Körösvidék, 1937. október-december (18. évfolyam, 223-297. szám)

1937-10-01 / 223. szám

Békéscsaba, 1937 októberi Ára 10 fillér Péntek XVIII. évfolyam, 223. aszám wssessssttssl^.: i arrö; független t­erepterény politik­ai napilap Sz«rke»ztön­g és kiadóhivatal ! Palelós asirkeixtő:­l Előfizetési árak: 1/4 évre 6 P, 1 hónapra 2 P ■ tkéscsaba, II. ker. Szelt István­ tér 18. szám | Mir ílin­­ Egyes szám ára 10 fillér T­i*fom 60, este 6 órás túl és fianepnap 409 ! affllw^rtDDN­A&O ! Postatakarékpénztári csekkszámla: 34—141 Roma ünnepi fényben fogadja a hazatérő Mussolinit Róma, szeptember 30. Mussolini különvonata a késő­délutáni órákban fut be a Termini­­pályaudvarra, ahol az első kül­földi hivatalos útjáról hazatérő kor­mányfőt az olasz hivatalos világ és a fasiszta párt vezérkara fogadja. A Duce és kísérete a Via Naziona­­len keresztül a Venezia-palotába hajtat. Mivel a csütörtök délután ünnepnek számít, a gyárak és hiva­talok zárva lesznek, úgyhogy előre­láthatólag százezren fognak sorfalat állni a Venezia-palotához vezető út­vonalon. Mussolini a Via Nazionale elején 20 méter magas M-betű ala­kú diadalkapu alatt vonul be. A két km. hosszú út minden ablakát és kirakatát kivilágítják és a háza­kat fellobogózzák. Megy a panasz Kolozsvárról Cenfbe. Erdélyi vé­reink küldik, akikre immár a jó Isten tudja hányadszor sújt le, minden kisebbségi jogot félre­dob­va és minden vállalt kötelezettség­nek fittyet hányva, az oláh ököl. Bukarest újabb rohamot intéz a magyarság ellen. A regátbeli oláh­­ság még mindig nyugtala­nul alszik éjszakánként, nem elégíti ki őket az, hogy szinte váratlanul ölükbe hullt Erdély, a maga mérhetetlen kin­cseivel és gazdasági erőforrásaival, a terrorcselekmények és indokolat­lan, átlátszó célú nyelvvizsgák­ után most ismét felemelték öklüket a Ki­rályhágón túl élő magyarság ellen. Az állami szolgálatban állott ma­gyar tisztviselőket, vasutasokat, postásokat már régen megfosztották kenyerüktől, földönfutókká tet­ték, a magyar nyelvű iskolákat be­zárták s most a magyar munkásság fölött akarják kimondani a vég­zetet. Pap Valér miniszter nemzeti munkavédelmi törvénytervezetet dolgozott ki, melynek egyetlen célja — mondanunk sem kell — az lett volna, hogy a gyárakból, nagyüze­mekből s mindenhonnan, ahol ma­gyar munkás dolgozik, kiűzzék vé­reinket. A törvénytervezet nem ke­rült a bukaresti parlament elé, de ez nem vigasz, mert Pop Valér gon­doskodott arról, hogy a gyárak és üzemek megkapják a bizalmas uta­sítást: hetven­öt százalékban fajro­mánokat kell alkalmazniuk. Az erdélyi magyar párt nagyon jól tudja, hogy a bukaresti kor­mánynál hiábavaló lenne minden panasz, Bukarestben hiába mutat­nának rá Pop Valér intézkedésé­­nek törvénytelenségére, a román kormány, ha meg is hallgatná a sérelmeket, legfeljebb kijelentené, hogy nincs olyan törvény, mely elő­írja a 75 százalék betartását. Való igaz, hogy törvényerőre nem emel­kedett Pop Valér törvénytervezete, de az erdélyi magyarság keserves kínok árán és a saját maga bőrén tanulta meg, hogy a Pop Valérok­­nak nincs törvényre és jogra szük­ségük, ha a magyarság életébe akar­nak belegázolni. Jól tudja az erdélyi magyar párt, hogy a bukaresti kopogtatásnak semmi értelme nem lenne s ezért fordul egyenesen Genfbe. Megy a