Kortárs, 1978. július-december (22. évfolyam, 7-12. szám)
1978 / 10. szám - FÓRUM - Szilágyi János: Révai-dokumentumok a Petőfi Irodalmi Múzeumból
Révai ugyancsak érdekes levelei Gellért Oszkár személyéhez kapcsolódnak. Révai és Gellért 1954-ben és 1955-ben írta e leveleket, egyik részük Gellért Oszkár Kortársaim című kötetéről, másik részük Gellért tervezett publicisztikai kötetének kiadásáról szól. 1955-ben megjelent Levelezésem kortársaimmal című kötetében Gellért Oszkár ismerteti Révaival folytatott levelezésének Kortársaim című kötetére vonatkozó részét. A köztük levő elvi és esztétikai vita fő kérdései e visszaemlékezés-kötetből azonban nem világlanak ki eléggé, ezért idézzük az alábbiakban e levélváltás fő fázisait is. A kötetet Gellért Oszkár megküldte Révainak, aki első ekkori levelében megköszönte a küldeményt, de már itt jelzi: „[...s attól tartok, hogy »agyonvédelmezed« a régi Nyugatot...]” Második ekkori levelében így ír Révai: ,,[...]A »Nyugat-korszak« igen fontos fejezete az új magyar irodalomnak és ezért minden hozzájárulást e korszak problémáinak tisztázásához örömmel kell üdvözölni. Persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy mindenben egyetértek Veled, sőt igen sokban nem értek egyet, és itt nem az általad elmondott események korrektúrájáról van szó[...], hanem az értékelésekről és a hangsúlyokról[...]” Harmadik levelében már konkrétan megjelöli, milyen kifogásai vannak a Kortársaim című kötet ellen. így ír: „...könyvedet mindenki, akit közelről érint a magyar irodalom fejlődése, s ennélfogva a »Nyugat-korszak«, óriási várakozással veszi kezébe és kielégületlenül fejezi be az olvasást. Az én fő kifogásom az, hogy Te dokumentumokkal megtámasztott élményeket közölsz, de ezek az élmények valahogy megkerülik a »Nyugat-korszak« nagy és fő kérdéseit, konfliktusait, amelyek pedig akkori vezető irodalmi alakjaink személyes viszonyaiban is megmutatkoztak, így pl. a Móricz-Babits konfliktusban. Könyvedből nem derül ki a konfliktus magja, lényege, politikai-eszmei tartalma [... ] A felületen maradsz és nem mész a dolog közepébe. Ugyanez vonatkozik a Babits-Kosztolányi kontra Ady kérdésre stb[...]” E levélváltásból is kitűnik, hogy Révai igénye az elméleti és elemző mélység iránt változatlanul megmarad, s levelében — ebből az álláspontból jogosan és helyesen - bírálja Gellért Oszkár álláspontjait, a könyv tévedéseit. A következő Révai-Gellért Oszkár levélváltás Gellért publicisztikai írásainak közzétételéről szól. Révai e tekintetben azt tanácsolja Gellért Oszkárnak, hogy jelenleg ne publicisztikai írásainak közzétételével foglalkozzon, sokkal fontosabb ennél, hogy a Nyugat-korszakkal kapcsolatos emlékeit írja meg. Mint,Gellért Oszkár egy későbbi leveléből kiderül: megfogadta a tanácsot, s ezek után készítette el Egy író élete című memoárköteteit. Még egy érdekesség Révai és Gellért Oszkár s jellemrajzához. Révai az 1959-as fordulat időszakában távozott a népművelési miniszteri székből, ezután Gellért írt egy verset az eseménnyel kapcsolatosan, s e verset megküldte Révainak azzal, hogy megjelentetését Révai beleegyezésétől teszi függővé. Révai ekkor így válaszolt: ,,[...]Soha nem volt az az ambícióm, hogy cenzor legyek és különösen nem szeretnék versek cenzora lenni. Ebben az esetben azonban nem bújhatok ki a határozott válasz alól: nagyon kérlek, ne tedd közzé ezt a verset[...] Bevezető soraidban írod: *[...]nem ez az oka annak a rossz érzésemnek, hogy különösen amióta nem Te vezeted, a magyar kultúra forradalmát kátyúban látom«[...] De függetlenül attól, hogy a vers ezt nem fejti ki, nem szeretném, hogy egy kommunista költő olyan verset írjon, személyesen hozzám, amelyből ez a »rossz érzésed« derül ki.” S a továbbiakban Révai - nagyon tiszteletreméltó elvi alapállásból - így ír: „A »magyar kultúra forradalma« nem múlhat egy emberen és nem lehet kátyúban azért, mert nem én vezetem. Ha ezt a forradalmat a párt vezeti, akkor végső soron nincs és nem lehet semmi baj [...]” (E levélen egyébként Gellért Oszkár ceruzaírásos sorai olvashatók: „A versem kéziratát nem találom.” E vers egyébként nem szerepel Gellért Oszkár ezután megjelent gyűjteményes köteteiben sem.) Más levelek is Révai széles látókörű, határozott — bár nem mindenben helyesnek bizonyult - szemléletéről tanúskodnak. Az iránta megnyilvánuló bizalmat mutatja például Heltai Jenő egy keltezés nélküli levele, Bóka László pedig - ugyancsak keltezés nélkül - arról ír, hogy nagyobb megbecsülésben kellene részesíteni a Petőfi által is vállalt Arany Jánost. (Aranyról Révai később maga is helyesbítette álláspontját. Előbb az 1957-es Ady nem alkuszik című cikkében, majd még inkább 1958-as Madách-tanulmányában. Ez utóbbiban például már így ír: „[...]Arany János véleménye különösen irodalmi