Kortárs, 1979. január-június (23. évfolyam, 1-6. szám)

1979 / 6. szám - FÓRUM - Domokos Mátyás: A pályatárs szemével - Válaszol: Vas István - Költői szabadság, függetlenség, szuverenitás, alázat

DOMOKOS MÁTYÁS A pályatárs szemével Válaszol: Vas István Költői szabadság, függetlenség, szuverenitás, alázat DM:­­ Nyelvünk és életünk tele van tisztázatlan, sőt: tisztátalan és tisztázhatatlan fogal­makkal. Éppen azokra a fogalmakra gondolok, amelyeket boldog-boldogtalan abban a tudatban használ, hogy azok a józan ész magától értetődő fogalmai, s abban a hiszemben él velük, hogy ez a feltételezett józan ész mindenkinek ugyanazt a jelentést sugallja, mint őneki. Ebből, az egyértelműség illúziójából következnek aztán a gondolkodás­­ és az élet­­ legnagyobb - hol komikus, hol tragikus következményű - zűrzavarai. Talán ez a fölismerés indíthatta a két háború közt Karinthy Frigyest arra, hogy a Pesti Napló hasábjain meg­fogalmazza a szavak és fogalmak új enciklopédiáját. Hogy romantikus igazságszomja és szokratikus rációja erejével ledörzsölje a félreértések, tévedések, hamisságok és hazugságok rozsdafoltjait életünk és gondolkodásunk alapfogalmairól. Karinthy hősies - mondhatni: prométheuszi - vállalkozása abbamaradt, de a szavaknak és a gondolkodásnak arra a világosságára, amire Karinthy áhítozott, ma sincs kisebb szükség, mint a harmincas években. S miért éppen az irodalom élete és fogalomtára volna ez alól kivétel? Hiszen arról, hogy a félreértett fogalmak szédülete, mint például a költői szabadságé, hogyan siklathat ki életeket, alkotói pályákat, századunk irodalmának története riasztóan gazdag példatárral szolgálhat. Olyannyira, hogy a költői szabadság fogalmáról beszélgetve Vas Istvánnal, őszintén be kell vallanom: még csak nem is sejtem, hova lyukadhatunk ki, és józan ésszel mit is mondhatunk. De éppen ezért ingerlő a kérdés: ha meg kellene írni Karinthy Frigyes tervezett és elképzelt, de abbamaradt enciklopédiájába a költői szabadság címszavát ma, a hetvenes évek végén, ugyan mit mondana, mit írna Vas István? Mi a költői szabadság mostanában? Vállalná-e a címszó megírására a megbízatást? VI: - Hát nem vállalnám - mert mi is a címe a te Karinthy-tanulmányodnak? azt hiszem az, hogy A humor­­ a teljes igazság. Nekem nincs meg az a humorom, amelyik azt a teljes igazságot meg tudná ragadni, ami mind fölmerül ezzel a szóval kapcsolatban, hogy: költői szabadság. Ilyen enciklopédikus világossággal, vagy azt pótló humorral nem győzném. Próbáljunk meg egyszerűen, úgy is mondhatnám, hétköznapján elindulni, és felmérni, hogy egyáltalán miről van szó. Kezdjük a legkülső héján. Tejlát kezdjük azon, ami a szabadság, az irodalmi szabadság, tehát a költői szabadság szóra mindenkinek elsőre eszébe jut. És minthogy azt gyanítom, hogy óhatatlanul meglepő fordulatokkal fogjuk végezni, tehát a gyöngébbek kedvéért és a félreértések elkerülése végett hadd szögezzem le rögtön az elején, hogy igen, költői és általában irodalmi szabadság tekintetében az ember elvben nem eléged­hetik meg kevesebbel, mint a teljessel, tehát az a kívánatos állapot, hogy a költő szabadságát ne nyirbálja meg semmi. Semmi se legyen, ami tilos, mindent ki lehessen nyomatni. Mind- Elhangzott a Magyar Rádióban. (Szerkesztő: Simon László.)

Next