 1-től kezdve kitűnő házikenyér is kapható. Eladó ház! Horthy Miklós­ utca 24 sz. nagy sarokház szabadkézből eladó. Érdeklődni ugyanott lehet. KőrösvMéh; — Ültessünk gyümölcsfát! Unghváry József faiskolája, Ceg­léd. Budapesti irodája VI., And­rássy­ út 56. sz. (Telefon: Lipót 962-72.) Oktató nagy árjegyzék ingyen. A A Körösvidék négy vármegye legtartalmasabb, legfrissebb, legolcsóbb és legelterjedtebb mindennapi újságja! ^*^\lHilllllllMH<(MtHIMH<HMI»^HtM)MHMtlH<«U«<tíltlMltl(llllll<Hllt>l<«lt>UIMII<(^V Kedden és szerdán Fél 7 és fél 9 órakor Sid Chaplin falrengető bohózata Madame hékszakáll Egy boldogtalan riporter kalandjai 7 felvonásban. Csütörtökön,­ pénteken és szombaton 1 I Conrad Veidt parádés szerepe A pru­glii diák Hans Heins Ewers regéje 10 felv. Szereplők : Werner Krauss, Eszterházy Ágnes ^SESSSSffiSCi Emberek és állatok az ős­vadonban Utazás Afrika rengetegeiben. Gaumont Hiradó 19­20 Vasárnap Tom­m főszereplé­séve­l Az erdöfi­zuhotos Kolorodóí történet 6 fe­jezetben Az utolsó szót olyan gondolkodva s hosszú tempóban mondta ki a vezér, mintha nehezére esett volna kimondani. S mikor kimondta, még egynéhány pillanatig megnyaklott fejjel nézett maga elé, mintha megbánta volna a „betyár" szót. De már ki volt mondva. A legények meg rázogtak kórusban : — Kiszakítunk ! ... magunk alá veszünk, aztán újra mienk a sík is, a puszta is, meg az erdő is. S ha nem az alföldi délibábos rónán, hát itt a Bakony országában. S jaj annak, aki utunkat állja, akinek lába alatt leszünk itt: — Éljen a vezér! Gyerünk Sándor bátyánk! — Zúgtak a puszták vad fiai. S már készülődtek is. Megitták még kiöntött boraikat, elpakolták éléskamráikba a megmaradt eleségeket, kitakarították barlangjaikat s kijövet eltorlaszolták, elzárták annak nyílását száraz galyakkal. Be­hányták mohával és száraz levelekkel s elindultak mind a tizen. Nyomaikban halk nesz támadt. Lábaik alatt zörögtek a levelek, megroppantak, röccsentek a letört galyák. Fejük fölött hajladoztak az ágak, mozogtak a lombok s a föltámadt enyhe szellő vitte utánuk a neszt és a levelek susogását is. Meg a Balaton békés hullámainak halk zúgását, amelyet utánuk csa­pott olykor a hátuk mögött — szellőből támadt — mindjob­ban erősbödő napkeleti szél. De a szél nemsokára megfordult. Elkapta a Balaton mor­molásának kísérteties hangjait s az erdő zúgását. S míg ők sietve törtettek előre az erdő sűrűjébe és az éjszaka sötét­ségébe, már azt sem hallották, hogy a hátuk mögött messze puska ropogása verte föl a csöndet. Embert, vagy vadat űz­tek-e, ki tudta volna azt megmondani akkor ? A távolság akkor már nagy volt. Az erdő sűrű és vég­telen. A hangok elvesztek, elhaltak, mint a mély sírba eresz­tett koporsó falainak dübörgése, mikor ráhullanak a kemény, száraz agyagdarabok. A hajnal már fölhasadt Tihany fölött, a Balaton morajlása is elhalkult s az erdő súgása elcsendesült, mikor a puszták bujdosó fiai megpihentek egy erdő szélén, a buja zöld fűre telepedve. Ott elővették tarisznyáikat, meg a nyakukba akasz­tott csutorákat s elkezdtek falatozni. Korai volt bár az evés, nekik jól esett. Nyolc órai utat tettek meg odáig, ki is fárad­tak, meg is éheztek. Aztán a napot is jórészt ott akarták el­tölteni. Csak alkonyat előtt akarták meglepni a bábolnai ménest pihent, fölfrissült erővel. Falatozás után jót húztak a csutorán, aztán előszedték a makropipákat s megtömvén azt istenigazában a dohányzacskó­ban duzzadó szüzdohánnyal, leheverésztek a pázsiton a nagy­ 3 MULATSÁGOK Ifj. Purcsi Pepi és zenekara már­cius 1-én este nyolc órai kezdet­tel a Vigadó összes termeiben ze­nekara felszerelése javára álarcos* bálát rendez. A legszebb és a leg­rutabb álarcos jutalomba részesül. A zenét egy vonós és két fúvós­zenekar szogáltatja. Belépődíj sze­mélyenkint 2 pengő. Vége reggel 4 órakor. A kitűnőnek és érde­kesnek ígérkező mulatság iránt nagy érdeklődés nyilvánul meg. Megjelent Hagyarország 1927. évi Alsófikatalósusa Kiadja a Rudolf Mosse­rt« hirdetési iroda Budapest, IV. Váci­ utca 18. Rudolf Mosse-Ház Hirdetőknek kívánatra ingyen és bérmentve HIRDETÉSEKET délután 3 óráig vesz fel a kiadóhivatal. lombú fák aljában. S a meggyújtott illatos dohány bodor füst­jein keresztül nézték a fejük fölött kibontakozó nap bíboros fényének a lombok között hozzájuk beszökő sárga sugarait. S szó nélkül, szüntelen csak az eget nézve, bámultak maguk elé a semmibe. Ha pipájuk kiégett, újra tömték, rágyújtottak s füstöltek tovább. Azon vették magukat észre, hogy a nap túlhágott már a délen. Pipájukat félretéve, megették száraz délebédjüket és felcihelődve, megtöltötték fegyvereiket, pisztolyaikat s elindul­tak lassan a még hátra levő útra, hogy alkonyat előtt elérjék még a bábolnai pusztát. Nyár volt bár, rekkenő hőség, új szűreiket a nyakukba akasztották, elől összekötötték, hogy sem az övükbe tűzdelt pisztolyaikat ne láthassák, sem a szűr alatt balkezükre akasz­tott karabélyukat. A szűr ujján kidugott jobbkezükbe pedig hosszúnyelű rézfokosukat markolva ballagtak előre,..

Next