Körösvidék, 1936. július-szeptember (17. évfolyam, 148-223. szám)

1936-07-01 / 148. szám

Ara 10 fillér Békéscsaba, 1936 Julius 1 .szerdia X.VII. évfolyam, 148. sszám Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsaba, Szent István tér 18. Telefon 60 Postatakarékpénztári csekkszámla: 34—141 en keresztény politikai napilap Felelős szerkesztő: MIGEND DEZSŐ Előfizetési árak : Negyedévre 6 pengő, egy hónapra 2 peng Egyes számára 10 fillér emmmmammmmmmmmmmmm Dr Búd János: „Nekünk egy fegyverünk van: a munka!“ A békéscsabai kerület képviselőjének nagy beszéde a Kisgazdaszékházban Dr. Búd János ny. miniszter,a békéscsabai választókerület országgyűlési képviselője, aki június 25- én, csütörtökön érkezett Békéscsabára, vasárnap délután 3 órakor a Békéscsabai Kisgazdaegylethez látogatott el. A Kisgazdaszékházban nagyszámú kisgazda élén Kovács Pál elnök fogadta dr. Búd Jánost és kíséretét. Kovács Pál elnök melegen üdvözölte Búd János dr-t, vitéz Jánossy Gyula polgármestert s kíséretük összes tagját, majd a búzaár kérdésével foglalkozott. Bod János dr. Kovács Pál elnök szavaira a következő nagy beszédben válaszolt: — Örülök, hogy hosszú idő múlva ismét megjelenhettem önök között. Két okból is úgy érzem, hogy hazakerültem. — Először azért, mert nyugodtan állíthatom, hogy ez a helyiség az én fáradozásom révén lett a kisgazdáké. Levétettem a Kisgazdaegylet vállairól a terheket és ma már nyugodtan tekinthetik otthohonuknak ezt a székházat. — A második és nyomosabb ok az, hogy mindig azok közé tartoztam, akik a falu népének, a gazdatársadalomnak megerősítésében keresték a jövő útját. Tettem ezt akkor, amikor igen kevesen, vagy legalábbis nem sokan gondoltak erre. — Ha visszatekintek felelős állásban eltöltött éveimre, örömimmel gondolok arra, hogy én voltam az, aki a gazdákat feloldottam a háborús gazdálkodás megkötöttsége alól. — A háborús gazdálkodás a magyar föld termelő erejét a felére csökkentette. A szabad mozgás visszaadta a föld teljesítő képességét. Mint pénzügyminiszter, megteremtettem a föld hitelét. Hogy sokan — nem számolva a magas kamattal meg nem engedett határon túl adósodtak el, az az ő hibájuk. Azonban az kétségtelen, hogyha van foglalkozás, úgy a magyar mezőgazdaság az, mely leginkább szűkölködik forgótőkében, márpedig hitel nélkül megélni nem tud. Most sincs nagyobb feladat, mint megnyitni a hitelélet útjait, helyesen ismerve fel azokat a korlátokat, melyek mentesítenek az eladósodás veszélyétől. — Ha az utolsó három évre tekintek vissza, merem azt állítani, hogy az elsők között voltam, akik kívánták a földadósságok rendezését. — Vannak itt is többen, akik emlékeznek arra a küldöttségre, amit vezettem s amikor nemcsak a rövid, de a hosszú lejáratú adósságoknál is kértem a terhek csökkentését. Érdekes, hogy amit lehetetlennek tartottak, rövid idő alatt bekövetkezett. — Megvallom őszintén — emelte fel hangját Bod János úr —, hogy éppen azért fájt az, hogy éppen a kisgazdatársadalom egyes rétegei szakadtak el attól a zászlótól, melyet eddig büszkén vallottak magukénak. Valószínű, hogy ehhez nagy mértékben hozzájárult az is, hogy ezt a vidéket nemcsak a világgazdasági válság sújtotta, hanem éveken keresztül a természet is. Egyik rossz termés a másikat követte. Ezenkívül egyéb elemi csapás is volt, éppen ezért megértem, ha emiatt fokozódott az elkeseredettség és elégedetlenség. De legyünk tárgyilagosak és valljuk be őszintén, hogy az utolsó három évben a kormány tevékenységét jórészt a gazdatársadalom bajainak enyhítése képezte. — Akár a gazdaadósságokat tekintem, akár a termény értékesítésére gondolok, nem lehet elvitatni a kormány munkájának eredményességét. — Amikor itt megjelentem, sok tekintetben szeretném a politikát kikapcsolni. De nem térhetek ki az elől a gondolat elől, hogy a gazdatársadalomnak megfontoltan, kellő komolysággal