Kortárs, 1992. július-december (36. évfolyam, 7-12. szám)

1992 / 7. szám - Illyés Gyula: Naplójegyzetek, 1979

2 VII. 2. Ötkor Ablonczy László a Film-Színház-Muzsikától interjúra, magnetofonnal (virággal, egy üveg borral „Áron emlékezetére”). Túl heves beszéd részemről, támadónak látszik tán leírva, pedig csak tréfás. Hatkor Sinkovits Imre, Gombos Kati, a gyulai előadás szerepeinek egy-két tisztázandó hangsúlyáról, így — ilyen kellemesen­ meghitten — tízig. De Ablonczy még azután is. Zúgó fej — a házigazdái koccintgatások utóhatása. VII. 20. Délben autó Gyuláról értünk, Pesten át. Czimert ott vették föl. Végig az édenien termékeny, de ma is „puszta” Mezőföldön, Enyingtől Szilasig egyetlen falu sincs. A régi latifundiumok egységesen, sőt megnagyobbodva. Közben Czimer háborús történetei 1945 januárjából, az oroszok első napjairól. Egy le­­ningrádi festőnövendék Óbudán elvezettette magát egy „lányos” házhoz (volt „cselédlányok­hoz”), a címet egy elfogott némettől szerezte. A szép Szarvas, ahol egy feketére megálltunk, s jártunk egyet. A menthetetlenül várostalan Csaba. Az eredendően szép Gyula. A főpróba. Átrendezve a darab. Teljesen úgy, mintha 44 előtt történt volna. Csüggedés, lehangoltság, biztos bukás érzése. Az első rész után alig valami taps. De a végén elég tömött. Megnyugtatnak: „áthallik” a darab alapeszméje; elsősorban Molnár Gál Péter — Ronyecz Mária férje — ismétli. De a többiek is. Szoba a SZOT-üdülőben, fürdőszobával. VII. 21 Kefelevonat-javítás (Beatrice). Aztán séta végig a városon—nagyon jó érzéssel, hogy ilyen is van. A vár­ egyszerűségével lenyűgöző. A volt Almássy-kastély és 20 holdas parkja: üdülő, gyógyfürdő. Gyerekek — óvodások — mennyországa. Szembejövő — áradó — nyaralóruhás „egyszerű” népek százával: nagy férfiöklök, vastag asszonyságtermetek, munkásfejek, parasztarcok. Délben a Park szálló teraszán a színészekkel. A darabban igazánból mindenki főhős lehet­ne. Sík pótló magyarázatai a szerepekről. Sinkovits átkalauzol bennünket a „strandon”, a volt Almássy-parkon. Ebéd. Utána egy férfi dedikálásra hozott könyvekkel, Perényi Béla. Neki mondom el: a darab mai téma — szerinte ezt senki nem gondolhatta: látta a főpróbát. Távozáskor megkérde­zem, mit csinál itt Gyulán, a főügyész. Még délelőtt gyalog végig a városon. Ismét a szembejövők vigasztaló képe, hogy történt változás a fölemelkedés dolgában: a rövid nadrágos, trikós férfitesteken látszik, melyik a pa­raszt, a munkás. Nagy markok, nehéz lépésrakás, most sétálva is. Meg újra csak a vastag derekú, tömött termetű családanyák. A maradékok boltjában értékes selejtek: exportra készült, de meghibásodott áruk közt egy szép nyárvégi vászonöltöny (hosszú válogatás és próba után) 500 forintért. A hiba a nadrág alján, épp ott, ahol levágható. Ritka öröm a gyulai tartózkodás alatt: valóban szép „szuvenír”. Fél hétkor a megyei és városi tanács hidegvacsorája a vendégházban .Tóth Dezső—sokkal emberibb, okosabb, mint híre (és nagyon is vonalas Vörösmarty-könyve) után gondoltam. Rö­

Next