Kortárs, 1972. július-december (16. évfolyam, 7-12. szám)

1972 / 8. szám - MAGYAR VALÓSÁG - Lázár István: Tokaj szőlővesszein... (II. rész)

MAGYAR VALÓSÁG LÁZÁR ISTVÁN »Tokaj szőlővesszem­...« Szőlő a lejtőn "Nincs már hamisítatlan bor és Jól ügyeljen, ez, komoly dolog: a hamisított bor megváltoztatja az emberek erkölcseit, csak a jó bor teszi nyílttá ás vidámmá a jellemet. Soha nem hallottam annyira, mint a reggióiak meghitt eszmefuttatásaiban, hogy oly szorosan össze lehet kötni a politi­kát ás a gasztronómiát, és a búbánatért sehol nem teszik annyira a pince hibáit felelőssé ” (Guido Provene: Utazás Itáliában) („Utol a veszedelem...") Szilágyi Dezső, a Sátoraljaújhelyen élő idős szőlészeti-borászati szakértő - akinek a lakása hajdani, a tokaji bor exportja ügyében tett távol-keleti utazá­sainak gazdag múzeuma - a közelmúltban eredeti források, például korabeli hegyközségi nyilvántartások alapján megkísérelte újra felmérni, hogy milyen nagyságú volt és mennyit term­ett a hegyaljai szőlőterület ama nemrégi időben, melynek tanulságaira elsőszámú bor­vidékünk mai fejlesztését alapozhatjuk, illetve alapoznunk kellene. Adatgyűjtése, hangsúlyozom, nem történeti, hanem a legaktuálisabb gyakorlati érté­kű. Hogy a területi és mennyiségi körülhatárolásnak itt milyen sajátos, törvényszabó jelentősége van, illetve kellene, hogy legyen, ezt magam is, aki innen származom, von Haue aus ismerem a tokaji jó ízét és előállításának számos csínját-bínját, csak lassan értet­tem meg. Remélem, hogy az előző és a jelen fejezet úgy adja azokat a tényeket és érveket, melyek engem, ez nem titkolható, elköteleztek egy meghatározott Hegyalja-koncepció mellett, hogy kitűnik, mennyire nem retrográd s meddő a mai tennivalók jó irányát egyes múltbeli vektorokhoz mérve keresni, akkor is, ha korszerűnek ebben-abban esetleg nem azt találjuk majd, ami új. Szilágyi Dezső 1870-től 1947-ig ívelő adatsora szerint a filoxéra előtt közvetlenül, 1870—71—72-ben a Hegyalja „aranytermő” szőlőterületének nagysága 12 500 katasztrá­­lis hold volt, a megtermett must mennyisége 110, 90, illetve 100 ezer hektoliter; a termés­átlag tehát 800 liter holdanként. Nem sok? Ha tekintetbe vesszük az elég kezdetleges telepítési rendszert és agrotech­nikát, főként pedig azt, hogy a minőségi kívánalmak a történelmi borvidék jól felfogott érdekeinek megfelelően igen szigorúak, s ezért a metszést eleve úgy végezték, hogy ne ter­heljék meg a tőkét túl sok fürttel, mert a mértéken felül bő termés szinte a bor felvizezé­­sével egyenlő, ez az átlag nem kevés. (Portugáliában például az állam maximálja azt a bormennyiséget, ami a nevezetesebb szőlőkből egy évben elszármazhat. A termés mennyiségét, igaz, közvetlenül nemigen lehet korlátozni, de a kiszállítási sorompó - amit viszont kiegészít, hogy az állam ugyanakkor szavatolja a termelési biztonságnak megfelelő árszínvonalat - lehetővé és érdemessé teszi a termelőknek a minőséget és az árat egyaránt rontó „bor-infláció” elleni önkontrollt.) A tokaji borvidéket a filoxéra - ugyancsak Szilágyi Dezső megállapítása szerint - 1873-ban érte el. Neve e vidéken hamarosan rettegettebb lett a pestisnél. Megjelenése olyan csapás, mint amikor jó félévszázaddal később a „kolorádó”, az amerikai burgonya­­bogár árasztotta el Európát. Hogy ez túlzás ? Mert a bor mégsem olyan népélelmezési cikk, mint a burgonya ? Ez

Next