és tárgyilagosan kell megítélnie a mai időket. — Tudnék én is ragyogó és szédítő programot adni, de hozzáteszem, azzal megtéveszteném önöket. — A keleti mese jut eszembe, amikor a hatalmas uralkodó összehívta az ország nagyjait és elébük helyezett két ládát, hogy válasszanak. Az egyik láda fényes aranyból, a másik egyszerű fából volt. Mindenki az aranyládának rohant neki s csak kevesen maradtak, akik az egyszerű ládát választották. Amikor felbontották a ládákat, az aranyládában értéktelen holmik voltak csupán, az igazi kincsek az egyszerű faládában voltak. Ilyenek a politikai programok is. — Én életemben csak a nagy elveket és a nagy kérdéseket néztem, önök a saját érdekükben cselekszenek, ha nem a fényes és megtévesztő, hanem az egyszerű, de az élet útjait járó elvekhez csatlakoznak. — örülök, hogy ennyi megpróbáltatás után az idén jó termés várható. Talán ez összhangba akar kerülni azzal a nagyon örvendetes ténnyel, hogy — hála Istennek — az egész vonalon a javulás jejelei mutatkoznak. — Legyenek arról meggyőződve, hogy a kormány mindent megtesz annak érdekében, hogy a jó termés kellően értékesüljön. Hiszem azt, hogy ez nagy megkönnyebbülést fog jelenteni Békéscsabának és a kerület derék gazdanépének. — Megindul újra az élet! Lehet tervezni, lehet újra építeni. Ne vegyék azonban rossz néven, de nem hallgathatom el, hogy amikor olyan időket élünk, hogy egyes kérdéseket okosan és helyesen csak az államhatalom oldhat meg, a társadalomnak is tudnia kell a kötelességét és nem szabad mindent az államtól várnia. — Meglátogattam a cipész- és szabóipari tanfolyamokat és azt láttam, hogy késő este, meglett emberek, őszülő családapák tanulnak azért, mert haladni akarnak az élettel. Merem állítani ,hogy az a szorgalmas gazdatársadalom, mely a várost lakja, sokat fejlődött az elmúlt utolsó 15 év alatt. De ugyanannyira sok a hiány, amit tudásban, a föld okosabb és jobb megművelésében pótolnia kell. Nekünk egy fegyverünk van: a munka, önök ennek a képviselői. Ezt kell erős hittel tökéletesíteni. Mindenkiben kell, hogy fokozódjék a felelősségérzet és kötelességteljesítés. Ki kell fejlődnie annak az öntudatnak és belső tűznek, amely azt diktálja nekünk, hogy most kerülünk rá igazán a történelmi hivatás útjára. Ezzel leszünk sajátos érték Európában és a világ előtt, ezzel fogjuk szétfeszíteni a korlátokat és akadályokat abban az öntudatban, hogy szebb jövőt érünk meg. Búd János dr nagy beszéde közben számtalanszor zúgott fel a taps, beszéde után pedig percekig tartós éljenzéssel fejezte ki a hallgatóság hozzá való ragaszkodását. Búd János dr négynapi békés,csabai tartózkodása után vasárnap éjjel utazott vissza a fővárosba. Két villámcsapás két nap alatt Békéscsabán Vasárnap két lányba, hétfőn egy házba csapott a villám Nincs halálos áldozata a viharnak Vasárnap délután öt óra tájban eső nélküli zivatar vonult keresztül Békéscsaba fölött. A zivatar olyan gyorsan, váratlanul jött, hogy akik az utcán, vagy a ligetben voltak, nem tudtak védett helyre menekülni előle. Az alig néhány villám közül az egyik a Körös-csatorna partján levő egyik nyárfába csapott bele, a Széchenyi-liget közelében. A villám a fát erősen megrongálta, majd kettévált s egyik szikrája a ligetben sétálók közé, míg a másik része a Körös-csatorna vizébe csapott bele. A sétálók közül a villám Mázán Mária békéscsabai, Északi sor 10. szám alatti lakost érte, aki eszméletlenül terült el a földön. Ugyancsak eszméletlenül zuhant le a földre Kecskeméti Mária békéscsabai, Békési-út 30 szám alatti lakos is. A járókelők siettek a súlyosan sérültek segítségére, akiket ölbevettek és a közeli közkórházba vittek be. A kórházban megvizsgálták őket és megállapították, hogy, Mázán Mária a fején és a hátán égési sérüléseket szenvedett, azonkívül a haja is leégett egy darabon. Kecskeméti Márián nincs égési sé-