Körösvidék, 1943. március-október (24. évfolyam, 64-246. szám)
1943-03-20 / 64. szám
F 3 Békéscsaba, 1943 március 20. KÖRÖSVIDÉK Két magyaar kézigránát 300 szövetségest mentett meg a 8 vörösök fogságából (Honvéd haditudósító század. Merly István hadapródórmester.) A mostani tél mozgó hadműveleteinek nagyon sok hőse van. A honvéd erényei lépten-nyomon megnyilt Amiinak. A Keresztes Hadjárat magyar hősei panasz nélkül megtették «s megteszik kötelességüket. Ennek az új hősi eposznak egyik fejezete az M. és K. orosz falvak közötti erdőben kezdődött. Három nap óta verte az ellenség állásainkat gránátjaival és aknáival, rengett a föld, dörögtek az ágyúk, a szürke felhő■ongyok alatt félelmetesen búgtak a Martin-gépek és bombák hiányában már akárhányszor közönséges tüzérségi lövedékeket és rozsdás ekevasakat dobtak vonalainkra. Azután elnémult az ágyúdörgés és a halott tájak temetői csöndjét vért fagyasztó «adatozás zavarta meg: a »híres szibériai lövészek« indultak rohamra. A támadások ereje azonban három napon át mindig megtört vonalaink «lőtt. ?S[Qx' *C vadt a havas tájjal. Senki sem pillantotta meg őket. Valahol azonban ugatni kezdett rájuk egy aknavető... Robbanás... A főhadnagy a légnyomástól elvesztette eszméletét. Cs. Laci egy ideig tanakodott magában: mihez kezdjen? Főhadnagyot nem szabad itthagynia, inkább történjen bármi. A falu felől vagy öt civil közeledett szánkón. — Megadjatok, banditák! — állotta útjukat a legény s már célzott is a géppisztollyal. Sok ideje nem volt, gyorsan kellett cselekednie. Négy bandita kizuhant a szánkóból, egy elszaladt, de a ló megállt. Hamar vállára emelte a főhadnagyot, a szánba ültette, majd maga is felugrott... Tőle jobbra és balra falvak égtek az éjszakában, a kormos füst alján lángcsíkok táncoltak. Az ellenség útját jelezték ezek az égő falvak. Hideg szél kavarta a ha’"* telt a helység fölött, lőszert és élelmet dobtak a csapatoknak. ’ — ön nem maradhat itt jelentette ki a német katonaorvos. — Folytassa útját, tőlünk a második faluban magyar csapatok vannak. Biztonságban lehet, arra nincsen ellenség.* Gyorsan teltek az órák. Alkonyodott. Uttalan utakon mentek, de még mindig nem láttak falut. — Főhadnagy úr, alázatosan, azt hiszem, megint eltévedtünk — szólalt meg hosszas hallgatás után Laci. * Borzalmas éjszaka volt. A ló már nem bírta tovább, éjféltájban kidőlt. Laci honvéd géppisztolyával megrövidítette szenvedéseit. A főhadnagy minduntalan aludt, de legénye mindegyre felrázta. — Az Istenért, főhadnagy úr! Ne tessen elaludni, mert baj lesz. Hajnaltájban feltápászkodott s legénye karján megindult. Egyre jobban érezte, hogy ereje visszatér. Nem, most nem szabad gyengének lennie. — Főhadnagy úr! Ott vannak a mieink! — kiáltott fel lelkesen Laci s mosolyra tágult arcában boldogan csipogtak szemei. úr! Foglyul ejtett németek, vagy olaszok! — mondja megtorpanva Laci és elsápad. — Már csak vagy tíz töltényem van, s a főhadnagy úr dobjai is üresek. Édes jó Istenem, ne hagyj el! — Csak nyugodtan, Laci... Majd csak lesz valahogy ... — Igyi szudá! Igyi szudá! — ordítják már a lovasok. Közreveszik őket. Az egyik leugrik és előrántja géppisztolyát. — Offizir! ordítja félelmetes üvöltéssel. — Nyet offizir! válaszol sietve Laci, aki már törte valamelyest az orosz nyelvet. Mindkettőjükön hólepel volt s így nem látták a bolsevista őrök a rendfokozat-jelzést. Sietve elvették géppisztolyaikat, belenyúltak zsebeikbe s mindent kiszedtek. ’Az óra, öngyújtó és pénztárca láttára vigyorogni kezdtek. * Vagy 300 fogoly lehetett ebben az oszlopban. A. Gábor főhagynak legénye a menet végéhez csatlakozott. Előttük fehér síruhás németek mentek. Mikor ezek megtudták, hogy a főhadnagy beszél németül, elmondták, hogy az olaszoknak köszönhetik életüket. A bolsevisták ugyanis minden lisztet és minden németet azonnal ---->-■ VILLFŐZŐ (VÍLLMOS Uystero) VILLPÁRNA (VÍIUMOS HÓPÁRNA) KŐEDÉNYEK >AUOCHÓrAg.HÓKAN( VILLVAS (VIlJAHOS VASAIO) RÁDIÓ filmwostelOtti)