panasz a Népszövetség elé. Ide sem azért, mintha biz­tosra venné Erdély magyarsága, hogy orvosolják a sérelmeket. Nem. Évek hosszú sora óta hozzászok­tunk már ahhoz, hogy a genfi urak egy-két általános frázison és nagy­hangú ígérgetésen kívül semmit sem tesznek az elnyomott kisebb­ségek jogainak megvédése érdeké­ben s tőlük a Pap Valérok­ —saj­nos — nyugodtan folytathatják a magyarság életére, létére törő ak­ciójukat, de legalább megtudják Genfben, hogy mi történik abban a Romániában, melyet a páriskör­­nyéki tárgyalások hívtak életre. Békét és együttműködést hangoz­tatnak ma szerte mindenfelé és maga a kisantant is azt hirdeti, hogy a Duna-medencében meg kell teremteni a kis népek jó viszonyát, de vajjon lehet-e itt együttműkö­d­ésről és megértésről beszélni ak­kor, amikor Pop Valér és a Pop Valérok egy percre sem nyughat­­nak s egyre újabb és újabb mód­ját eszelik ki a határon­­ túl élő magyarság üldözésének. A Duna-medence békéjét mi is kívánjuk, de lehet-e addig komo­lyan békéről szó, amíg Pop Valér saját hazája törvényeit és minden egyéb kötelezettséget kijátszva és figyelmen kívül hagyva, szabadon, kénye-ík­edve szerint üldözheti a ma­gyar kisebbséget?! A kisantant államoknak, ha ko­molyan óhajtják a jó viszonyt, első­sorban saját maguknak kell meg­­teremteniök azokat a feltételeket, melyek szükségesek ahhoz, hogy a tárgyalások reménnyel kecsegtes­senek.­­ Az ilyen Pop Valér-féle intézke­dések eleve elvágják minden köze­ledésnek az útját s csak arra jók, hogy még nagyobb akadályokat gör­dítsenek a Duna-med­ence békéjén munkálkodó tárgyalások elé. Kommunistaellenes tüntetés volt Newyorkban Kiutasítják az idegen kommunistákat Newyork, szeptember 30. Newyork egyik negyedében nagy kommunistaellenes gyűlés és tün­tetés volt. A gyűlésen maga a pol­gármester is felszólalt, aki rámu­tatott a kommunizmus nagy veszé­lyére. Hangoztatta, hogy az Egye­sült Államokban a bolsevista agi­tátorok megbomlasztják a nép egy­ségét. Kijelentette, hogy Newyork­­ból minden idegen állampolgárságú kommunistát kiutasítanak. A gyűlés másik szónoka, egy lel­kész, rámutatott arra, hogy Ame­rikában jelenleg háromezer kom­munista­ agitátor van. Ezeket mind Moszkva pénzeli. A Szovjet titkos ügynökeitől rettegnek a párisi emigráns oroszok Páris, szeptember 30. A francia rendőrség erélyesen folytatja a nyomozást a titokzatos módon eltűnt Miller emigráns orosz tábornok hollétének felderítése ér­dekében. A kihallgatások folynak. Az emigráns oroszok elmondták, hogy a Szovjetnek rengeteg titkos ügynöke van Párisban, akik való­sággal rettegésben tartják az emig­ráns oroszokat. Kérték a rendőr­séget, hogy vallomásaikat kezeljék bizalmasan, mert félnek a Szovjet titkos ügynökségtől. A japánok nagy csapatösszevonásokat hajtanak végre Mandzsúriában Váratlanul Moszkvába repült a nankingi szovjet nagykövet Háromszázötvenezer japán katona harcol Észak-Kínában Sanghaj, szeptember 30. Külföldi katonai szakértők az Észak-Kínában harcoló japán ka­tonák létszámát 350 ezerre becsü­lik. Ebből a sanghaj­i szakaszon százötvenezer néz farkasszemet a kínaiakkal. A japánoknak mintegy 500 repülőgépük van Észak-Kíná­ban. 7 ' Mindehhez még hozzájön a kvan­­tungi hadsereg, mely a kínai nagy­falon kívül van, a mandzsuriai had­

Next