Kortárs, 1973. január-június (17. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 1. szám - SLOBODA SViTA - SVOBODA SVETA - Šmrek, Ján: Petőfi évfordulója (Fordította: Szalatnai Rezső)

len már, hogy egy-egy nemzet szociális felszabadulása alapozza meg a baráti együttélést a többi nemzettel. Ha tehát ma már létezik az a Magyarország, amelyről Petőfi éleslátó tenniakarással álmodott, ha látszik egy olyan Magyarország, amely a költő politikai cél­kitűzéseit magáévá tette azzal, hogy megfosztotta hatalmuktól a nagybirtokosokat és a többi kizsákmányolókat, akkor nekünk is megvan az okunk, mélységes okunk, hogy tisz­telettel hajoljunk meg a nagy költő és forradalmár Petőfi Sándor emléke előtt. Megjelent a bratislavai Nové Slavo 1949. augusztus 5-i számában. Ez az első magyar fordítása. Fordította DÓSA LÁSZLÓ JÁN IMREK Petőfi évfordulója Életem egyik boldog napjának tartom azt a napot, midőn - 1963-ban - belekezdtem Petőfi verseinek fordításába. Előbb, jó két éven át, nem robotnak, hanem örömnek éreztem a modern magyar költészet két képviselőjének, Adynak és József Attilának tol­mácsolását, mindegyikükből száz-száz verset fordítottam szlovákra, ám Petőfi fordítása, amint belemerültem, olyan művészi élvezetet, sőt gyönyört jelentett számomra, hogy magam is csodálkozva körülnéztem. Az olyan versek, mint a Befordultam a konyhára, Falu végén kurta kocsma, Alföld, Tisza, Szeptember végén, de az elbeszélő költemények is, a Bolond Istók, A helység kalapácsa (hogy a száz vers közül, melyet Petőfitől fordítottam, hirtelenében csak e néhányat említsem), munka közben igazi műélvezetet jelentettek számomra. Igaz, annyi időt is rászántam fordításukra, amennyi szükségesnek látszott, hogy az én szlovák nyelvemen egyenlőrangúan, torzítás nélkül csengjenek fel, hogy aztán Petőfi magyar szerelmesei, akik tudnak szlovákul, elmondhassák nekem: ott van benne az a paprika! Ezt közölték ugyanis velem többen, pozsonyi magyarok, amikor az utcán találkoztam velük, s Petőfi-kötetem természetesen nem is hevert a könyvtárakban, két kiadásban jelent meg, három—háromezer példányban, kívánatos volna már a harmadik kiadás is, hisz a könyv évek óta nem kapható. A mi irodalmi köreink ezt a szlovák Petőfi-gyűjteményt olyan művészi cselekedetnek tekintették, hogy a Szlovák Írók Szövetsége állami díjra ajánlotta a kormánynak. A kitüntetésre sor is került - 1964-ben -, főként mikor lándzsát tört mellettem az akkori iskolaügyi­ és kulturális miniszter is, Zdenek Nejedly, Petőfi régi ismerőse, aki eredetiben olvasta Petőfit. Érdekességként megemlíthetem, hogy Ludvik Svoboda tábornok, köz­társaságunk mostani elnöke, még fiatal tiszt korában - ha jól emlékszem, Ungvárt vagy Munkácson szolgált akkor — ugyancsak eredetiben olvasta Petőfit, s annyira megszerette, hogy ma is fejében tartja. Ennek ellenére megkértem őt, fogadja el tőlem Petőfit szlovák köntösben, s szánjon rá darab időt. Már régóta, harminc évnél is régebben, érződik, hogy a költészetnek újjá kell szület­nie. Ilyen új teremtő érzékeltetésre szüksége van a magyar lírának is, de szükség van rá az egész világon. Hisz az, amit ma modern költészetnek, új poézisnek nevezünk, már rég zsákutcába vezet. A költők itt is, ott is mindenáron újnak akarnak feltűnni. Mi az ered­mény ? Az emberek abbahagyják a versolvasást. Az olvasónak se kedve, se ideje, hogy 102

Next