Kortárs, 1979. január-június (23. évfolyam, 1-6. szám)
1979 / 6. szám - Thiery Árpád: Vegyészpionírok - Beszélgetések a veszprémi egyetemről és a kutatóintézetekről
THIERY ÁRPÁD Vegyészpionírok Beszélgetések a veszprémi egyetemről és a kutatóintézetekről A rektori lánc még dr. Nemecz Ernő nyakában lóg, de a diákhagyomány szerint már csak másodpercek választják el a hatalom jelképes átadásától. A „háromnapos” rektor (ötödéves) a hallgatók feje fölött a távolba néz, mint aki vár valakit. Tanácstalanságát üveges fölénnyel leplezi. Mellettem kipingált arcú, kövér lány vihog. Meg se látszik rajta, hogy a választás előtt minden jó tulajdonságát latba vetette. Nálam is... A rektorválasztás megtörtént. A „fogadóirodában” pihen az egyetem számítógépe. A többi már a mikrofonoké. Egy, kettő, három, négy, öt. A látvány öt mikrofonnal olyan, mintha egy nemzetközi sajtókonferencia résztvevői volnánk. A figyelem megoszlik. Kevés jut belőle Nemecznek és a háromnapos rektornak. Az aula lépcsőjén egy professzor üldögél, zsíros kenyeret eszik. Ő is kap néhány figyelem-szavazatot. A főszereplő azonban a VEN, azaz: a Veszprémi Egyetemi Napok. Az öt évfolyam többszáz hallgatója és a vendégek - Budapestről, Pécsről, Miskolcról, Szegedről, Debrecenből, Sopronból, Keszthelyről megtöltötték az aulát. A várható események között válogatnak. Hétpróba? Filmvetítés a legendás profi bokszmeccsekről? Sci-fi klub? Szeszmentes happening? Politikai vitakör? Én is jelen vagyok. Hasonlóan persze Szent Mihály arkangyalhoz, amikor az William Blake ebédlőasztalánál ült. Előzőleg már olvastam az egyik professzor nyilvános közszemlére kitett kérvényét, amelyben száznyolcvan oktatótársának kérelmét is tolmácsolta: „...KÉRVÉNY, amelyben szerényen bár, de mégis határozottan fényt derítek azon pozitív és negatív tulajdonságaimra, amelyek birtokában másodéves TISZTELETBELI HALLGATÓVÁ való nyilvánításom iránt folyamodom: 1. Már elsőéves koromban, a dicsőséges 1971. évi VEN alkalmából is szívvel-lélekkel kivettem részemet az oktatási semmittevésből...” A három fordított nap alatt ki fog majd arról beszélni, hogy egyes szakírók azt állítják - mások által természetesen vitatva hogy Magyarország első egyeteme, illetve főiskolája Veszprémben volt. Nem az én feladatom e vitában érdemileg állást foglalni, de Veszprémről írván kötelességem, hogy ismertessem azokat az állításokat és érveket, amelyek a XIII. századi egyetem, illetve főiskola létezése mellett szólnak. A veszprémi egyetemről, pontosabban: a jogi főiskoláról az első leírás IV. László 1276. november 18-án kelt oklevelében található: „...Tudja meg tehát mindenki, hogy Veszprém városában attól az időtől fogva, hogy Magyarországon a keresztény hit meggyökeredzett, Isten kegyelméből a szabad művészetek, amelyek kiváltképpen az isteni parancsokat világosabban megmagyarázzák, miként Párizsban, Franciaországban, a tanítók tudományának kiválósága és a tanulók tömeges látogatása folytán