Kortárs, 1972. július-december (16. évfolyam, 7-12. szám)

1972 / 7. szám - MAGYAR VALÓSÁG - Lázár István: Tokaj szőlővesszein... (I. rész)

MAGYAR VALÓSÁG _______________■*__________________________________ LÁZÁR ISTVÁN »Tokaj szőlővesszein...« A tokaji bor híre és ára ,,Értünk Kunság mezein Ért kalászt lengettél, Tokaj szőlővesszein Nektárt csepegtettél.” (Kölcsey Ferenc: Himnusz) (A telepítőkről) Az 1100-as évek végén Ny­ugat­-Európának a mai Belgium-Luxemburg magasságában fekvő részére, akkori nevén Lotharingiában rossz idő járt a vallon szőlő­­termelőkre. A Kaukázus hegyeitől nagy hurkokkal kacskaringózó határvonal, annak az éghajlati övnek az északi szegélye, ahol a szőlő díszült, itt halad el a Csatorna felé. Azaz: a szőlő e vidéken valahogy még megterem, de jó bort nem ad. Ez időben a szállítás és így a kereskedelem, ezáltal pedig az egész gazdaság kisebb forradalma következett be Európa legfejlettebb országaiban. Az igás fuvarozás szélesebb elterjedésével ugyanis megjavult a szárazföldi áruforgalom. Súlyosabb terhek továbbítása, nagyobb mennyiségek nemzetközi cseréje már nemcsak vízen, tehát a tengerpart vagy a folyók mentén történhetett. S ennek köszönhetően a jobb délfrancia, mediterrán bor eljutott oda is, ahol korábban kényszerűségből csak a helyben szűrt, gyenge borokat fogyasztották... Az egyik első eset, hogy Magyarországra nagyobb számú idegen parasztot telepíte­nek, a szülőföldjükön ekkor tönkrement vallonok egy csoportjának a Hegyaljára hozatala. De véletlennek tarthatjuk-e, hogy éppen ide hozzák őket, a sz­őlő és a bor szakértőit? Ahol később azután a világ rangban első borvidéke alakul ki? Olyan területre, mely a honfoglaláskor is lakott volt, s melyen a honfoglalók fajai is rögtön helyt maradtak? Nem tudjuk, ki telepített először szőlőt a Hegyalján. Olvashatni olyan, bár minden dokumentálás nélkül közölt, de azért nagyon határozottan megfogalmazott vélekedést, hogy időszámításunk kezdetének idején, a dákok (akkor valóban idáig terjedt) uralma alatt minden későbbinél nagyobb szőlőterületek lettek volna itt; mi több, már ekkor elkészültek volna, rabszolgamunkával, azok az óriási pincék, melyeknek munkálatait - akárcsak a bodrogközi gátakét - az egyiptomi piramisépítkezésekkel mérhetjük össze. Az viszont dokumentálható, hogy amikor a római uralom alatt a Szerémségben és a Balaton mellékén, sőt az egész Pannóniában olyan fejlett szőlőkultúra virágzott, hogy az akkori itáliai borkereskedelem ezt súlyosan megsínylette, a Hegyalja lakossága a pénz- és cserépedény-leletek tanúsága szerint élénk kapcsolatot tartott Pannó­niával. Miért is ne? Igaz, sokáig azt hittük, hogy a rómaiak csupán alkalmilag, s többnyire hadi céllal, büntető hadjárataik során lépték át a Dunát, s állandó települést, illetve erődöt a Barbaricum szélén csupán néhány hídfő biztosításául létesítettek. Ilyen volt a mai Szőnnyel (Brigetio) szemközti Celamantia, a legismertebb az Erzsébet-híd pesti híd­főjénél megtalált Contra-Aquincum stb. így hát régészeti és történeti meglepetés volt, amikor nemrég Hatvan közelében kisebb római erődítést ástak ki. Ennek távolsága a Hegyalja déli csücskétől már csak száz római mérföld, másfélszáz kilométer, rendeltetése

Next