Kortárs, 1988. július-december (32. évfolyam, 7-12. szám)

1988 / 8. szám - Vámos Miklós: Jaj (kisregény, II., befejező rész)

. Muszáj lesz lakást cserélnünk, gondolta Palikám, amikor az intézetben átfutotta a Népszabadságot, s a hirdetésekhez lapozott. Újabban már a kutatónapjait is inkább a munkahelyén töltötte, otthon képtelenség dolgozni, túl sokan nyüzsögnek a lakásban. Mindig tudtad, hogy a családi boldogságért egyszer még benyújtja az élet a számlát, az első részlet esedékessé vált. Kellett nektek nyugat­ Vámos Miklós­ sal európai körutazásra költeni minden pénzeteket a nyáron! Most itt állsz sókerül, pedig egy szoba pluszért minimum kétszázezret kérnek! Az igazsághoz tartozik, hogy a külföldi nyaralás csak kilencvenezerbe ke­rült. Ha a bankban volna, hiányozna még száztíz - legalább. Nyúl utcai háromszobás /05 négyzetméteres luxus tanácsi telefonos garázsos napfényes lakásomat elcserélem luxus tanácsi négyszobás telefonos csak budai Zöldövezetes garázsos napfényes lakásra. Telefon napközben 666-738/132 este 543-613. Palikám merengett, hol a francban lehet a Nyúl utca azzal a luxus tanácsival; sajnos, a tiétek nem luxus, nem garázsos, nem budai, nem zöldövezetes, valamint csak két szoba hall + személyzet is. A többi stimmel. Doktor Bécsi-Barabás Antal ellentmondást nem tűrőn fejtette ki, hogy ingatlant kell venni, az a rezon, nem pedig a bérlet. Nálunk a tanácsi lakás csupán formailag bérlemény (Palikám), nagyjából ugyan­úgy adják-veszik, mint az ingatlanokat, a különbség csak annyi, hogy valamivel alacsonyabb az árfolyam. Az öreg ügyvéd nem tágított, az ingatlan befektetés, a bérlemény fecsérelés, ezt már bojtár koromban belém verte doktor Klug Emil, akit nem véletlenül hívtak így. Antal bácsi bojtár volt? - kérdezte Julcsi álmélkodva. Igen. Szóval akkor terelgette nyáját? De nehogy, ügyvédbojtár, nem pásztor! Julcsi fancsalogva vette tudomásul, hogy juhok helyett aktákkal foglalkozott az öreg, következésképp a fűzfasíp-faragásban sem járatos. Palikám pedig gondterhelten fontolgatta, hogyan értesse meg mind az öt rokonnal — valamennyien a doktor úrnak adtak igazat —, hogy momentán nincsen kétmilliója öröklakás-vásárlásra. Majd ha ők állják a cechet, akkor legyen olyan nagy a szájuk. Tanulmányozván a Népszabadság hirdetéseit, arra a szomorú vég­eredményre jutott, hogy a négy-öt szobás ingatlanra a kétmillió is kevés volna. Hátradőlt a széken, de csak annyira, hogy ne ütközzék Borda 39

Next